Nemrégen jelent meg a hazai piacon az Ageve kiadótól Richard Morgan Valós halál című könyve, amelyről orca készített egy rövid elemzést a bórítótól a tartalomig.
Richard Morgan: Valós halál
1886}
Az Agave láthatóan azátlagosnál nagyobb figyelmet fordít a borítókra, és ennek meg is van azeredménye: nekem kifejezetten bejön a grafika és a tipográfia is. Mindig is aztgondoltam, hogy a hideg, éles, „sebészeti” borítók illenének acyberpunkhoz. Ezzel máris egy érdekes kérdéshez érkeztünk, hiszen valójában nemkifejezetten cyberpunkhoz van szerencsénk, ha van értelme a finom (bár sokszorvitatható) különbségtételeknek, talán egy post-cyberpunk elemeket bővenhasználó science-fictionről beszélhetünk.
A digitális tudattárolás,mesterséges intelligencia, adatkalózkodás, fül mögötti csatlakozóaljzat,látóideghez csatolt óra és néhány hasonló megoldás ismerős lehet Gibson ésmások műveiből. Más azonban az idő: a 25. sz. elején járunk; és más aperspektíva is: az emberek kolóniákat teremtettek távoli bolygókon. Ehheztársítja Morgan a saját elemeit: tudattok, tűnyaláb, (újra-) burkolás, a matuk(a „matuzsálem” rövidítése), a „szuperkommandós” Küldöttek, a tudatnak a testhalála utáni áttöltését vallási megfontolásból ellenző katolikusok és ígytovább. A megrajzolt környezet politikai, gazdasági, társadalmi képe meglehetősenösszeszedett, ráadásul a számos utalás, felhasznált panel ellenére zavaró vagyszánalmas utánérzések nélküli világot teremt.A háttér a helyén marad, nem tolakszik az előtérbe, inkább stabil színpadkéntszolgál a cselekményhez. Elég jól sikerült a háttérvilág bemutatása is, kevés„kibeszéléssel”, magyarázattal vagy leírással kell megküzdenünk, többetrakhatunk össze a dialógusokból, történésekből.
Sosem kedveltem igazán az egyesszám első személyű történetmesélést, most azonban nem bosszankodtam: afőszereplő szemén keresztül nagyon jól rálátunk a világra. A párbeszédek élők,pergők, és Morgan jól veszi azt az akadályt is, hogy már a megszólalásból azonosíthatólegyen a karakter. A stílus „kemény”, szikár, leginkább az akciófilmeket idézi,némi film noir-os beütéssel. Persze ezzel az egyedi hangvétellel számosfinomságról is le kell mondanunk. Itt említsünk meg Totth Benedek fordítót, aki– megítélésem szerint – jó érzékkel, a beszélt szlenget erőlködés nélkülfelhasználva magyarította a regényt.
Egészen újszerű sztoritkapunk – legalábbis jó SF-ként kevés akciókrimivel találkozhatunk. Szex,erőszak, gyilkosságok, politikai stiklik, manipuláció, zsarolás és bosszú, amita főhős által folytatott magánnyomozás foglal keretbe. Kovacsot követve a SanFrancisco mintáján alapuló nagyvárosi környezet minden jellemző helyszínétbejárjuk: lebujok, bordélyházak, illegális harcok színhelyéül szolgálókiszolgált hajók váltakoznak csúcstechnológiát használó illegális klinikákkal,matu luxusbirtokkal és a virtuális térrel. A történet felfokozott sebességen,kifejezetten filmszerűen pörög.
Az akciófilmes áthallásokmiatt a karakterek akár sablonosnak is minősíthetők: nagyvilági életreácsingózó kurvák, lánya meggyilkolásáért bosszút állni kívánó szülő éppúgyelőfordul, mint tökös zsaru, kegyetlen bérgyilkos vagy kéjvágyó feleség. Aszemélyiségek árnyaltsága egyenetlen, néhol közepes, de többségében életteli,plasztikus. A szereplők cselekedetei alapvetően összhangban vannakmotivációikkal, hátterükkel, hiteles módon „játszanak”. Nekem hiányzott Hendrix(egy MI, „aki” egyben szálloda is) még bővebb szerepvállalása.
Úgy tűnhet,egyszerűen csak egy SF-környezetbe ültetett akciókrimivel van dolgunk, de azértennél többről van szó. Az SF-nek – ha hű akar lenni a legjobb hagyományaihoz –foglalkoznia kell az új technológiák, tudományos eredmények egyénre,társadalomra gyakorolt hatásával. A Valós halál szerencsére ezeket semnélkülözi. Akár a tudat új testtel való együttműködése, akár a meghosszabbítottéletű matuk társadalomban elfoglalt helye és a politikára, gazdaságra gyakorolthatása, vagy éppen egy több évszázados házasság pszichés következményeikerülnek elő, Morgan igyekszik a kérdést több oldalról megjeleníteni.Filozófiai mélységű fejtegetéseket azért ne várjunk: az sehogy sem illeszkedne ahangvételhez. Inkább a felvetett kérdés valóságossága az, ami érdekes. Acyberpunk utáni korszak regényeiben a szereplők a transzhumanista toposzokkalbővült új technológiai környezetre nem elidegenedéssel reagálnak (talán nemtévedés a CP-t disztópikus jövőképnek tekinteni), hanem az ember végtelen alkalmazkodóképességérepéldát szolgáltatva élik mindennapi életüket.
Említsünk meg néhánynegatívumot is. Elsőként az ún. „magyar szál”. Nos, Morgan aligterjeszkedik túl „Új Pest” felemlegetésén és a főszereplő”Kovacs” családnevén. Ehhez kapcsolódó bosszantó felületesség, hogy kétszeris „szlávozott” a magyarok kapcsán. Szerencsére első száz oldal utánjótékonyan feledésbe merül a „magyar” kérdés. Néhol a dramaturgia áldozatulesett a „kemény” sztorinak: öncélúnak gondolom pl. a Wei Klinikán a véres bosszút,és feleslegesen brutálisnak a közbelépést a Kadmin elleni”ketrecharc” közben. Talán terjedelmesebb is az ideálisnál, de amostanában jellemző, végletesen túlírt tégláknál még mindig kellemesebb.
A post-CP csakcsordogál Magyarországra, de most erős játékossal bővült a mezőny. A könyv 2680forintos ára összhangban van a minőséggel, terjedelemmel, szóval nagyot nemhibázhat, aki belevág. Figyelem: 18-as karika.
