Ray Bradbury már kiskamasznak is nagy sf-rajongó és -gyűjtő volt. Egy “barátja” addig-addig piszkálta, hogy ez dedósoknak való, hogy a végén Bradbury a kukába vágta az egész addigi gyűjteményét. Másnapra megbánta, és összegyűjtötte újra az egész hóbelevancot.
Sokak szerint a huszadik század legnagyobb sci-fi írója, mégis betegesen retteg a vezetéstől és a repüléstől. Hatvankét éves volt, amikor nagy nehezen először repülőgépre ült, a jogosítványt pedig a mai napig nem szerezte meg.
Amikor legjobb barátja, a másik Ray (ti. Harryhausen) 1992-ben elnyerte a Filmakadémia életműdíját, Bradbury ragaszkodott hozzá, hogy ő konferálhassa fel a ceremónián. Mivel még nem tudták, kit válasszanak, Bradbury bejelentette, hogy ha nem őt, akkor felrobbantja az egész kócerájt (akkoriban még büntetlenül lehetett ilyenekkel élcelődni). Meggyőzte a telefonvonal túlvégén állókat.
Ray Bradbury meggyőződéssel vallja, hogy látta a harmincas években a King Kong elveszett pókbarlang-jelenetét. (Ugyanakkor azt is állítja, hogy emlékszik a saját születésére.)
Chelloveck megemlékezésében egy komplett képregény is található, a születésnapos Ray Bradbury-vel a főszerepben.
Nem mindenki üdvözli azonban így a sci-fi író óriást – az elmúlt napok egyik legnépszerűbb Youtube videóklipje legalábbis egy teljesen másik irányból közelít Bradburyhez, aki szerint „túl sok az internetünk”. Lehet, hogy bizonyos szempontból igaza van?
]]>
