Egy új vizsgálat fényében elképzelhető, hogy hipernóva-robbanásokhoz kapcsolódó hosszú gammavillanások főleg a nehéz elemekben szegény galaxisokban jellemzőek.

A hosszú gamavillanások a jelenlegi elgondolások alapján extrém nagytömegű csillagok élete végén bekövetkező ún. hipernóva-robbanások alkalmával történnek. A nagytömegű és gyorsan forgó csillag összeroskadásakor a centrumban egy fekete lyuk keletkezik, és a felszabaduló energia egy része a csillag eredeti egyenlítői síkjára merőlegesen, két anyagsugár formájában repül ki. A jelenséget csak akkor vehetjük észre, ha a robbanáskor távozó két keskeny sugár egyike a Föld felé mutat.

Ugyanakkor szerencsétlen esetben mindez káros is lehet: ha a robbanás forrása viszonylag közel van hozzánk, “túl nagy” sugárdózist kaphat bolygónk, amely felperzseli a felszínt és elpusztítja az élőlények jelentős részét. Nem árt tehát megbecsülni, mekkora az esély egy ilyen katasztrófára saját galaxisunkban, a Tejútrendszerben – és a múltban mekkora valószínűséggel befolyásolhatták az ilyen közeli gammavillanások az élet fejlődését.

Krzysztof Stanek és Oleg Gnedin (Ohio State University) modelljei szerint komoly veszélyt a hozzánk néhány ezer, becslésük alapján kb. 3000 fényévnél közelebb bekövetkező hosszú gammavillanás jelent – ha annak sugárnyalábja a Föld felé mutat.

Az [origo] cikke

 

]]>