Elképesztően sikeresen indult a Marvel Phase One annak idején, amikor Robert Downey Jr. először magára öltötte a Vasember páncélját. A milliárdos playboy szuperhős kalandjait imádta a nagyközönség, és remekül megalapozta később az Avengers sikerét. A Vasember harmadik – önálló – kalandja mindent megtesz azért, hogy túlragyogja az elődeit, de lehet, épp ezért sikerült haloványabbra. Persze nem volt egyszerű a kihívás, az alkotókon nyilván komoly nyomás volt, hogy valamilyen formában próbálják meg felülmúlni az eddigieket: legyen viccesebb, akciódúsabb, szórakoztatóbb, mint a Phase One darabjai, elvégre ez a film indítja a Phase Two-t. Vannak dolgok, amik kimondottan ígéretesen indulnak benne – legfőképp például Tony Stark válsága. A figura, aki „sikeresen privatizálta a világbékét”, az Avengers eseményei után kissé szét van csúszva: az általa fejlesztett szuperpáncél ütős fegyver, de mint kiderült, ez nem feltétlenül elegendő. Hiszen vannak itt mindenféle istenségek pöröllyel, simán megnyílhat New York felett egy átjáró, amiből szörnyek potyognak le, és hát olyan közel nem járt még a halálhoz Stark, mint a végső csatában. Ez a poszt-traumatikus stressz egy remek fordulat a film elején, csak az a gond, hogy nagyon felszínesen járják végig ezt a témát. Tony Stark mániákusan építi az újabb és újabb páncélokat, közben néha pánikrohamot kap. Ebben lehet, hogy okolható a Disney túlságosan családbarát politikája is: ennek egyik folyományaként Stark nem iszik egy kortyot sem a filmben. (Ez köszönhetjük az átlagnál hisztisebb amerikai szülőknek.) Pedig amúgy a képregényekben bizony Tonynak meg kell küzdenie az alkoholizmusával is – amely vonás tökéletesen beleillene az Avengers utóhatásainak sorába. A film fordulatainak köszönhetően aztán paradox módon Stark páncél nélkül kénytelen helytállni, és ezek a részek a Vasember 3 legerősebb momentumai: nyomozgat, harcol, előtérbe kerül zseniális gondolkodása és problémamegoldó képessége. Mindeközben még egy nagyon spielbergi-jellegű kisgyerekes szál is bekerül, ami kimondottan jól van megoldva. Stark ezekben a gyerekes jelenetekben is meg tud maradni önimádónak, arrogánsnak, de ugyanakkor a maga módján jófejnek is. Ezzel együtt a film középső, nyomozós-gondolkodós, enyhén thrillerszerű része kissé csapongó, időnként eléggé adhoc módon követik egymást az események, hogy aztán egy nagyon akciódús végkifejlethez vezessenek. Az akciók egyébként szintén remekül kidolgozottak, bár a végső csatajelenet egyszerre remek és rossz is: remek, mert látványos, jól megkomponált. Ugyanakkor a tucatnyi repkedő Vasember páncél kissé inflálja is a szuperfegyver értékét. Az Avengersben mi kellett egy páncél leamortizálásához? Egy baráti pofozkodás egy istenséggel, Thorral, valamint egy bazinagy, pörgő rotorban való pattogás; a new york-i csatában pedig fejlett idegenek légiója miatt kerül elhasználásra a második páncél – olyan idegenek, akiktől kissé lefárad Thor vagy Hulk is. Felmerül persze az a kérdés is, hogy vajon az Avengers 2-ben hogyan lehet ezt majd felülmúlni? Mindegyik szuperhős kap egy saját Vasember légiót? Esetleg leklónozzuk melléjük Hulkot is? A Vasember 3 pozitívumai közé sorolhatóak a főgonoszok, a Ben Kingsley által játszott terroristavezér, a Mandarin, és a Guy Pearce megformálta Aldrich Killian. Mindketten remekelnek a szerepeikben, még akkor is, ha főleg Killian karaktere az eléggé sablonos gonosz tudósé. (És ebben a kategóriában egyébként pont Pearce állított be magas mércét, egy olyan előadással, ami be sem került aztán a Prometheusba). A film minden hibája ellenére szórakoztató, baromira humoros, laza – de az Iron Man széria leggyengébb darabja. Ezzel együtt is persze kiemelkedő a képregényfilmek sorában. Egy valamiért azonban nagyon szívesen pofáncsaptam volna a készítőket: a stáblista utáni rövid videóért. A Marvel filmeknél már megszokhattuk, hogy a stáblistát követően még van egy pár másodperces extra – ezt jellemzően arra használták fel idáig, hogy valami kis érdekességet mutassanak, ami felvillantja, hogy merre halad tovább a Marvel univerzum. Az első Vasember film után láthattuk megjelenni Nick Fury-t, a második epizód után megtalálták Thor pörölyét, és így tovább. A Vasember 3 stáblista utáni videója viszont a Marvel történelem egyik legnagyobb trollkodása. ]]>
A szerzőről
Merras
Az SFportal társalapítója, szerkesztője. Kedvenc sci-fi sorozata ennyi idő elteltével is a Babylon 5. Több, mint 15 éven keresztül számtalan sci-fi rendezvény szervezője volt. Bár továbbra is mindene a sci-fi, aktivitása alább hagyott, mióta egy belvárosi kerület önkormányzati képviselőjeként dolgozik. Manapság főleg D&D szerepjátékkal üti el a kevés szabadidejét.