A 2018-as Hungaronon volt alkalmam találkozni Ronil Caine-nel, akinek épp most jelent meg második regénye, a Rémteremtő, amely Caine első regényéhez, a Lilian-hez hasonlatosan pörgős sztori, érdekes alaptörténettel. A közeli jövőben játszódik, és egy fiatal tudósról szól, aki társával megalkot egy gépet, amely képes megjeleníteni a gondolatokat a fizikai valóságban. Ez a képesség azonban komoly dilemma elé állítja a fiatalokat, hogy mihez is kezdjenek a soha nem látott technológiával. A megjelenés kapcsán kértem egy interjút az SFportal.hu számára. SFportal: Két év telt el az első regényed, a Lilian óta. Mi tartott ennyi ideig? Ronil Caime: Egyrészt nem főállású író vagyok, így csak kevés időm van haladni egy-egy írással. Másrészt a kiadó éves tervébe is bele kellett illeszteni a megjelenést, ami szintén egy fél év csúszást jelentett számomra. A lényeg, hogy itt van végre. SFportal: Kiknek ajánlod? Mire készüljenek az olvasók? RC: Azért írok, mert szeretném a dolgokat, főleg a közeljövőbelieket kicsit más oldalról megmutatni. Pörgős történeteken keresztül, különös fordulatokkal, izgalmas jelenetekkel, de közben elgondolkodtatva. Remélem sikerül megnevettetnem néha az olvasót, de az is siker, ha őrlődik kicsit a szereplők között, hogy kinek adjon igazat. Aki szereti az ilyen regényeket, bírni fogja a Rémteremtőt. SFportal: Mitől SF ez a regény? Te hova sorolnád be az SF-en belül? RC: A történet alapja egy gép, ami gondolatokat képes megjeleníteni a fizikai valóságban. Ehhez sok valós tudományos eredményt felhasználtam és egy neurobiológus professzorral is beszélgettem a témáról. Ettől persze még fikció, de amennyire lehet realista. A regény többi része innentől thriller és horror, kerüli a szélsőségeket, viszont kompromisszumokat nem ismer. Szóval ez alapvetően egy thriller, ami SF alapokra épül, és néha áthajlik a horrorba. SFportal: Te hogy látod? Hol tart most ez a tudományág? RC: A gondolatok feltérképezése és kinyerése az agyból sok tudóst érdekel. Az agy-számítógép interfészek készítése egy fontos mérföldkő a számítógépekkel való kapcsolatunkban. Az eredmények eddig is figyelemre méltók, gondoljunk csak a művégtagok mozgatására, de a nagyja még hátra van, hiszen még mindig nem fejtettük meg teljesen, hogyan és hol tárolja az agy azt, amit tudunk és érzünk. De ez is csak idő kérdése, mint minden más is. SFportal: Ki a kedvenc szereplőd a Rémteremtőben? RC: A rendőrnő, de nem mondom el miért, mert spoilereznék. Minden karakteremben van valami, amit szeretek, de szeretem úgy kialakítani őket, hogy ne legyenek száz százalékig kedvelhető, pozitív figurák, és teljesen gonoszak sem. Mindenkiben van valami jó és van valami rossz, csak az arányok döntik el, ki számít hősnek és ki antihősnek. Szerintem az élet is ilyen. A kristálytiszta lelkű hősök ideje lejárt, a mesékben a helyük. SFportal: Mik a terveid még erre az évre? RC: Elkészült két novellám, amiknek most helyet keresek, ezek még idén olvashatók lesznek. Illetve egy harmadik novella megjelenik majd a Galaktika magazinban két részletben hamarosan. Aztán neki szeretnék állni a következő regénynek, aminek a vázlata már megvan. SFportal: Folytatás lesz? RC: Egyelőre nem gondolkodom folytatásokban. Vannak ötleteim, amik külön regényt kívánnak. Aztán ki tudja, még bármi lehetséges. A SZERZŐRŐL: Ronil Caine 1981-ben született Budapesten. 2016 óta publikál novellákat, és már két regénye is megjelent. Történetei általában a friss trendekre, jövőkutatási eredményekre épülnek, amikbe aztán beletesz valami traumát vagy fordulatot, de célja mindig az elgondolkodtatás: hova tart a világunk? Lőrincz L. László szerint „Kitűnően ír, jó ötletei vannak, minden megvan benne, ami ahhoz szükséges, hogy elismert író legyen.”]]>
A szerzőről
sheenard
Szélesi Sándor író, szerkesztő, forgatókönyvíró. Az Átjáró SF irodalmi magazin főszerkesztője volt, a Mysterious Universe sorozat egyik "szülőatyja", többszörös Zsoldos-díjas, 2007-ben az ESFS a legjobb SF írónak választotta. A kezdetek kezdetétől az SFportal szerkesztője.