Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a darabjaira hulló 73P/Schwassmann-Wachmann 3 üstököst egyre több teleszkóp fürkészi. Természetesen a Hubble-űrtávcső (HST) sem maradt ki a megfigyelésekből. A Nap felé haladó kométa darabjai körülbelül május 12-én haladnak el legközelebb a Földhöz, de még ekkor is mintegy 30-szor messzebb lesznek, mint a Hold (megfigyelésükhöz legalább komolyabb amatőrtávcső szükséges). Ezt követően június 6-a környékén érik el napközelpontjukat. Nagy kérdés, hogy a csillagunkhoz közeli helyzetben az őket érő erős besugárzás révén vajon intenzívebbé válik-e a darabolódás, illetve egyáltalán hány töredék éli túl ezt a kritikus pontot.
Jelenleg közel három tucat nagyobb fragmentum mozog az üstökös pályáján – és feltehetően ennél sokkal több kisebb, de a Földről láthatatlan töredék van még a térségben. A HST mellékelt képein jól látható, amint az egyes darabok az idő előrehaladtával további, még kisebb fragmentumokra esnek szét. A szétesés folyamatát egyelőre kevéssé ismerjük, nem tudni, pontosan mekkora szerepet játszik benne a mag anyagának porozitása, a véletlenszerűen kialakuló nagyobb aktív területek, az üstökösmag gyors forgása és esetleges inhomogén belső szerkezete.
Utóbbi különösen érdekes, elképzelhető ugyanis, hogy egy üstökösmag nem úgy darabolódik, mint pl. egy homogén mészkő- vagy homokkőtömb, sokkal inkább úgy, mint egy ún. konglomerátum vagy breccsa, amelyben a keményebb kavicsok között lazább kötőanyag van. Lehetséges, hogy egy üstökösmag azokká az ősi építőelemekké esik szét, amelyekből élete elején összetapadt. Hasonló, apró építőelemekből (bolygócsírákból) jött létre a Nap többi kísérője, így a Föld is, de a Földhöz hasonló nagyobb testek belseje megolvadt és anyaguk részben homogenizálódott.
Az [origo] cikke
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20060505szethullo.html
