Arra gondoltam szombat reggel, hogy a szerdai hétkezdés más lesz, de belátom hogy tévedtem. A Nagy Piros Világmegsemmisítő Gomb szerda reggel pont ugyanolyan vonzó mint hétfőn. Ezen az sem változtat hogy tegnap igen jó estém volt, sőt még az sem, hogy sikerült megnéznem a Star Trek 4 – Hazatérés című vizuál-kulináris élményfilmet.

Emberek, a duci mosómedvére emlékeztető Kirk kapitány itt brillírozik  az összes klasszikus ST film közül a legjobban, négyütemű arcjátéka (fájdalmas, merengő nézés – aggresszív tekintet – debill rácsodálkozás – barátságos, szerető pillantás) kivételesen illik a kissé komikusra sikeredett alkotáshoz. Csodálom amúgy a sztori alapötletét író gegment, a film kaphatta volna a Hosszúszárnyú Bálna visszavág címet is. Az sem zavaró tény, hogy a film végén marhára nem derül ki, hogy az a fránya idegen szonda miért is akar a bálnákkal kommunikalni olyan rádiósugárral, ami kiiktatja a Föld elektromos rendszerét, elforralja a tengereit és párás armageddont hoz a világra. Az író vszínű felháborodhatott egy Green Peace vagy NG dokufilmen, és gyorsan megírta a történetet. Mindegy, ez a legélvezhetőbb ST film az összes szemét közül, beleértve a kicsi-kopasz-kapitány féle bohóckodásokat is.
A kedvenc jelenetemben a huszadik századba visszarepült brancsból Csekov es Uhura fellógnak az USS Enterprise atom-repülőgép anyahajóra, lecsorognak a reaktorig és a reaktorfalon keresztül egy kézi készülekkel leszívják a fotonokat a reaktorból, hogy a lopott klingon űrhajó energiakristályait újratöltsék. A jelenet zseniális, asszem és is meg fogom próbálni hátha nekem is sikerül egy csatahajóra fellógnom és ledzsalnom a reaktorig 🙂 Amikor Csekovot elfogják és vallatni kezdik elhangzik egy dialóg, megpróbálom idézni:

A vallató kérdezi:

– Neve?
– Az enyém? – Csekov értetlenkedik.
– Naná, majd az enyém!
– Honnan tudhatnám a maga nevét?! – Csekovról ekkor megállapítják hogy orosz ügynök, akinek ráadásul valami baja van….

🙂 Hihetetlen, nem?

]]>