Képregényszerű, rajzos történetek több, mint 120 évvelezelőtt is készültek Magyarországon. Az 1920-as években már nevet ispróbáltak adni a képecskéknek, így lettek illusztrált történetekké vagy rajzregénnyé. A negyvenes évek végén betiltották őket, de a Pajtásban és a Fülesben megbújva feltámadtak mégis. Hosszú út vezetett Mujkos Demeter lumpolásától Benácsi, a traktoroson át a mai képregényekig, a mai képregényfesztiválig.
Kevesen tudják, hogy a magyar képregény kezdetei az 1800-as évek végére, Jókai Mórignyúlnak vissza. Magyarországon ekkortájt először, az „élczlapokban”jelentek meg képregényszerű dolgok, a Kakas Mártonban vagy a Jókaiáltal alapított Ãœstökösben. A Mikszáth-epizodistáknak is beillőrajzolók olyan szériákkal lepték meg a mindenre elszánt szerkesztőket,mint a tördelésében képregényes Hangulatok, Mujkos Demeter lumpolása vagy a verssel is megerősített A szemtelen macska,hétről hétre újabbakkal és újabbakkal. A bohém Magyarország korabelihangulatának megfelelően a rajzok többnyire szalvétákra, ki nemfizetett kávéházi számlákra, esetenként női fehérneműre vagy kihűltcsuszatésztára készültek, de egyelőre nem volt még a műfajnak neve.
Később, a húszas években a megjelenttörténetek már egytől egyig importból származtak. A mértékadókiadványok közül a Pesti Hírlap Vasárnapja (ők hozták le először Mikiegeret) és az Ãller Képes Családi Lapja említésre méltó. A korabelimagyar középosztály lelkesen tanulmányozhatta Pávián Miki és ZsiráfLaci kalandjait, Hobogász úr élményeit vagy Hollófi Atanázt. Lényegébenjelentős telepítési kísérletek folytak, mégis az első, a témában igazánegyértelműnek mondható kiadványra 1936-ig kellett várni.
Akkor indult útjára a Hári János, a „magyarIfjúság hetilapja”, melynek jelentősebb részét, még a címlapot is,képregényekkel töltötték fel, elsősorban stréber kiscserkészeklelkivilágát megcélozva. Az amerikai King Pictures Syndicate-tőlbeszerzett – már buborékos – alapanyagot aztán kedvükre dolgozták meg aszerkesztők: volt, amit csak lefordítottak (King, a kanadai lovascsendőr, Buksi esete a sintérrel), de a Puskás Pista-történetet egy teljesen eltérő tengerentúli rajzsorozatra találták ki… hamisították.
A lapban 1938-ig hirdették, hogy „nagy azöröm, általános, feltámadott Hári János”, aztán tönkrementek, az utolsóidőkben már egy az egyben ugyanazt nyomtatták ki, csak éppen a lapszámés a dátum változott az újságon. A háború utáni nagy lelkesedésbenvégre a hazai kísérletek is elkezdődtek. A Gál György általelőször csak Izé, majd 1946 novemberétől Pesti Izé néven újraindítottvicclapban a karikatúrák mellett már pikáns feleség- és férjcsalóssztorikat rajzokban elbeszélő, újságoldalnyi képregények is voltak.Néhány évig előfordultak sorozatos grafikus akciók itt-ott, sőt,1948-ban már kifejezetten agitációs céllal jelent meg Benácsi, a traktoros,a kuláktalanító szocialista szupermen az Ãtél a nép című lapban, de nemsokkal később a képregényt – mint amerikai kulturális kalandot -rendeletileg betiltották.
{mospagebreak title=A képregény 1956 után}
A PestiIzé kapcsán már említett, a legsötétebb időket a Fülesbagoly és aFűrész című, csupán elmejárató feladványokat és keresztrejtvényeketközlő lapok élén kibekkelő Gál György még 1956 végén engedélyt kért egyrejtvényújság indítására Szirmai Istvántól, az MSZMP központibizottsága alá tartozó agit-prop. osztály akkori vezetőjétől.
„Adolgozó nép szabadidejét hasznosan lekötni” ígérő orgánum aztán Fülesnéven a következő év februárjában meg is jelenhetett, nyártól kezdvepedig – Szirmai gyakorlati támogatásával és útmutatása nyomán – sorrahozta (eleinte klasszikus) irodalmi művek képes verzióit.
Először csak kétoldalas teljes sztorikat közöltek (a westerntől kezdve az Yves Montand elindul című karriertörténetig), de hamarosan elkezdődtek a sorozatok is, a Sándor Mátyás vagy a Monte Cristo grófja,hogy csak az első darabokat említsük. Persze a lap szerkesztői isbetartották a játékszabályokat, 1957. november elején például a TéliPalota bevételének képregényesített változata jelent meg.
Sokkal fontosabb, hogy a Fülessel végreelkezdődött a magyar képregény. Az újság később már-már kultikusfigurákká váló rajzolókat szerződtetett: a krimiben utolérhetetlen Sebők Imrét, a Rejtő-hősöket megelevenítő Korcsmáros Pált és a történelmi képregény megteremtőjét, Zórád Ernőt.Vérbeli profikat, akik stílust teremtettek. Sokan ezt az időszakottartják az aranykornak, noha legfeljebb öt-hat rajzolónak jutott munka,és ők is csak heti két, A/5-ös formátumú, rossz minőségű fekete-fehéroldalon bizonyíthattak. Mások viszont egyáltalán nem érvényesülhettek:huszonöt éven át (!!!) a Fülesen és néhány ifjúsági lapon kívül nemvolt a rajzos szériáknak fórumuk. A szerkesztők pedig még amásodközlést is jobbnak tartották, mint hogy tehetségkutatássalfárasszák magukat. A műfaj sohasem lehetett több grafikus ifjúságiszórakoztatóiparnál.
A kiadók a nyolcvanas évek közepén fedeztékfel maguknak a képregényüzletet. Ekkor jelentek meg az első önállókiadványok. Rajzfilmátiratok és az egyeduralkodó Füles-rajzolók munkáifogytak el hihetetlen példányszámban. Csak a Dr. Bubóból több,mint kétszázezret adtak el, és még az olyan, felnőtteknek szóló füzetekis üzletet jelentettek, mint a Mattyasovszky Jenő-féle Hód-történetek(a Magyar Népköztársaság 007-es ügynöke) comics-változatai. Egyre többújság (Galaktika, Kölyök Magazin stb.) lett vevő a műfajra, néhány újarc is felbukkant, a műveket és a változatosságot illetően mégsemtörtént semmi különös 1957 óta.
A kétezres évet átlépve azonban minőségiváltozás is bekövetkezett végre: a kiadók és a magyar grafikusok amagyar hagyományoktól teljesen eltérő munkákat igyekeztek publikálni. Varga Zerge Zoltán, Fekete Imre, Göndöcs Gergelyés a többiek az itthon megszokottaknál sokkal dinamikusabb, modernebbés filmszerűbb képregényekkel hozakodtak elő. Meríteni van miből:Európa, Amerika és Japán képregény-kultúrája még sok-sok felfedezendőterületet jelent.
(Vajna Tamás Korcsmáros életrajza és
a MANCS-ban 2004-ben megjelent cikk nyomán)
