Mozikban a Beowulf

A héroszok korának legbátrabb harcosa, Beowulf elpusztítja a hatalmas erej? démont, Grendelt, és tettével magára zúdítja a szörnyeteg könyörtelen anyjának haragját, aki mindent elkövet, hogy bosszút álljon fia haláláért. A dics?séges küzdelem történetét meg?rizte a kés?bbi korok emlékezete, így vált a h?s viking, Beowulf neve halhatatlanná. Az Oscar-díjas rendező, Robert Zemeckis az angol nyelvterület legrégebbi h?si eposzát a legmodernebb filmkészítési technológia segítségével meséli el. Beowulf ?si legendáját közel egy évtizedes munkával a bestseller szerző, Neil Gaiman és az Oscar-díjas forgatókönyvíró, Roger Avary adaptálta a vászonra. A filmben olyan sztárokat láthatunk, mint a főszereplő Ray Winstone, az Oscar-díjas Anthony Hopkins, John Malkovich, Robin Wright Penn, Brendan Gleeson, Crispin Glover, Alison Lohman és a szintén Oscar-díjas Angelina Jolie.
  
A történet az idők homályába vesz? mágikus korban játszódik, a hősök, szörnyek, kalandok és a dics?ség korában. Beowulf, a bátor harcos megöli az ?si Dán Királyságot fenyeget? és rettegésben tartó istentelen kreatúrát, Grendelt. Cserébe a legendás viking, aki cseppet sincs sz?kében önbizalomnak, bátorságnak és ambíciónak, elnyeri a királyi trónt. Hrothgar király és országának megmentése után Beowulf nevét és tetteinek hírét h?si énekek viszik szerteszét az ország minden zugába. A bátor harcosnak ezután a hatalmas gazdagság és a hírnév kísértéseivel kell megküzdenie. Hogy a dics?ség démonait mennyiben sikerül legyőznie, nagyban meghatározza kés?bbi sorsát, úgy is, mint harcos, államfő, férj, de legfőképpen úgy, mint ember. A Beowulf az angol nyelvterületen fennmaradt legrégebbi epikus költemény. Jóllehet Robert Zemeckis filmadaptációja több történetelemet és karaktert is meg?riz az ?si verses m?ből – mint például a jó és az ördögi örök harcát, a félelmetes harcosok és szörnyek szerepeltetését, illetve a dics?ség és h?siesség árnyalt bemutatását -, mégis jelentősen eltér a középiskolai tananyagban szereplő Beowulftól. „?szintén szólva, az eredeti költeményt nem találtam vonzónak. Emlékszem, hogy középiskolás koromban, amikor el kellett olvasnom, alig értettem belőle valamit, mert óangol nyelven volt írva – vallja be Zemeckis. – A legszörny?bb házi feladatok egyikének tartottam. Ám amikor elolvastam Neil Gaiman és Roger Avary közös átiratát, egyből elvarázsolt az egész legenda. Azt kérdeztem tőlük: Å¥Hogyan lehet, hogy ilyen izgalmas a forgatókönyv, miközben az eredeti verses költemény olyan unalmasŤ? ?k azt válaszolták: Å¥Nos, a verset valamikor a VII. és a XII. század között jegyezték le. Ám a történet évszázadokkal korábbról való. A VII. században csak a szerzetesek tudtak írni, így feltételezhet?en ?k voltak azok, akik jelentősen átszerkesztették az eredeti, szájhagyomány útján terjed? történetet.Ť Neil és Roger komolyan belevetették magukat a szöveg tanulmányozásába, és megkísérelték áthidalni a történet nehezen összekapcsolható részeit, más szóval: visszailleszteni a mesébe mindazt, amit a szerzetesek feltételezhet?en kihagytak belőle. Az átírás során az volt a céljuk, hogy úgy ?rizzék meg az eredeti vers lényegét, hogy közben a mai néző számára is élvezhet?vé váljék a legenda. Munkájuk rengeteg érdekes felfedezést eredményezett, és e meglátásaik – meggyőz?désem szerint – még az akadémiai fórumokat sem hagyják majd hidegen.” Gaiman és Avary az előbbi „Sandman” című m?vének filmre vitelekor kezdett együtt dolgozni. Jóllehet az eredetileg eltervezett film forgatókönyve sosem készült el, mégis ekkor merült fele először annak ötlete, hogy közösen filmre adaptálják a Beowulf történetét. „Roger és én jól megértettük egymást a Å¥SandmanŤ munkálatai során. Kedveltem őt, és tetszett, ahogy dolgozott. – mondja Gaiman. – Egyszer Roger azt mondta, hogy már régóta szeretné filmre vinni a Beowulf történetét, de egyszerűen képtelen áthidalni a költemény első két- és utolsó egyharmada közti elbeszélésbeli szakadékot. A m? szerkezete ugyanis a következő: Beowulf először megküzd Grendellel, aztán annak anyjával, ám ezt követően van egy ötvenéves ugrás, hiszen ennyivel kés?bb vív végül a sárkánnyal is. Ez nem a hagyományos három részes történetmesélési metódus. El?adtam néhány ötletem az elbeszélésbeli probléma megoldására. Hirtelen nagy csend következett, majd Roger így szólt: Å¥Mikor vagy szabad?Ť” „Valójában Neil ötlete volt a kulcs ahhoz a problémához, amin már majd egy évtizede gondolkoztam – mondja Avary. – A verset mindig is túlságosan szétszabdaltnak láttam, a címszereplő, Beowulf pedig nem tűnt megbízható narrátornak. Például Grendel egyetlen egyszer sem támadja meg nyíltan Hrothgart; csupán kínozza és megfélemlíti őt. Miért történik ez így? A szövegbeli tények arra kényszerítettek, hogy feltegyem az egyszerű kérdést: ki Grendel apja? Ha ebből a szemszögből közelítünk az eseményekhez, Grendel minden tette értelmet nyer. Kés?bb Beowulf halálosan megsebesíti Grendelt, aki elvonszolja magát a barlangjába, hogy ott múljon ki. Beowulf bemegy ebbe a barlangba, látszólag azzal a céllal, hogy megölje Grendel bosszúálló anyját, ám a barlangból meglehetősen zavarba ejt? módon nem az anya, hanem Grendel levágott fejével jön elő. Beowulf azt mondja, megölte az anyát, de erről csak az ő szavain keresztül szerezhetünk tudomást. Mi a bizonyítéka annak, hogy valóban meg is ölte az anyát? Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Beowulf ugyanannak a sziréni csábításnak az áldozata lett, aminek, feltételezem, korábban Hrothgar sem tudott ellenállni. Vagyis egyszerűen lepaktált egy démonnal. Aztán a költemény második felében – folytatja Avary – a királlyá koronázott Beowulfot és országát megtámadja egy sárkány. Nem tudtam rájönni, hogyan illeszkedik ez az egész a korábbi események láncolatába. Elmondtam a kétségeimet Neilnek, aki azzal a ragyogó ötlettel állt elő, hogy mi van, ha a sárkány Beowulf fia, és így valójában egy régi b?ne kísérti őt újra. Hirtelen egységes történetegésszé állt össze a költemény két része, melyet korábban sehogy sem tudtam összeilleszteni. Nagyon valószínő, hogy az elbeszélt eseményeknek ezek az elemei a szóbeli örökl?dés során lassan kikoptak, és feltehetőleg azok a keresztény szerzetesek is tovább alakították a szöveget, akik a verset lejegyezték.” Az eredeti, 3000 soros költemény alapjául szolgáló események a Krisztus utáni VI. században játszódnak, és egyes csatajelenetei bizonyíthatóan valós, történelmi eseményeken alapulnak. Noha az elmondott történet Dániában játszódik, mégis az észak-angliai területeken vált a szóbeli hagyomány részévé Beowulf legendája majd kétszáz évvel a megtörtént eseményeket követően. Az óangol közösségek ugyanis nem briteknek tekintették magukat, hanem vikingeknek, és ezért összes h?sük a Skandináv-félszigetről származott.