Minden vallásbanlétezik valamilyen lélekképzet, vagyis egy olyan szellemi életelv (éltető elv)létezésének többé-kevésbé kidolgozott fogalma, mely szerint az emberben jelenvan egy olyan nem-anyagi princípium, amely a test halálával nem szűnik meglétezni. Tanulmányában, Kerekes László,a lélek és a szellem fogalmainak megközelítési módozatait igyekszikösszehasonlítani különböző vallások, kultúrkörök e tárgyról szóló tanainak,eszméinek rövid bemutatásával, és az azokból levonható következtetések segítségével.
1886}A lélek fogalmának tisztázottsága – tisztázatlansága
Teológusok,filozófusok és szent iratok állításait vizsgálván felmerül a kérdés, hogyamennyiben a tárggyal foglalkozó kutatók terminológiája, illetve a lélekrőlalkotott képe sem egyeztethető fenntartások nélkül, akkor vajon a köznyelvbenhogyan rögzülhetett a lélek szó, vagyis milyen jelentéstartalommal ruházódottfel. A lélek és a szellem fogalmának tisztázatlanságát támasztja alá az aRómában, az Egyházi Tanítóhivatalban, 1979. május 17-én kelt, a VatikániHittani Kongregáció által kiadott püspöki körlevél (magyar címe: Azeszkatológia néhány kérdése), melyből e helyen idézek néhány gondolatot. Alélekkel kapcsolatban így szól a magyar nyelvű körlevél:
„Az Egyház tudja,hogy ezt a szót a Szentírásban különböző jelentéssel használják, de nem talállényeges okot arra, hogy a lélek szó használatát elutasítsa, hiszen valamilyenszó kell a keresztények hitének megtámasztására.”
A Vatikán hivatalos véleménye szerint tehátazért nem érdemes változtatni a lélek – szellem szóhasználat bevett formáin,mert a hívők nagy tömegében e változtatás zavart kelthetne. Majd a körlevél egykövetkező pontjában ezt olvashatjuk:
„Az Egyházvisszautasít minden olyan gondolkodást és szóhasználatot, ami által az Egyházimái, temetési rituáléi és halottkultusza értelmüket veszítenék, vagyérthetetlenné válnának.”
Tehát a hívőkféltése miatt, az ő nyugalmuk érdekében, az előzőekben már tárgyalt ésváltoztatás (felcserélés) nélkül rögzített szóhasználattal éljünk, így nem zavarjukmeg őket. De kik is azok, akiket nem óhajt megzavarni az Egyházi Tanítóhivatala léleknek és a szellemnek a pontosított szóhasználatával? E kérdésben a kétellentétes nézőpont, állásfoglalás: 1.) Azokat a hívőket, akik talán jobbanszeretik, ha döntenek helyettük, sőt talán azt is, ha gondolkodnak helyettük?!2.) Gyakorlatilag mindenkit, hiszen a köznyelvbe a jelentéstartalmukkal együttoly mélyen beivódott fogalmakat, mint a lélek és a szellem, nem lehetproblémamentesen kitörölni vagy megváltoztatni, illetve jelen esetbenfelcserélni egymással. Tehát mérlegelni kell, hogy melyik megoldás aproblematikusabb, melyik hordoz magában nagyobb veszélyt. E mérlegeléseredményeként a tájékoztatáspolitika szempontjából nemkívánatosszóhasználat-változtatást nem javasolta az egyházi vezetés.
A szellem és alélek fogalmainak összemosódásáról dr. Weninger Antal is írt Az idő partján c.könyvében (Bp., 1986, Tankönyvkiadó), és meg is próbálta tisztázni a kétfogalom közötti különbséget, oly szemléletesen, hogy gondolatmenetének itt ahelye:
„Nem a lélek és atest a legelőkelőbbek lényünkben, hanem a szellem. De ne gondolja a szívesolvasó, hogy az valami kísértet, vagy egyáltalában tárgyi létező. Csak arragondoljon, hogy mit értünk azon, amikor azt mondjuk: ilyen és olyan szellembenkellene gondolkodnunk és cselekednünk, vagy nincs egységes szellem ebben vagyabban a társulatban, intézményben stb. Ãgy jutunk a szellem helyesfelfogásához. (…) A hétköznapi életben is mondjuk sok mindenre, hogy’szellemes’, de ez többnyire triviális szóhasználat. Ennél már sokkal jobb,amikor valami közület, iskola, tanítás, ember szellemét emlegetjük. De ezimponderábilis valami, megfoghatatlan, érinthetetlen valóság. Sokan azonosítjáka lélekkel, de attól abban különbözik, (…) hogy az bizonyosság, megállapodottság,mozdulatlanság, jellem, meghatározatlanság, míg a szellem mozgás, energia,lendület, hullámzás.” (15.)
A hinduizmus lélekképéről
A lélek fogalmimegközelítésének e felvázolt (európai) szellemi háttere után annak az indiaitanításnak a bemutatására teszek kísérletet, amely igen szabatosan fejti ki alélek mibenlétét. Elöljáróban megjegyzem, hogy a hinduizmus nem egy egységeshitrendszer, hanem az indiai vallásokra (hitrendszerekre) alkalmazottgyűjtőfogalom. (Neves indológusok – többek között pl. Klaus K. Klostermaier –véleménye szerint a hinduizmus inkább tekinthető életmódnak, mint a szó szorosértelmében vett vallásnak…) E vallások száma igen nagy, palettájuk pedig olysokszínű, hogy előfordulhatnak – és elő is fordulnak – bennük egymásnakellentmondó gondolatok, eszmék, tanítások – de ezek egy hindu ember számára nemjelentenek problémát, hiszen tisztában vannak azzal, hogy a hinduizmus egyátfogó rendszer (ha úgy tetszik olvasztótégely – vagy gyűjtőmedence). Azeurópai gondolkodás- és felfogásmód azonban arra törekszik, hogy ezeket azellentmondásokat tisztázzuk és (ha lehet) feloldjuk. Ezért az indokoltesetekben jelezni fogom a legfontosabb különbözőségeket, ellentmondásokat – demindvégig azoknak a szent iratoknak a fogalomrendszerét tárgyalom részletesen,amelyek a hindu ’lélekfogalom’ köznyelvi jelentéstartalmának kialakulásáraleginkább hatottak.
Az átman (önvaló) egy eleve adottadottság. Jelenlévő, nyilvánvaló és adott – mindig ott van, csak az ember nincstudatában mindig ennek. A megszabadulás (móksa) eléréséhez nem kell változniaaz ember önvalójának, nem kell elérnie valahonnan valahova, hanem amiként máreleve létezik az ember, azt kell felismerni. Ellentétben a zsidó-keresztényfelfogással, amelyben a lélek törekszik, fél, szeret… A jóga tanítása szerint alélek mentes minden pszichikai jellemzőtől, törekvéstől. Az átmanban nincssemmilyen pszichés működés (szeretet, undor, félelem, érzékelés, vágyakozás…),hiszen az egy állandó változatlan valóság.
A Brahmant tehátnem lehet elérni, csak felismerni – de ez a felismerés (vidjá), mely atudatlanság által szült illúziót szünteti meg, a Brahman elérésének módja(egyetlen módja) is egyben. Egy a káprázat fogalmát jól láttató ind példázatszerint az illúzió az, hogy én egy csepp vagyok, a valóságban azonban csak azóceán létezik, tehát nincs mivel egyesülnöm, hiszen csak az egy van, és semmisem különbözik attól. Az átman a lélek egyik neve szanszkrit nyelven. Ugyanisvannak olyan filozófiai iskolák, amelyek más kifejezést használnak erre afogalomra, például a szánkhja a purusa-t (melyet ‘személy’-nek fordítunk) -illetve vannak olyan irányzatok is, melyek tagadják a lélek létét, pl. alókájata (mely egy materialista iskola)… Az átman örökkévaló, tehát mentes aszületéstől és a haláltól. Amikor a test meghalt, az átman túléli azt, életbenmaradva egy másik testbe költözik, amelyben előző életének karmája szerintiboldogságban és
szenvedésben lesz része.
A dharma az Isten által az emberre róttkötelesség, és mint ilyen: az anyagi kötelékektől való megszabadulás(üdvözülés) előfeltétele. E kötelességek lehetnek egyénre szabottak(szvadharma), pl. egy szakács dharmája az, hogy ő szakács legyen, és ne akarjonkirály lenni, hiszen az egy másik dharma, a királyok dharmája. Továbbá dharmájavan egy kasztnak (varnának, társadalmi osztálynak), illetve egy életkorszaknak(ásramának) is – ez a varnásrama-dharma, vagyis a kasztokra és azéletszakaszokra vonatkozó törvény, mely szerint például a bráhmanák végzik arájuk szabott papi teendőket, a brahmacsárik (tanulók) pedig a tanulóévekidőszakára vonatkozó előírásokat követik… Ezen túlmenően a dharma avilágegyetem mindent elrendező örök törvénye is – szanátana-dharma. Tehát adharma egyetemes törvény, mely az egyénre és az egész világra egyarántérvényes.
A turíja: az indiai jóga darsana(vallás-filozófiai látásmód) négy tudatállapotot különböztet meg: azébrenlétet, az álom és a mélyalvás állapotait, valamint a turíját. Az elsőhárom érthető – a ’negyedik’ (ez a turíja szószerinti jelentése magyarul)pedig: az önmagában honoló tudat, a szamádhi állapota, amit csak a kivételesképességű jógik képesek a meditációban elérni. A turíja tulajdonképpen nem isegy új tudatállapot az előző háromhoz képest, hanem azok közös alapja, mely azelme működését lehetővé teszi. A turíja maga a tudatosság, a tárgynélküli-,osztatlan-, önmagának megmaradó tudat, a csak önmagáról tudó tudatosság. „Atudat a tudatosítás kétirányúan nyitott origó-pontja.” (17.) A tudat bezárulásának egyik módja a turíja,ugyanis ebben az állapotban a tudat teljesen magába fordul, és pusztán önmagáttudatosítja, a külvilágról nem tud, csak önmagáról. Ezért ez az állapot a tudatmaga. A turíja ezért a tudat alanyisága. A jóga szerint is egyedül a turíjábanélhetjük meg valódi alanyiságunkat. A turíja tehát a ’transzcendenciatapasztalata’ (már amennyiben ez lehetséges!), mely a legfelsőbb megismerésselazonos.
Az upanisadok a hinduizmus filozofikusiratai. 108 értekezést sorolnak ide, amelyek a transzcendensről (Istenről) ésaz egyéni lélekről szóló okfejtéseket tartalmaznak. Az upanisadok nemfilozófiai tankönyvek. A bennük található tanítások általábanrendszerezetlenek, aforisztikusak, példabeszédekkel és metaforákkal telítettek.Az i. e. első évezred közepére tehető az írásos rögzítésük. Az upanisadok korának lélekfogalmátszemlélteti a következő allegória, mely a Katha-upanisad része:
„Tudd meg hát: alélek kocsiban ül, a test pedig kocsi. Az ész gyeplő csupán, a kocsit azeszmélet vezeti. Az érzékek lovak, az út az érzékek érzéklete, Az ’élvező’ aLélek, az ész és az érzékek együttese.”
Ez az idézet aKatha-upanisad harmadik virágfüzérének harmadik és negyedik versében áll így.Lásd: Upanisadok I. 89. p. [Upanisadok. Tíz rövid tanítás. Bp., 1994, FarkasLőrinc Imre Kiadó] A hinduk továbbfejlesztették ezt a koncepciót azzal, hogy azátmant, vagyis a lelket örökké józannak, örökké szabadnak, tökéletesentisztának, boldognak és halhatatlannak tüntetik fel. (Itt természetesen ahinduk összefoglaló név alatt azokat a hindu filozófiai iskolákat – illetveazoknak követőit – értem, amelyek /akik egyáltalán tételeznek lelket.) Abbanhisznek, hogy a bennünk élő örök átman, makulátlan. Ezért nincs szükség annaktisztítására sem, csak az evilági kötelékektől való felszabadítására. (Akereszténység viszont hisz a lélek megtisztulásában.)
A Bhagavad-gítá egy szanszkrit nyelveníródott bölcseleti mű, melyet a hinduizmus kvintesszenciájának tartanak, ésamely ugyanolyan jelentőségű – isteni kinyilatkoztatásként elfogadott – ’szentirat’ a hinduk számára, mint az Evangéliumok a keresztények számára. Ahinduizmus minden lényeges tanítását magában foglalja Istenről, az istenivilágról, az anyagi világról, a lélekről, a karmáról, a dharmáról, a morálról.Cselekményének keretéül egy kb. ötezer évvel ezelőtt lezajlott csata szolgál. AB-G tehát az egyik legnépszerűbb ’szentírás’, amely nemcsak a hinduk körében,de az egész világon rendkívüli tiszteletnek és érdeklődésnek örvend. Eredetilega Mahábhárata (18.) része, de önálló műként islétezik. Sokan a hinduizmus kvintesszenciájának, összegzésének tartják. A 18fejezetből, azon belül 700 versből álló művet filozófusok, irodalmárok,történészek és az abszolút tudás után kutató emberek sokasága tanulmányozza.Cselekményének keretéül az ötezer évvel ezelőtt lezajlott kuruksetrai csata szolgál,amely a Pándava- és a Kaurava-dinasztiák között dúlt. A hagyomány szerint atizennyolc napig tartó csatában mintegy 64 millió ember pusztult el. Bár amodern tudomány e csatát pusztán allegorikusnak, jelképesnek tekinti, a védikuskultúra követői úgy tartják, hogy valódi történelmi eseményről van szó.Fejezeteit gyakran éneklik hindu istentiszteleteken, valamint felolvasásokattartanak belőle. A Bhagavad-gítá a védikus tudás lényege, azt tartják róla,hogy ha valaki a hiteles tanítványi láncolaton keresztül sajátítja el a bennerejlő transzcendentális tudást, tökéletessé teheti az életét. Keletkezésiidejét illetően csak becslések állnak rendelkezésünkre, eszerint valószínűlegi. e. 200 körül keletkezett. Szerzője ismeretlen.
A Bhagavad-gítá lélekfogalma:Ardzsuna, a kiváló harcos lelki tanítómesterének fogadja el Krisnát, aki VisnuIsten földi megtestesítőjeként a transzcendentális abszolút létezőről szólótudományos ismeretekre és az ember fő kötelességére tanítja őt. Krisna elsőtanításában rámutat, hogy az ember nem azonos anyagi testével, hanem örök átman(lélek), aki csupán átmenetileg került az anyagi test börtönébe. Ardzsunaaggályaira válaszolván Krisna elmondja a lélekről szóló tanítását, és azegyénre szabott kötelességekről (szvadharma) is beszél barátjának. Eszerint egyharcosnak semmi sem fontosabb, mint a kötelességből (dharma) vállalt harc. Aharc következményeit illetően pedig megnyugtatja Ardzsunát, hogy nem kell azölés káros visszahatásaitól tartania, hiszen csak testeket lehet megölni, alélek elpusztíthatatlan, és „Mindenkinek a testében ez a soha meg nem ölhetőlélek lakozik.” (19.) A lélekről szóló tanítás lényegét a legvilágosabban,legérthetőbben a következő négy versszak hasonlatai mondják el:
„Ahogy elviseltruháit leveti és másik, új ruhát ölt az ember, ugyanúgy vetkőzi le elviselttestét a lélek, hogy másik új testbe költözzék. // Ezt kard nem vághatja, tűznem égetheti, víz el nem áztatja, szelek nem szikkasztják. // Nem vágható, nemégethető, nem ázhat el, nem szikkad ki: változatlan, mindent áthat, szilárd,mozdulatlan, örökkévaló. // Láthatatlan, felfoghatatlan, megmásíthatatlan, ígytudhatod. Ha tehát így megismerted, nem szabad többé bánkódnod.”
Majd Ardzsuna újabbkételyeire, ill. az azokból fakadó kérdéseire Krisna a cselekvés természetérőlbeszél. A cselekvéstől való abszolút tartózkodás helytelen, és nem islehetséges, hiszen mindenki cselekvésre van kényszerítve élete mindenpillanatában. A cselekvés tehát szükségszerű – de a már elmondott, a tettekeredményeihez való ragaszkodás nélküli cselekvés a helyes. Ãgy kell mindenkinekmegtennie a rászabott cselekedeteket, vágyak és ragaszkodás nélkül. E morálistanítás követése vezeti el az embert az üdvözüléshez, az anyagi kötelékektőlvaló megszabaduláshoz. Krisna elmondja azt is, hogy a saját kötelességek(szvadharma) teljesítése a helyes út, míg a mások számára előírt kötelességek(para-dharma) teljesítése még akkor is bajba sodorja az embert, ha azt jólvégzi. A fordító – Vekerdi – ebben a kasztrendszer ideológiai alátámasztásátlátja. (21.) Az emberi bűnök okát pedig agondolatokba és az érzékekbe befészkelő vágyban találhatjuk meg, Krisnaszerint. Ez a vágy, mely a szenvedélyből fakad, az ember legnagyobb ellensége aföldön, mert félrevezeti a tudást, „és beborítja a lelket.” Ezek után Krisnaelmondja, hogy az anyag és a lélek egyaránt öröktől fogva létezők. Az anyagokozza a változásokat, következésképpen az újjászületéseket is. Aki eztfelismeri, az felszabadul. A Brahman örök létező, amely sem lét, sem nemlét,mozdulatlan és (örök)mozgó, minden lényben benne van, és kívül áll a lényeken(!), semmi sem tapad hozzá. A lélek, mely a testben lakik tanú, mindencselekvés engedélyezője és élvezője. Å a legfelső szellem! Mert „…mindenlétezőben egyformán ez a Legfőbb Úr lakozik, amely nem pusztul el, amikor azokelpusztulnak…” (22.) Ez rímel az átman =Brahman formulára, mely az upanisadok nagy újítása. Tat tvam aszi = te az vagy,vagyis: te, a lélek nem vagy más, mint a Világlélek (az Egy, az Isten…). Eztkövetően Krisna az anyagi természet három kötőerejéről beszél. Ezek a gunák. Aszenvedély (radzsasz), a jóság (szattva) és a sötétség (tamasz). Ezekmindhárman az anyagból fakadnak, és az anyaghoz bilincselik az emberben lakozónem anyagi és nem múlandó lelket. A szenvedély a vágyhoz és a tettekhez valóragaszkodás bilincsével köti e világhoz az embert. A jóság az örömhöz és atudáshoz való ragaszkodással béklyózza meg az embert. A sötétség (mely atudatlanságból ered) mindenkit megpróbál eltompítani, és a tétlenséghez kötözirabjait. Ezek a kötelékek különböző újjászületéseket eredményeznek: aszenvedély bilincsében elhunytak a tetteiktől szabadulni képtelenek közészületnek; a jóság gunájában elhunytak a bölcsek világába jutnak; a sötétségkötőerejének rabságában elhunytak pedig ostobákként születnek újjá. Akifüggetleníteni tudja magát e három kötőerőtől, oly módon, hogy azok már nemlesznek képesek kizökkenteni őt közömbös nyugalmából, az megérett aBrahman-létre (az üdvösségre). Majd egy fügefa-hasonlattal magyarázza el Krisnaaz anyagi világtól való elszakadás, szabadulás szükségességét és mikéntjét. Afügefa az anyagi világ, a múltból a jövőbe sarjad, és hozzátapad a lélek (akötőerők bilincsei miatt). Ezt a szívós gyökerű fügefát a ’szenvtelenségfejszéjével’ (a megismerésből és megértésből fakadó közömbös nyugalomjógájával) ki kell döntenie annak, aki meg akar szabadulni az újjászületésekforgatagából. Krisna a lélek két típusáról beszél: egyik az evilági (múlandó)élőlények összessége; míg a másik egy ennél magasabbrendű lélek, a LegmagasztosabbLélek, ez maga Krisna, aki fölötte áll minden mulandónak, és magasabb azörökkévalónál is! Å az, aki elmondja, hogy helytelen lemondani a kötelességkéntránk szabott cselekvésről. Az az ember éri el a tökéletességet, aki a sajátkötelezettségeit örömmel végzi.
Krisna lélekrőlszóló morális tanításának lényege: az embert a helyes cselekvés kell, hogyvezérelje. A helyes cselekvés elvéhez hozzátartozik, hogy az ember elvégezze arászabott kötelezettségeit, és az is, hogy e tetteinek gyümölcsöző következményeitne akarja magának, hanem ajánlja fel azokat a Legfelsőbb Úrnak, aki magaKrisna. Ez a lélek (szenvedésekkel teli újjászületések örök forgatagából való)felszabadulásának útja. Ezt Baktay Ervin egy lírai hangú mondatban ígyfogalmazta meg: „Ne várd az eredményt, a helyes cselekedet vezéreljen, nempedig gyümölcse, amelyet az hoz majd.” (23.)
Összegzés
Láthattuk, hogy alélek és szellem fogalmaink jelentéstartalma nem fedi egymást a különbözőkultúrákban, illetve a különböző nyelvekben. E miatt és a helyes megértésérdekében kívánatos ugyan tisztázni a fogalmainkat, de a köznyelvbe oly mélyenbeivódott szavainkat, mint a lélek és a szellem – különös tekintettel azokjelentéstartalmaira – nem lehet problémamentesen felcserélni egymással.Mindenképpen mérlegelni kell, hogy egy ilyen jellegű jelentésváltozásnak(hiszen maguk a szavak megmaradnának) milyen nehézségei és veszélyei vannak.Gondoljunk csak az évszázadok alatt megszületett irodalmi alkotásokra, vagyazokra a nehézségekre, amelyeket egy a jelentéstartalmakat felcserélő átmenetikorban az oktatásban és a családokban (mint generációs probléma…) okozhatna.Helyesebb tehát a bevett formulák megtartása.
Bibliográfia:
A II. VATIKÃNIZSINAT: Az egyház a mai világban. Gaudium et Spes. Lelkipásztori konstitúció.Róma, 1967, Zsinati Bizottság.
ARISZTOTELéSZ: Alélekről. Bp., 1915, Franklin.
ARISZTOTELéSZ:Nikomakhoszi Etika. Bp., 1971, Helikon.
ÃGOSTON, SZENT: Alélek istennel való magányos beszélgetéseinek könyve. Bp., 1995, Seneca.
ÃGOSTON, SZENT: ATeremtés könyvéről a manicheusok ellen. Bp., 2002, Paulus Hungarus.
BHAGAVAD-GÃTÃ / AMagasztos Szózata (fordította, utószóval és jegyzetekkel ellátta VEKERDIJózsef) Bp., 1997, Terebess. [jegyzetekben: B-G]
CSIA LAJOS: Bibliailélektan. Bp., 1994, Százszorszép.
ELIADE, MIRCEA:Vallási hiedelmek és eszmék története I.-III. köt. 2. kiadás. Bp., 1998,Osiris.
HITTANI KONGREGÃCIÓ:Az eszkatológia néhány kérdése. Minden püspöknek és a püspöki konferenciáktagjainak! Róma (a Tanítóhivatal székhelyén) 1979.
HUNYADI LÃSZLÓ, DR.:A világ vallásföldrajza. Bp., 1995, Végeken.
KLOSTERMAIER, KLAUSK.: Bevezetés a hinduizmusba. [h. n.] 2001, Akkord.
LIPTAY-WAGNER ANDRÃS:A Vatikán a „szel
lemi elem” azonnali továbbéléséről (kézirat, Dr. AndreasLiptay-Wagner, Revital Alapítvány, Bp., 1999)
MAHÃBHÃRATA. Bharatanagy nemzetsége. (Az indiai hősköltemény nyomán prózában elbeszéli Dr. BaktayErvin) Bp., 1994, Tercium. [jegyzetekben: Baktay 1994]
NYÃRI TAMÃS: Afilozófiai gondolkodás fejlődése. Bp., 1977, Szent István Társulat.
PLATÓN összes műveiI.-III. köt. Bp., 1984, Európa.
PLÓTINOSZ: Az Egyről,a szellemről és a lélekről. Bp., 1986, Európa.
RATZINGER, JOSEPH (24.): Afeltámadás előtt. In: Mérleg folyóirat, 1982/2
SÃFRÃNY ATTILA:Dosztojevszkij szelleme. Zenta, 2005, zEtna.
TAMÃS, AQUINÓISZENT: A létezőről és a lényegről. Bp.,1990, Helikon.
TURAY ALFRéD:Filozófiatörténeti vázlatok. Szeged, 1996, SZHF.
UPANISADOK I. Tízrövid tanítás. Bp., 1994, Farkas Lőrinc Imre Kiadó. [jegyzetekben: Up. I.]
WENINGER ANTAL, DR.:Az idő partján. Jóga és személyiség. Bp., 1986, Tankönyvkiadó.
WOJTILLA GYULA: Amesés India. A legrégibb magaskultúrától a XVIII. századig. Bp., 1998, édesvíz.
WOLFF, HANS WALTER:Az Ószövetség antropológiája. Bp., 2001, Harmat Kiadói Alapítvány és a PápaiReformátus Teológiai Akadémia.
Jegyzetek:
15. Weninger 1986.250. p. és 176. p.
19. B-g 14. p. [II.30.]
20. B-g 14. p. [II.22-24.]
21. B-g 26. p. [35. jegyzet]
22. B-g 80. p. [XIII.27]
23. Baktay 1994. 228. p.
24. Joseph Ratzinger(sz.: 1927): bajor származású bíboros, érsek. A körlevél megírásakor akatolikus hitért felelős vatikáni kongregáció vezetője volt. 2005. 04. 19. ótaXVI. Benedek pápa.
]]>
