Sokakhoz hasonlóan én is tűkön ülve vártam az október 7-ét , hogy lássam, hogyan kezdődik a Stargate franchise legújabb sorozata. Egy héttel ezelőtt nagyon pozitívan nyilatkoztam a Universe első dupla epizódjáról. Tetszett a szereposztás, a karakterek, a sorozat hangulata. Egészen a tegnap estig, mikor is levetítették az Air harmadik részét. Nem tudok most se sokat spoilerezni, de ezt most nem pozitívumként mondom, hanem azért, mert az Air 3. egészen egyszerűen unalmas volt. Konkrétan, ami máskor spolier-mennyiség, az most az egész sztori. Nem történt igazából semmi, se cselekmény, se a karakterek szempontjából. Azt tudjuk, hogy a legénység nem maga választja meg, hogy melyik bolygót látogatják meg és melyiket nem. A Destiny minden kapuval rendelkező bolygónál megáll, és 12 órán keresztül marad ott. Aztán, ha tetszik, ha nem, Nyegleó, balra el, és már el is tűnt a hipertérben. A csapat – Scott vezényletével – az első megállónál, egy sivatagos bolygón kezd keresni egy bizonyos ásványt (kalcitot), ami a Destiny szellőzőrendszeréhez elengedhetetlen. Ha nincs kalcit, nincs szellőzés, nincs levegő, annak meg ugye nem igen lehetnek kellemes következményei. A csapat beszélgetéseiből kiderül, hogy Rush-ban senki sem bízik meg, se a civilek, se a katonák. De leginkább mentálisan labilis Greer őrmesterünk csőrét böki. Természetesen egy csapatba kerülnek, mikor szétszélednek, hogy nagyobb területet tudjanak bejárni. Rush nem bírja a gyűrődést, nem jön be neki a sivatagi vándorlás, Greert meg halálra idegesíti ezzel. Mivel azonban Rush ért a legjobban a hajóhoz, nem hagyhatják ott. Scott visszaküldi őket a kapuhoz, és egyedül megy tovább. Közben Eli csapata fellázad, és betárcsáz egy másik címet, majd ott hagyja a többieket. Kivéve azt, akinél a mobil tárcsázó van, mivel őt a közben Rush-hal együtt a kapuhoz érkező Greer vállon lövi. A kalcit megtalálásának esélyei az idő múlásával egyre csökkennek. A külön utakon járó Scott azonban megmenti a helyzetet, találkozik ugyanis egy kis homokörvényléssel, ami vízpárát kavar maga körül. Később elájul, hallucinál (vagy talán a homokörvény valamiféle értelmes lény), és hopp, egyszer csak víz lesz a kis örvényből, elvegyül a homokkal, és meg is van a kalcit. Ezt már csak egy hátizsákba kell bepakolni és irány a kapu. Greer szokásos (3 rész után) ámokfutásán, Rush felsőbbrendűségi komplexusán kívül Eli fejlődik egy kicsit bátorság terén, illetve megtudjuk, hogy Scottot szülei halála után egy pap nevelte fel, egészen 16 éves koráig. Mikor hallucinációjában ő jelenik meg, akkor jön rá, hogy a szeretett pap halálát még mindig nem tudta feldolgozni. Így Chloéval, Armstrong szenátor lányával a gyász közös pontot jelent neki, tudják, hogy egymásra bármikor számíthatnak. Közben a Destiny-n ismét előkerül az ősök kommunikációs eszköze, így Young és Chloe “eljut” a Földre, Telford ezredes pedig a Destiny-re. Telfordot nem különösebben zavarja, hogy az amúgy is súlyosan sérült Young testét tovább nyúzza, egészen addig, míg a kinevezett orvos, Johansen hadnagy fájdalomcsillapító gyanánt altatót ad be neki. A Földön ezalatt Young jelent O’Neill-nek, ami az egész rész legbotrányosabb jelenete. O’Neill cameója tökéletesen semmitmondó, bárki lehetett volna helyette. Az, amitől a karakter a rajongók nagy részének kedvence, amit én O’Neill esszenciának hívok, az teljesen kimaradt. Se egy vigyor, se egy szóvicc, se egy kis szarkazmus, semmi. Ami egyébként helyén való, hiszen megtudja, hogy Armstrong szenátor meghalt, illetve a csapat nem fog egyhamar visszatérni. De ehhez nem kellett volna RDA, ez így teljesen illúzióromboló. Olyan érzésem volt, hogy rakjuk bele O’Neill-t, mert kell, hogy benne legyen. Amíg Young jelent, Chloe az édesanyjával találkozik, aki érthető módon kiborul a történtek miatt. Gyakorlatilag az Air 3. ennyi volt. Mintha egy szkeccs lenne egy grafikus asztalán. Kicsit úgy tűnt, túl sok a szereplő, a készítők nem mindig tudnak mit kezdeni velük. Sok az erős, jól kidolgozott karakter, akikre egyszerűen nem jut idő. Az epizód befejezése olyanra sikerült, mint egy végigbőgős Vészhelyzet epizód. Erre rá is tett egy lapáttal, hogy Ming-Na szerepe ez idő alatt körülbelül 2 sóhajtásnyira redukálódott, pont mint egyes ER részek végén. A létfenntartó rendszert megjavítják, csendélet a hajóról, Chloe Scott ágyánál ül, közben pedig a Breathe című szám szól. Ami így egyébként nem volt rossz, de ezt a 4 percet úgy hiszem, sokkal hasznosabban is el lehetett volna tölteni.  Összességében azt kell mondjam, számomra nagy csalódás volt az Air 3, mert úgy látom, hogy az, ami a sorozat nagy előnye lehetne (sok érdekes karakter, komorabb képi világ), ha nem jól közelítik meg, a hátránya lesz előbb-utóbb. ]]>