„El se tudtam képzelni, hogyan lehet majd ezt a szerepet Nicole másszerepeivel összevetni – mondta erről a rendező-forgatókönyvíró, NoraEphron. – Nem tudok semmi hasonlót azok közül, amiket eddig csinált.Nicole-ban mérhetetlen érzelmi mélység és szellemi kapacitás van, és,mint minden nagy színész, hihetetlenül keményen dolgozik azért, hogyúgy tűnjön: ezt a szerepet a kisujjából rázta ki.” A sztori végtelenül egyszerű: film a filmben. Egy tévés sorozathozkeresnek szereplőket, mely egy hatvanas években futó komédiának lenne afelújítása. Először egy lecsúszó moziszínészt szednek fel a producerek,ő Jack Wyatt (Will Ferrell). Jack nem rossz fiú, de volt egyszerencsétlen filmje, és a karrierje igencsak leáldozóban. Nyomulósmenedzsere megfűzi, hogy keménynek kell lennie és ő a legfontosabb arca sorozatban, ezért aztán egy jelentéktelen nőt kell melléje választania másik főszerepre. A legjelentéktelenebb nő a könyvtárban tűnik fel,és Jacket az orra mozgatásával fogja meg, ami pont olyan, mint ahatvanas évekbeli női főszereplőé. Isabelle Bigelow-val (Nicole Kidman)csupán egy baj van: ő egy boszorkány, és történetesen a boszorkányságaelől menekül. Szeretne beilleszkedni a társadalomba, amit sem varázslóapja, sem boszi nagynénjei nem értenek meg. Érdekes módon erről szólt a hatvanas évekbeli sorozat is, így aztánIsabelle-nek nem kell sokat erölködnie a forgatáson, ráadásul alig kapszöveges szerepet. Ám naivitásánál fogva éppen úgy beleszeret munkaközben Jackbe, mint ahogy az a forgatókönyvben áll. Azonban a régisztorival ellentétben ő ki is ábrándul belőle, és eljut odáig, hogyvégleg elhagyja az emberek társadalmát. De nem lövöm le a film„rettenetesen meglepő” végét – ki-ki nézze meg maga. A mozi könnyed szórakozásra alkalmas. Ugyan romantikus vígjáték némifantasy-elemmel, de ez utóbbit nem viszik túlzásba. Pár trükk, és semmimagyarázat, hogy hol is élnek, mit is csinálnak a boszorkányok ésvarázslók – már amelyik nem közöttük rejtőzik. Egy biztos: óriásihatalmuk van, ám megnyugtató lehet, hogy ezt leginkább szerelmibájolásra használják, azon túl, hogy begyújtsák vele a sütőt,összedugják a tévét a DVD-lejátszóval, s hogy vacsorát rittyentsenekmaguknak, ha a konyhában igazán odaégett az igazi tojásrántotta. De nemis zavaró, hogy a varázslók és boszik társadalma elhallgatásra kerül,nem is kell többet tudnunk. A film szűkszavúsága egyetlen egyszer hagyhiányérzetet a nézőben: Iris Smythson színésznő (Shirley MacLaine) ésaz apa, Nigel Bigelow (Michael Caine) bimbózó kapcsolatánakkibontakozásánál. A szereplők kiválasztása remekül sikerült, Michael Caine-nek jóll állaz idősödő varázsló Don Juan szerepe (de akármit el tudna játszani),Shirley MacLaine meg tényleg kapcsolatban van a transzcendens világgal,ha nem is éppen így. Élvezetes örömjáték nekik is, és természetesen afőszereplőknek is a film. A díszletek rózsaszínűek, és az életben afőzésen és a nézettségi csúcs elérésén kívül semmi nehéz nincs, de ezígy van jól, aki társadalmi drámára kíváncsi, menjen művészmoziba. Anézőknek ez másfél óra kikapcsolódás. De érdemes nem egyedül menni. Szélesi Sándor
]]>