H+ című webes sorozat azonban rögtön az első epizódjában le is számol ezzel a fényes jövővel – ugyanis egy számítógépes vírus ki is irtja az emberiségnek azon harmadát, akik ilyen chippel élnek a fejükben, egy poszt-apokaliptikus világot elhozva ezzel. A túlélők azok a szegények, akik nem engedhették meg maguknak az implantátumot, a gyerekek, akik még túl fiatalok voltak ehhez, és néhány olyan ember, akire valami miatt nem hatott a vírus. Örülök, hogy a 2012. augusztusában elindult, és 2013. januárban befejeződött szezon anno kimaradt az életemből – borzasztó pocsék lett volna ezt a sorozatot darabokban, heti kettesével nézni, ahogy kijött. Most, hogy felfedeztem, és egyben le lehetett darálni az egészet, így meglehetősen remek élményt nyújtott. Sok websorozattal próbálkoztak már az elmúlt években, de talán a H+ az, ami eleddig a legkomolyabb volt, a legprofibban lett kivitelezve, és a legnagyobb sikert is aratta. 3-5 perc hosszúságú epizódokban bemutatva remek karaktereket, és egy izgalmas sztorit – le a kalappal, kihozták a formátumból a maximumot. Nem azt mondom, hogy tökéletes a végeredmény, de határozottan ajánlott a megtekintése. Kell persze szokni ezt a megoldást – nem tévésorozatról van szó, hanem Youtube-sorozatról, ha akad 5 percnél hosszabb rész, az ritkaságszámba megy. A formátum miatt állatira töredezett a történet, sok – összesen 48 – kis mozaikdarabból áll össze a kép. Nagyjából 15-20 fontosabb szereplő, több idősík, különböző helyszínek – nem egyszerű, de remekül összeáll a dolog. Kicsit olyan érzésem van, mintha fogtak volna egy Lost-szintű sorozatot, amiből kinyestek volna minden felesleges sallangot – a kötelező töltelékepizódokat, felesleges köröket, a sehova sem vezető időhúzásokat, és csak a lényegre koncentráltak volna… aztán leszűrték volna annak is az esszenciáját. Tömény lett és nehezen követhető, de ezzel együtt is elrabolja ez ember napját: Najó, a következő epizódot még megnézem, az is csak öt perc lesz maximum – aztán a néző egyszer csak túl van az első szezonon. Az egyik fő szála a történetnek ott indul, amikor megtörténik a katasztrófa: a járókelők tömegesen esnek össze az utcákon, túlélők egy csapata egy los angelesi, reptéri mélygarázsban éli túl azért, mert ott pont nincs térerő, így nem töltődik le az implantjukba a vírus. Egy másik szál Finnországban kezdődik, évekkel korábban egy furcsa randival; a harmadik főszál mindössze néhány hónappal a katasztrófa előtt egy házaspár és egy kiszemelt indiai béranya kapcsolatával nyit – míg a negyedik szál két évvel a katasztrófa utáni olaszországi helyzetet mutatja be. Ahogy már a Lost-ban is megszokhattuk, a különböző karakterek természetesen egy nagyon szövevényes háló részei, és ilyen vagy olyan módon mindenki kapcsolatban áll mindenkivel. A felépítés is hajaz a Lost-ra, a vírustámadás idejéhez képest afféle flashbackként / flashforwardként látjuk az egyéb idősíkokat. A H+ nem egy olcsó webre jó lesz típusú sorozat, hanem valóban a tévés produkcióktól megszokott professzionalizmussal készült: nem is lehetett volna másképp, hiszen a produceri feladatokat Bryan Singer végezte. Nálunk javarészt ismeretlen, de amúgy teljesen profi színészekkel, profi stábbal forgatott sorozatról van szó. És már készül a második évad. Alant megnézhetitek a megjelenés sorrendjében összeállított lejátszási listát – szerintem érdemes úgy végignézni, ahogy itt van. A Youtube-on keresgélve elvileg lehet találni olyan lejátszási listákat is, amik időrendbe szedve vagy a főbb karakterek alapján vannak összeszedve – és egyébként ezeknek is van létjogosultságuk. A készítők még kimondottan bátorítják is a nézőket, hogy ha tetszik, próbálják meg másképp összerakni a kis mozaikdarabkákat. A sorozat végignézését követően érdemes ellátogatni a sorozat Youtube csatornájára, rengeteg kis kiegészítő extra van náluk. Aztán majd ugyanide fog érkezni valamikor a második évad is, ha minden jól megy. http://www.youtube.com/watch?v=ZedLgAF9aEg&list=PLE6A2F3ACDDA10C28  ]]>