Laurell K.Hamilton az utóbbi évek legeredetibb és legsikeresebb szerzője a kaland- ésfantasy-regények piacán. Az Anita Blake-sorozat legutolsó kötete a The New York Times bestsellerlistáján amegjelenést követően a második helyet foglalta el. A kilencedik kötet, az Obszidián pillangó június 8-án jelenik meg, mely a Könyvhét mellett az Ãtjáró Fesztiválon is kapható lesz.
“A NEVEMANITA BLAKE.
HADDMUTASSAM BE EDWARDOT!”
Hivatását tekintve Edward fejvadász. Mindegy, hogy milyenszörnyről van szó, neki csak az a fontos, hogy a hajsza minél hosszabb ésvéresebb legyen. Edward most Új-Mexikóba viszi Anitát, hogy segítsen neki egyproblémás ügy felderítésében. Valami ismeretlen és titokzatos szörnyetegvérszomjas zombikat gyárt az áldozataiból, ez pedig nem jelent túl sok jót ahelyiek számára. Új-Mexikó kietlen, sivatagos világába csöppenve Anitahamarosan az események sűrűjében találja magát. A rejtélyes gyilkosságok, ősiAzték szertartások, vámpírok és farkasemberek között Anita már nemcsak azéletéért küzd, hanem a józan eszéért is, hogy belőle ne válhasson olyankönyörtelen gyilkológép, mint Edward.
A könyvhéten a sorozat rajongói pólót és jelvényt is vásárolhatnak majd.
Részlet – első fejezet
Azegész göncöm tocsogott a vértől, de kivételesen nem zavart. Nem az én véremvolt, még csak nem is emberé. Hat csirke és egy kecske kinyiffantását még eltudom számolni a lelkiismeretemmel – ha meg nem, ássam el magam. Hét holttestetszólítottam elő a sírjából napszállta óta. Túlteljesítettem az ötéves tervet.Cégszinten.
Amegidézett hullák számától eltekintve tipikus munkanap volt, elejétől a végéig.Lássuk csak: prezentáltam egy polgárháborús veteránt a helytörténeti egyletkihelyezett ülésére, előállítottam egy végrendeletét aláírás nélkül hátrahagyócsaládfőt, és megidéztem egy zsarnokoskodó anyát, aki helyrekalapálhatatlanlelki törést okozott a fiának – hogy csak a legrázósabbakat említsem. Azéjszaka nagy részében jogászok és pszichiáterek nyüzsögtek körülöttem. Hajnalihárom tájékán úgy éreztem, ha még egyszer azt hallom, „Ödipusz komplexus” vagy„visszterhes vagyonátruházási illeték”, sikítva elrohanok. Nem tudnámmegmondani, a lélekvájárok rosszabbak–e vagy az ügyvédek, mindenesetre utóbbiakjavára szól, hogy klienseik nélkül jönnek, és a borsos óradíjra hivatkozvasemmi perc alatt letudják a hivatalos procedúrát. A bíróság által kirendeltjogi szakértő megállapítja, hogy a sírjából kirángatott delikvens tudatában van–eannak, mit íratnak vele alá – ha ugyanis nem képes épkézláb válaszokat adni aszakértő kérdéseire, ugrott a hiteles szignó. Az élőhalott jogalanynakdöntésképesnek kell lennie, hogy aláfirkanthasson egy hivatalos okiratot. Naja, a polgárjog–védelem reneszánszát éljük. Még sose keltettem olyan zombit,aki ne ugrotta volna át a lécet, de hallottam pár cifra sztorit Jamisontól, azegyik kollégámtól a Halottkeltő Rt.–nél. Az ő praxisában már előfordult, hogyaz ügyvédek egymás torkának estek a sírhant tetején. Frenetikus móka lehetett.
Aligvalamivel napkelte előtt keveredtem haza. Az ég még mindig fekete volt,telepöttyözve vaksin hunyorgó csillagokkal. A kocsit a ház előtt hagytam. Neméreztem magamban elég lelkierőt ahhoz, hogy besasszeroljam a garázsba. Májusderekán járt az idő, de a hőmérőt elnézve lehetett volna kora április is. A St.Louis–i tavasz általában kétnapos esemény a tundrai hosszú évszakot idéző zimavége és a hőguta kezdete között. Egyik nap még lefagy az ember alfele, másnapreggel viszont minden átmenet nélkül harminc fok van árnyékban, és csöndesenszublimál az aszfalt. Ebben az évben – kivétel erősíti a szabályt alapon –kiadós tavaszt kaptunk; nyirkosat, nehezet, illatosat. Nagyon átmenetit.
Mindenízületemet átjárta a csípős hűvösség. Még mindig a zárral vacakoltam, amikorodabenn megcsörrent a telefon. Ilyen istentelen időpontban csak a rendőrségszokott keresni. Ezek szerint vár rám egy gyilkossági helyszínelés. De jónekem. Berúgtam magam mögött az ajtót, és a konyha felé vettem az irányt.Időközben bekapcsolt az üzenetrögzítő. Miután erősen dobozakusztikájú hangomelhallgatott, és egy színtelen férfihang szólalt meg.
–Itt Edward. Vedd fel, Anita.
Aztáncsönd.
Anagy rohanásban nem néztem a lábam elé, és elbotlottam a küszöbön. Miközben alendülettől cseppet sem elegáns ívben felkenődtem a konyhapultra, fél kézzelmég sikerült megragadnom a kagylót.
–Itt vagyok! – lihegtem, amikor végre sikerült uralnom a helyzetet, és a telefonnem akart mindenáron kiugrani síkos tenyeremből. – Most estem be az ajtón. –Szó szerint, tettem hozzá gondolatban. – Mi újság?
Edwardnem kerülgette a forró kását.
{mospagebreak title=2. oldal}
–Tartozol nekem egy szívességgel.
Naigen.
Régvolt, talán igaz sem volt. Edward és egy haverja, valami Harley, egyszerkihúzott a csávából. Eléggé felpörögtek az események, és… szóval úgy jött kia lépés, hogy Harley meghalt, és az én kezemben füstölgött a puskacső. Sajátvédelmemben gyorsan hozzátenném, hogy az az elmebeteg állat simán lepuffantottvolna, ha nem kapcsolok időben. Edward viszont elvi kérdést csinált a dologból.Pech, de még mekkora. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy választhattam:vagy akkor és ott véres elégtételt vesz, vagy jövök neki eggyel, a megboldogultHarley emlékére. A második verzió mellett döntöttem. Nem akarom kihúzni agyufát Edwardnál. Nem ettem meszet.
Hivatásáttekintve Edward fejvadász, a renegát szörnyetegek specialistája. élőhalottak,alakváltók, trollok, tündérek – neki egyre megy, csak minél hosszabb ésvéresebb legyen a hajsza. Velem ellentétben őt sosem izgatták a formaságok, az„etika” szót pedig hírből sem ismeri. Ha úgy adódik, embert is öl – perszecsakis megfelelő díjazás ellenében. Bérgyilkosokat, bűnözőket. Riválisokat.Kollégákat. Ha vérontásról van szó, Edward nem finnyázik. Magasról tesz rá,milyen nemű, vallású, faji hovatartozású a célpont, engedelmeskedik–e atermészet általunk ismert törvényeinek vagy sem. Ha elég nulla sorjázik avérdíjon, Edward levadászik és megöl bármit, ami él és mozog. Azt mondják, ő aragadozók ragadozója. és valószínűleg igazuk van. Nem lehet túl sok haverja.Olyan, mint egy szelídített leopárd; ha jó kedvében találod, összekuporodik alábadnál, és még azt is hagyja, hogy megkuszkuszold a füle tövét. Ha rosszkedvében van, tőből leharapja a fejed.
Nemrégkapott egy anonim megbízást. én lettem volna a célszemély. Visszautasította.Személyesen jött St. Louisba, hogy vigyázzon a seggemre. Hogy miért… na, aztén is szerettem volna tudni. Amikor megkérdeztem, csak annyit felelt, ígyegyetlen hulla helyett több zsáknyit gyárthat. Asszem ennyi elég is Edwardjellemzésére.
–Ott vagy még?
–Szerinted? – dünnyögtem kedvetlenül.
–Nem örülsz, hogy újra hallod a hangom – állapította meg.
–Mit kell tennem? – tértem ki a válasz elől.
–Ted Forresternek gondjai vannak. Sürgősen szüksége lenne egy jó szeműszörnyszakértőre.
ésegyből rám gondolt? Milyen hízelgő.
TedForrester amúgy Edward egyik álneve a sok közül. Pontosabban az egyetlenhivatalosan is létező személyazonossága, amelyről tudok. Ted is fejvadász,micsoda véletlen egybeesés! Természetfeletti lényekre specializálódott, devámpírokkal nem foglalkozik, mert a tilosban járó vérszívók különleges esetkéntkezelendők; ezért is működnek a világon mindenütt államilag bejegyzettvámpírhóhérok. A többi „szörnyetegre” a mai napig nem szükséges vadászatiengedély. Ãllítólag a vámpírok mögött komoly politikai lobbi áll. Hát, nemtudom – annyi mindenesetre biztos, hogy a média rajtuk csámcsog a legtöbbet.Vért és cirkuszt a népnek. Nyamm–nyamm.
Jobbhíján a Teddel hasonszőrű szörnyvadászok töltik be a rendőrség és avámpírhóhérok között tátongó kompetencia– és hatásköri vákuumot. Zömük a délimezőgazdasági régióban tevékenykedik, ahol még mindig legális a „vadállatok ésegyéb kártevők” szisztematikus vasvillára tűzése és cséphadarókkal valóagyondorongozása. A kártevő kategóriába magától értetődően az alakváltók isbeletartoznak. Fél tucat államról tudok, ahol helyben le lehet puffantani a„dögöket”, ha a vérteszt – persze utólag – bizonyítja, hogy likantrópok.Ãœgybuzgó polgárjogi aktivisták ugyan néhány vasvillás–cséphadarós esetet már abíróság elé vittek, de helyi szinten mindeddig semmi sem változott. Lassú vízpartot mos, ám a talajkorrózió évezredek alatt sem rajzolja át jelentősen atérképet. Ez van.
{mospagebreak title=3. oldal}
–Mire kellek Tednek?
Azigazat megvallva szapora ritmusban verhetem a seggem a földhöz, hogy Ted hajtjabe rajtam a szívességet, és nem Edward. Utóbbi esetben sokkal zűrösebb ésillegálisabb katyvaszban találnám magam, méghozzá nyakig.
–Gyere Santa Fébe, és megtudod – hangzott a válasz.
SantaFébe? édes Jézusom.
–Az Új–Mexikóban van.
–Földrajzból ötös.
Sóhaj.
–Mennyi időm van összecuccolni?
–Két perced.
Korrekt.
–Tisztázzunk valamit. Hivatásos vámpírhóhérként megyek, vagyis villogtathatom azigazolványomat, és magammal vihetem a stukkeremet. Ãgy vanő
–Hozz, amit akarsz – felelte egykedvűen. – Szívesen megosztom veled ajátékaimat, ezen ne múljon a békesség.
Mára nyelvemen volt, hogy a békesség nem ezen múlik. De nem mondtam.
–Ma még egy szemhunyásnyit sem aludtam, Edward. Nem kaphatnék pár órányihaladékot, mielőtt kivonszolom magam a reptérre?
–Rendben, de legkésőbb kettőre legyél itt. A testeket már elszállították, de ahelyszínt érintetlenül hagyták, kifejezetten a te kedvedért.
Asszemelvesztettem a fonalat.
–Miféle helyszínt hagytak érintetlenül?
–Mondhatnám, hogy gyilkossági helyszínt, de az nem fedné a valóságot. Ez egy…– elhallgatott, mint aki a megfelelő szót keresi – …mészárszék.
–Most rám akarsz ijeszteni?
–épp ellenkezőleg.
–Akkor mondd el, miről van szó. és a továbbiakban hanyagold az érzékletesjelzőket, ha kérhetlek.
–Tíz ember került az eltűntek listájára. További tizenkettő halott.
Dejó.
–Hogyhogy nem ettől hangos az ország?
–Az eltűnéseket hetekig címlapon hozta a bulvársajtó.
Aztel tudom képzelni. Mondjuk, olyan szalagcímekkel, hogy „Bermuda háromszög a sivatag közepén”. „Santa Fe a rettegés városa”.
–A gyilkosságok jóval később történtek – folytatta Edward. – Három teljescsaládot irtottak ki. A szomszédok tegnap reggel találták meg őket. A többségükpár napja halott, de vannak két hetes hulláink is.
–Azt akarod beadni nekem, hogy két álló hétig a kutya se kereste őket?
Valamimegváltozott a hangjában. Lassabb lett, színtelenebb. Fáradtabb.
{mospagebreak title=4. oldal}
–Hol is kezdjem? Szóval Santa Fe lakossága szinte teljesen kicserélődött azutóbbi években. Rengeteg itt a bevándorló. A hétvégi házak gomba módra nőnek kia földből a kertvárosok peremén. A helyiek az újonnan jövőket mexikocáknakhívják.
–Rendkívül szellemes – húztam el a szám. – Ted Forrester is a bosszankodólokálpatrióták közé tartozik?
–Valahogy úgy. Ted a kertvárosban lakik.
Edwardvalóságos kaméleon; ennyi év ismeretség után is alig tudok róla valamit. ésmost önként dönti rám az infót. Jobb meggyőződésem ellenére kezdtem izgalombajönni. – Ez azt jelenti, hogy látni fogom, hol élsz?
–Látni fogod, hogy Ted Forrester hol él – felelte diplomatikusan.
–De hát te vagy Ted Forrester! Nálad fogok lakni?
Egydarabig hallgatott.
–Igen – bökte ki kelletlenül.
Látnifogom Edward házát, belekukkolhatok a lelkébe – már ha van neki. Hirtelennagyságrendekkel kecsegtetőbb színben tűnt fel a kényszerutazás.
Aztáneszembe jutott valami.
–Amikor azt mondtad, egész családokat nyírtak ki… gyerekek is vannak azáldozatok között?
–Nincsenek.
Megkönnyebbültenfújtam egyet.
–Hál’isten.
–A szentimentalizmus – jegyezte meg szigorúan – megengedhetetlen luxus.Csodálom, hogy erre még nem jöttél rá.
–Téged nem zavar, ha halott gyereket látsz? – fortyantam fel.
–Nem.
Néhányvégtelennek tűnő másodpercig némán hallgattuk egymás szuszogását. Edward gyomrasemmitől sem rándul görcsbe, még egy halott gyerek látványától sem. Félelmetes.Még a rutinos rendőrök sem mennek ki szívesen olyan helyszínre, ahol az áldozatkiskorú. Azok is nehezen viselik, akiknek nincs gyerekük – hát még, akiknekvan. Ez genetikailag kódolt reakció; beépített mélylélektani blokk.Határozottan aggasztónak találom, hogy Edwardból gyárilag hiányoznak amélylélektani blokkok.
–Nem kell amputáltatnod a ménkő nagy lelkedet, hogy segíts nekem – törte meg acsöndet. – Egy biztos kezű szörnyvadászra van szükségem. Ösztönből, gondolkodásnélkül ölsz, akárcsak én. és most ez kell nekem.
Köszi,ez jól esett. Már egy kalap alatt emleget saját magával. Sűrűn kongtak bennem avészharangok, annál is inkább, mert esélytelen lett volna vitába szállni vele.Nem voltak meggyőző ellenérveim. Pontosítsunk: semmilyen ellenérvem nem volt.Ilyenkor legjobb, ha a mindent elöntő morális káosz helyett a feladatrakoncentrál az ember.
–Hol is tartottál? Ja igen, Santa Fében kicserélődött a lakosság.
–Nem cserélődött ki – precízkedett Edward. – De sok az újonnan betelepült, ésmég több a turista. A szociológusok ezt nevezik úgy, hogy magas fluktuációsráta.
Na,akkor most fordítsuk le az elméletet a gyakorlat nyelvére.
–Arra akarsz kilyukadni, hogy senki sem ismeri a szomszédját?
–Úgy van. A szomszéd napirendjét pedig még ke
vésbé. – A hangja atyaian szelídvolt, de egyre vontatottabb. Valami nagyon–nagyon nincs rendben. Vagy csakképzelődöm?
–Úgy gondolod, lesz ott több hulla is – találgattam fennhangon. – Csak még nemtalálták meg őket.
Mélycsönd telepedett közénk. Vak tyúk is talál szemet alapon ráhibáztam, és ezhatározottan nem tetszett neki. Edward nem csípi, ha valaki a sorok közöttolvas. Pedig javarészt az intuícióm segítségével sikerült túlélnem az utóbbipár évet. Ahogy ő is mondta, ösztönből dolgozom: az érzelmeim vezetnek, nem afejem. Ez néha áldás, máskor átok. Mostanában vannak napok, amikor éppolyan üresnekés halottnak érzem magam legbelül, mint ő. Akár tetszik, akár nem.
–Nem sajnálod azokat a dolgokat, amiket elvesztettél az életedből? – szakadt kibelőlem a kérdés. Asszem ez volt a legszemélyesebb megnyilvánulás, amit előmertem adni előtte.
Szerintemő lepődött meg a legjobban, hogy válaszolt.
–Nem. és te?
Ráakartam vágni, hogy én nagyon is, aztán eltöprengtem. Itt csak az igazságnakvan helye. Minek játszunk, ha nem tartjuk be a saját magunk kreáltaszabályokat?
–Nem. Asszem én sem.
Halkanfelkuncogott.
–Ez az én Anitám!
Aző Anitája? Adandó alkalommal majd meditálok rajta, hogy most hájjal kenegette alelkem, vagy szögesdróttal karistolta, de most lapozzunk.
–Szóval, miféle szörnyeteggel van dolgunk?
–Fogalmam sincs.
{mospagebreak title=5. oldal}
Ettőlbelém szakadt a következő kérdés. Edward sokkal régebb óta vadásziktermészetfeletti lényekre, mint én. Körbeutazta a fél világot a legkülönfélébbbestiákat öldösve. Olyan dolgokról tud, amikről én még csak nem is hallottam.
–Mi az, hogy fogalmad sincs? – hápogtam.
–A metodika, a koncepció… ez az egész új nekem, Anita. Azt se tudom, mitkeressek. – Åszinte tanácstalanságot hallottam a hangjában. Edward, akit avámpírok és alakváltók egymás között csak per Halál emlegetnek,elbizonytalanodott. Ha nem a saját fülemmel hallom, el se hiszem. – Majdmeglátod az áldozatokat – mondta. – Félretettem pár fotót a többi helyszínről.Az utolsót érintetlenül hagyták, hogy megnézhesd.
Hogyén megnézhessem? Sose gondoltamvolna, hogy Edward egyszer még bevágódik a zsaruknál.
–Mivel vetted rá őket?
–Ted évek óta szoros együttműködésben dolgozik a helyi rendőrséggel. Kéz kezetmos. Tudod, hogy megy ez. Vakon megbíznak benne. Ha Ted azt mondja, csak tesegíthetsz, hisznek neki.
–Vakon megbíznak benned? – visszhangoztam hitetlenkedve.
–Ted Forresterben – pontosított.
Edwardés Ted Forrester…. Kész skizofrénia.
–Estig Santa Fében leszek.
–Albuquerque–be gyere. és legkésőbb kettőre legyél itt. A reptéren várlak.Csörögj rám, mielőtt landol a géped.
–Kösz, de inkább kocsit bérelek.
–Amúgy is Albuquerque–ben lesz dolgom. Eléd megyek.
–Mit titkolsz előlem? – kérdeztem gyanakodva.
–Mit titkolnék?
–én tudjam? Imádsz titkolózni. A véredben van. Van egy évek óta körvonalazódóelméletem, mely szerint az ilyesmi téged a felsőbbrendűség csalóka érzéséveltölt el.
Eztetszett neki.
–Gondolod?
–Nem gondolom. Tudom.
Felnevetett.
–Majd ha lesz időnk, fejtsd ki bővebben az elméleted. Komolyan érdekel. –Hirtelen lehalkította a hangját. – Most mennem kell.
ésletette.
Tízeltűnt, tizenkettő halott. Na jó, nem kérdezek semmit; amit kell, azt már ígyis tudom. Amit meg nem… Egy biztos: Edward várni fogja a hívásomat.
Borítóár: 2580,- FtTerjedelem: cca. 420 old
ISBN: 963 711 8357
EAN: 9789637 118357
Megjelenés: 2006. június 8. Kapcsolódó anyagok: Laurell K. Hamilton: Anita Blake – Obszidián pillangó (második fejezet)
Cél az igényes SF-irodalom – interjú Varga Bálinttal
]]>
