Decemberben két sci-fi film érkezett a magyar mozikba. A Szikravárost a héten kezdik vetíteni, az előzetesek alapján érdemesnek tűnt megnézni. A szereplőgárda is ígéretes, nem csupán az előzetesen adagolt látványvilág. Némi spoilerrel fűszerezett laza filmkritika következik. Már az első percekben kiderül, hogy a Szikraváros nem horrorisztikus thriller vagy kemény sci-fi lesz, hanem egyfajta hangulatos mese. A föld alá költöztettek kétszáz évre egy kis emberi várost, hogy fennmaradjon az emberiség. A szerkezet, amely az időt mérte, s amelyben ott volt a kijutáshoz vezető információ, azonban elveszett. A kétszáz év letelt, s a város – mint minden, aminek szavatossági ideje van – állaga romlásnak indult. Állandósultak az áramszünetek, lehetett sejteni, hogy hamarosan eljön majd a sötétség. A film két fiatalról szól, akik kiutat keresnek a városból. Nem osztoznak a többség bárgyú messiásvárásában, hogy majd visszatérnek az Építők, és ők mindent megjavítanak. A hatalomban lévőkkel szemben romlatlanok és becsületesek, s míg némelyek készleteket gyűjtenek, ők a világukat akarják megmenteni. Ráakadnak az időmérő szerkezetre, ám nem csak az a baj, hogy az utasítássor megsérült, hanem hogy a polgármester emberei is üldözni kezdik őket.

City of Ember trailer

Az ismertebb szereplők között ott találjuk Tim Robbinst, Bill Murray-t és Martin Landaut. A kiutat kereső fiatalok is jó választásnak bizonyultak: Saoirse Ronan és Harry Treadaway jól játsszák szerepüket. A város szürkés-barnás színei, illetve a kusza drótok és csövek antiutópiák auráját idézik, akárcsak a ruhák. Brazil, Delicatessen, A gyermekek városa – mind-mind párhuzamba állítható valahol a Szikraváros képi világával. Ám a nyomasztó hangulat mégis elmarad, mert maga a történet, illetve a megformált karakterek is inkább a mese felé viszik el a mozit. Ami nyomasztó lehetne sem igazán az, errõl fõképp Bill Murray és Martin Landau gondoskodik. A zene is jó, de inkább old, mintsem a hangulatot feszítené tovább.

Atmoszférikus kis mozi, ennél sokkal többet azonban nem lehet elmondani róla. Menet közben sok végkifejlet bevillanhat a nézőnek (például hogy a város le van kicsinyítve), de a forgatókönyvíró Caroline Thompson nem nagyon erőltette meg magát. A történet lassan indul, van pár kianázatlan szál: pl. nem igazán van értelme annak, hogy a lány szülei miért és hogyan haltak meg, és a megjelenő „szörnyek” is csupán az ijesztegetésre szolgálnak, nem teljesítik ki a sztorit. A Szikraváros a végére nem tartalmaz sok meglepetést, mintha a készítők féltek volna megcsavarni a történetet. Ezzel együtt azt lehet mondani: kellemes családi film karácsony előtt…

– szélesi -]]>