Hetvenöt évvel ezelőtt született Leonard Nimoy a Star Trek sorozat világhírű Mr. Spock-ja. A sokoldalú művész nyolc éves kora óta színészkedik, és ő kívánt először „hosszú és eredményes életet” a tévéképernyőkön. Filmes karrierje kapcsán is is kerek évfordulót ünnepelhet: 55 éve állt először kamerák elé.
{mosgoogle center} Leonard Nimoy 1931. március 26-án látta meg a napvilágot Bostonban, ukrán származású zsidó szülők gyermekeként. Gyermekkorában az iskolai előadásokon tűnt fel színészi tehetsége, így 20 esztendősen már a kamerák előtt állhatott a Queen for a Day című moziban. Az első főszerepre pedig mindössze egy évet kellett várnia, 1952-ben Kid Monk Baroni-ban bizonyíthatott. Az ötvenes években több sci-fi mozifilmben és tévésorozatban is feltűnt mellékszereplőként (Zombies of the Stratosphere, Satan’s Satellites, The Brain Eaters). Feltűnt a Bonanza című western-sorozat egyik epizódjában is. Ez utóbbi azért lehet érdekes, mert a széria főszereplője a későbbi Battlestar Galactica-főhőst, Adama kapitányt alakító Lorne Greene volt. 1964-ben kapta meg a Star Trek Mr. Spock-jának szerepét. A félig ember, félig vulcani tisztet 1966 és 1969 között formálta meg, s ezzel gyorsan népszerűvé vált a közönség körében. A szakma is elismerte: ezen időszak alatt háromszor jelölték Emmy-díjra munkájáért. Nimoy a figura kitalálásban is részt vett. Az ő ötlete volt például a jellegzetes vulcani köszönés („Hosszú és eredményes életet!”) és idegfogás is, melyet fel is használtak a forgatások alatt. A Star Trek-sorozat vége után „kémként” próbálkozott. 1969 és 1971 között játszotta Paris-t a Mission: Impossible nevet viselő tévésorozatban. 1973-ban újra, mint Spock tért vissza: a Star Trek-sorozaton alapuló rajzfilm-szériához kölcsönözte hangját. Később számos filmben is látható volt, s színpadi színészként is bizonyított többek között A hegedűs a háztetőn, A vágy villamosa és A száll a kakukk fészkére című darabokban. Mindezek ellenére a közönség szélesebb rétege csak Spock-ként tudta elképzelni, mindenki ezzel a szereppel azonosította, ami egyre jobban idegesítette Nimoy-t. 1977-es önéletrajzi könyvének éppen ezért a Nem vagyok Spock címet adta, ami igencsak szíven ütötte a Star Trek-rajongókat. Később valamennyire kibékülhetett a szereppel, hiszen az 1979-es Csillagösvény című Star Trek-moziban már ismét Spock bőrébe bújt. 1982-ben a Star Trek II: Khan haragja nevet viselő újabb filmben viszont végleg búcsút akart venni a vulcani tiszt figurájától, ezért hősi halált halt. Mondani sem kell, gyorsan megbánta döntését, így 1984-ben a harmadik Star Trek-moziban Spock kapitány feltámadt! Jellemző Nimoy alkotókedvére, hogy ezt a filmet rendezőként is ő jegyezte. A mozi-sorozat következő darabját, a Hazatérést szintén ő dirigálta, emellett íróként is segítette a kreatív munkát. Az ötödik és hatodik „felvonásban” (A végső határ, A nem ismert tartomány) átengedte a rendezői széket, előbb William Shatnernek, majd Nicholas Meyernek. Nimoy 1982-ben Emmy-díjat kapott egy Golda Meirről szóló tévéfilmben nyújtott alakításáért. 1987-ben pedig ismét rendezett, a Három férfi és egy bébi című francia vígjáték amerikai feldolgozásának munkálatait irányította. Emellett a Star Trek: Az új nemzedék két epizódjában is vendégszerepelt. A közönség pedig végleg Spock kapitányként zárta a szívébe, mellyel végül ő is megbékélt. 1995-ös újabb önéletrajza már az én vagyok Spock címmel jelent meg. Leonard Nimoy megannyi szerep és rendezés után 2002-ben vonult vissza az aktív filmezéstől. érdekesség a színésszel kapcsolatban, hogy a filmbeli Spock-hoz hasonlóan ő is vegetáriánus. A színészet mellett több más művészeti ágban is jeleskedett. Kiállításokat tartott, mint fotóművész, 2002-ben jelent meg Shekhina című albuma, amely a zsidó hagyományokkal kapcsolatos művészi fotóinak gyűjteménye. Témaválasztása nem véletlen: Nimoy aktívan szerepet vállal a zsidó közösség életének alakításában, a színész a reformjudaizmus híve. Nimoy a színészet és a fotózás mellett versírással is foglalkozott, s hogy ebben sem lehet tehetségtelen, arra bizonyíték, hogy már több kötete is megjelent.]]>