Doroszló írta tegnap: ‘A müvésznek/alkotónak ignorálnia kéne a kritikákat’. Ez elgondolkodtatott egyen-máson. Fölmerül a kérdés, hogy mit is értünk kritikán, mi az, amit az alkotó ne vegyen ezek közül figyelembe, és mi az, amit viszont érdemes.  Mert van ugye az alkotó személyét ilyen vagy olyan okból érintő rosszindultú csipkelődés (pl. személyesen, levélben, fórumokon avagy a blogokon lévő comment-ekben), ami határozottan nem ugyanaz mint mondjuk a könyvkritika.
Egy kicsit biztos mindenkinek rosszul esik ilyesmit kapni, de ezt a fajta kritikát nem kell (és nem is szabad) komolyan venni.  Meg van ugye a visszajelzés, amit azoktól kaphat a szerző, akiknek a véleményét kikéri az írásaival kapcsolatban, és amiből általában tanul is.
(Ez persze csak akkor igaz, ha valóban építő jellegű kritikáról van szó.
Kizáró ok lehet például a túlzott ízlésbeli és/vagy világnézeti különbség. Végül is lehet valaki a barátod akkor is, ha ő személy szerint valamiért nem tudja értékelni azt a fajta irodalmat, ami neked meg a szíved csücske.) Végül ott van még a könyvkritka is. Mondják időnként, hogy az nem kunszt, hogy könyvkritikát bárki tud írni. De persze nem mindegy, hogy milyet. Nem mindegy, hogy ki írja a szöveget, kinek a számára és mi célból írja.
Írhatja ugye egy rajongó/olvasó, aki egyszerűen csak meg akar osztani egy élményt másokkal, aki el akarja mondani, hogy valakinek az írása neki mennyi örömet okoztott, (vagy esetleg azt is, ha csalódott benne.) Ő is elmondhatja a véleményét, neki is minden joga megvan hozzá, és manapság már van is rá lehetősége. (Nincs is ezzel semmi baj.)

Ám amikor könyvkritkára gondolok, akkor mégsem az ilyen jellegű írások jutnak az eszembe, és ha valaki kritikust említ, akkor egészen biztosan nem erre gondolok.
Nem is valamiféle elitista közösségre, ami úgy érzi, eldöntheti, mi művészet és mi nem, mi képvisel értéket és mi nem az.
Ehelyett magamra gondolok mint könyvkritkusra és a kollégáimra. Meg persze másokra is, hiszen Kritikus sokféle ember lehet, sokféle háttérrel és motivációval, eltérő megbecsültséggel, eltérő szerkesztőségi irányelvekhez alkalmazkodva, és a célközönség is egészen különböző lehet.

Az én véleményemet ez ügyben alapvetően meghatározza az, hogy én nem hazai site-oknak szoktam kritikákat írni, és hogy főleg külföldi kollégákat ismerek.
Így viszont a kritikus számomra nem a szerzőket leszóló sznob hülye, hanem olyan ember, aki az íróknak segít, és ezért meg kell őt becsülni.
Nem magamat akarom ezzel dícsérni, a helyzetet ugyanis mindkét oldalról ismerem. Nemrég írtam valahol másutt, hogy “Egy szerzőnek pedig minden kritika öröm (a jók és a kevésbé jók is), és minden kritikust nagyon meg kell becsülni.(Függetlenül még attól is, hogy az illető milyen helyeknek ír kritikát, vagy hogy folytat-e egyáltalán írói tevékenységet.)”. Meg azt is írtam, hogy “A könyvkritika ráadásul azon ritka dolgok egyike, amiért a szerzőnek/a kiadónak nem kell fizetnie, más szóval (ha szerencséjük van) a kis halaknak is jut belőle néhány.”

Persze mindkét oldalon elkél egy kis tisztelet. Ha egy kritikus valami negatív dolgot ír valakinek a könyvéről, azt rendesen meg kell tudni indokolni. Nem elég az, hogy a könyv nem jó, csak mert nekünk nem tetszik, (és még ha nem is tesztik benne valami, akkor is vigyázni kell arra, hogy a szerzőt ne minősítsük.) Bármi hibát is találunk a könyvben, ha szavakba öntjük, amit gondolunk, akkor nagyon nagy tapintattal és körültekintéssel illik eljárni.
Ha pedig a szerző rosszabb kritikát kap, mint amire számított, akkor megint csak az a szabály, hogy tilos a kritikust sértegetni, tilos a rosszhírét kelteni. A békát le kell nyelni, és meg kell próbálni tanulni belőle.
(Persze vannak olyan esetek, amiknél jogos a kritkusnál panaszkodni, és kivételes esetben még a szerkesztőnél is panaszt lehet tenni, pl. ha a szövegből kiderül hogy az illető nem is olvasta a könyvet, ha összekutyulta a cselekményt, összekeverte a szereplők nevét, és ha esetleg nem sikerült neki megjegyezni a miénket sem.) Minden más esetben azonban egyszerűen csak megköszönjük neki, hogy írt a könyvünkről, mert így szokás.

 

(Egyelőre ennyi. Aki bármit szeretne hozzáfűzni a hazai dolgokkal kapcsolatban, nyugodtan tegye.)

]]>