„A repülő-kocsi fel van találva! Ez a hír fölizgatott engem. Sejtettem, hogy megelőz bennünket a német; mert, hiába, a magyar embert nem repülésre teremtette az isten.”
Az SFportal most visszatekint több mint száz évet a múltba. Az alábbiakban Gárdonyi Géza egy írását idézi fel, amelyből megtudhatjuk, hogy (még a repülő feltalálása előtt) milyen remek is lehet, ha a repülő kocsi életünk részévé válik.
A repülő-kocsi fel van találva!
Ez a hír fölizgatott engem. Sejtettem, hogy megelőz bennünket a német; mert, hiába, a magyar embert nem repülésre teremtette az isten.
Magyarországon hárman vagyunk, akik a repülőgépet forgattuk az elménkben: Martin professzor Kolozsvárott, Dángál lakatos Aradon és szerény magam.
Martin professzor titkát nem tudom. Annyit hallottam felőle, hogy valami esernyő-szerű masinát próbálgat évek óta mindennap az udvarán, és hogy a gépe tökéletes is, lehetne vele repülni, csak éppen fölszállani nem tud a földről.
Dángál lakatos valamivel többre vitte. ő Daedalus híve. Viaszos selyemből szárnyakat készített, és azokkal egy szép őszi reggelen az aradi vár egyik bástyájáról lerepült. ő ugyan fel akart repülni és nem le, de már ez is haladás. Ha a keze akkor ki nem ficamodik, azóta már láttunk volna lakatost az égben is.
A magam repülőgépéről nem is beszélek, mert ezzel is csak úgy lehetett repülni, ha álmában kötötte föl az ember. Leteszem hát a gépet és az irigységemet, és ódai lelkesedéssel üdvözlöm az emberiség új korszakának kapunyitóját.
Mert az első égbe szálló kocsi új korszakot nyit meg az emberiség haladásában.
Az első korszakot megnyitotta Ádám, a másodikat Krisztus, a harmadikat Gutenberg.
A negyediket megnyitja Wölner Mátyás.
Ádámmal az emberiség úr lőn a földön; Krisztussal egy család; Gutenberg jelenti a tudás kezdetét; Wölner a korlátlan szabadságot.
Nincs okunk kisebbnek tartani őt, mint az általa föltalált korszakalkotó masinát -, sem azért, mert kortársunk, sem azért, mert német.
Amint a Fulton első gőzbárkáját nevették, még nincs száz éve, amint a Morse telegráfját egyszerű ötletnek nevezték; amint kacsának mondottuk az Edison-fonográf első hírét, épp úgy mosolyogjuk ma a Wölner légkocsiját, és tamáskodunk benne.
Pedig, meglehet, nem múlik el egy év, mikor az első repülőkocsi átszáll a fejünk fölött, s talán nem öregszünk meg egy ránccal, mikor már Budapesten is csöngetnek majd:
– Tessék beszállani az Amerikába repülő kocsiba.
Párizsban reggelizhetünk, New-Yorkban ebédelhetünk, és Nápolyban vacsorázhatunk. A ceyloni mangosztin-kofák a Duna-partra járhatnak gyümölcsöt árulni, s a csongrádi magyar gazda Szeged helyett a londoni búzapiacra viheti augusztusban a gabonáját. A pénztárosok is könnyebben mehetnek Amerikába, de a rendőrség is hamarább érhet a nyomukba.
És majd jelenti Karácsonyi kapitány Séllyeinek:
– Jelentem alásan, főkapitány uram, tegnap óta hatszor megkerültem a földgolyóbist, míg végre a Rottenbiller utcában akadtam rá a poszkiszlire.
Mérhetetlen és lázbeteg fantáziájába sem férő kavarodás leszen a nemzetek között. Új népvándorlás kezdődik meg, hullámzik által a földtekén. Évtizedekig őrült bábeli zűrzavar. A földi terek elvesztik minden korlátukat, s fehér, fekete, rézbőrű és sárga kínai káprázatos összekeveredésben vegyülnek meg a földteke kérgén és levegő-egében.
A szumatrai földesúr hűvös Izlandba rándul esténkint teára, s a didergő eszkimó-főnök néhanapján az Adria langyos hullámaiba röppen fürödni. A római pápa személyesen hozza Esztergomba Vaszarynak a polgári házasságot dicsérő enciklikát, és az angol királyasszony az indiai birtokára jár Londonból sziesztát tartani.
De mi lesz a nyelvvel? Hogyan érti meg egymást a pápua és a kövesdi körjegyző? Az angol grammatika győz-e, vagy a volapük, vagy az egyiptomi képírás?
Ha rábokszol útközben az izmos kanadai a württembergi német gyönge bordáira, hogyan ítél köztük a teheráni bíró?
Mi lesz a különböző színű házasságokkal?
Miképpen rendezi a házassági jogot Szilágyi Dezső, ha a felek ahelyett, hogy bíróság elé mennének, felszállanak és kétfelé repülnek? Vagy, ha például egy asszony azzal a panasszal megy hozzá, hogy a férje, az a svindler nankingi japán lúdtojás kereskedő, akivel Szegeden esküdött meg, a nála levő iratok szerint neki hetvenkilencedik nőnek a férje, de ma reggel ismeretlen országba repült?
És mit csinál Wekerle, ha egy napon azt telegrafálják neki, hogy az egész körmöcbányai pénzverőintézet elszállott?
Hogyan fogja meg a venisancte elől elrepülő diákokat Csáky Albin? És hogyan hívja össze ülésre a főrendiházat Szlávy koronaőr, mikor a mostani nyomorúságos vasúti rendszer mellett is ezerfelé kószálnak a méltóságos urak?
S miképpen őrizteti magát az orosz cár, ha fölülről hajigálják rá a bombákat?
És hátra van még a legnagyobb kérdés: miképpen folyik le az évek óta előrejelzett világháború? Ropog-e majd odafenn a Mannlicher, és hogyan rükverckoncentrál az osztrák haditudomány a levegőben? A felhőkre hasalva lőnek-e majd a bakák? És melyik nemzet lesz a vesztes, ha mindegyik nemzet kiszélesíti az országa határait a Szíriuszig, Marsig vagy Jupiterig?
Mindezek korszakalkotó kérdések a nagy találmány mellett, de a legislegnagyobb kérdés még ezeknél is nagyobb.
Én ugyanis elhiszem, hogy Wölner úr föltalálta a repülő-kocsit, aminthogy ezt elhitték a tudós mérnökök is Bécsben, de az a kérdések kérdése: fog-e majd repülni az a repülő-kocsi?]]>
