Annyit nyavalygunk egy-egy jó film fölött, hogy ez a baja, meg az a baja, hogy aztán nem is tudjuk élvezni. Nagy divat a kritizálás, egyrészt mert hálásabb rossz kritikát írni, mint jót, másrészt könnyebb is. Most mégsem érzem hálásnak vagy könnyűnek, de divatosnak sem, amit írni akarok. Mert tömören: Keanu Reeves új filmje egyszerűen szar. A szóval mindent leírtam, de megpróbálom kifejteni is. Az Amikor megállt a Föld egy 1951-es azonos című scifi film remake-je. A gond ott kezdődik, hogy fogalmam sincs, miért kellett még egyszer megcsinálni. A sztori avas, a történet gyenge és nevetséges – szinte üvölt a feledés homálya után. Ki az, akinek szívügye lett az újrafeldolgozás, aki évekig kilincselt pénzért, felállította a stábot, aztán a pénzt belenyomta egy hihetetlenül rossz forgatókönyvbe? Persze megvannak a válaszok. A producerek Paul Harris Boardman, Gregory Goodman és Erwin Stoff voltak. Ők úgy érezték, ez megéri. Mivel a producerek kint is mindenbe beleszólnak, azt kell hinnem, hogy a szakmai tudásuk megáll a főszereplő nevének mantraszerű skandálásánál. Akárcsak a forgatókönyvíróké: David Scarpa és Edmund H. North elől nem egyszerűen el kellett volna venni a billentyűzetet, de szét kellett volna verni az asztalukon. Pedig a szereplőgárda ígéretes. Keanu Reeves alakítja az idegen lényt, aki a Földet megmenteni és az emberiséget elpusztítani jött. Belépése a történetbe nevetséges. Arcrészleteket mutatnak csak, de minek, hiszen mindenki tudja, hogy ő a főszereplő. Feszültség semmi nincs, gyenge szövegek viszont annál inkább vannak. (Már a legelejétől, amikor összeszedik a tudósgárdát.) Jennifer Connelly játsza a tudósnőt, aki az idegent menekíti (semmi sablon, ugye?), Kathy Bates alakítja a védelmi minisztert, aki a döntéseket meghozza. (Az elnök nyilván bulizik valahol vagy kómában van, naná, hogy a védelmi miniszter intézkedik, amikor idegen támadás éri a Földet.) És persze ott van John Cleese, mint Nobel-díjas tudós… csak azt nem tudom, hogy minek is van ott? Bachot hallgat és érthetetlen jeleket írogat egy táblára, míg a sarokban kandalló tüze ég. Az emberiség igazi vezetője – mondja róla Helen, a mi kis tudósnőnk… Szóval a szereplők jók lennének, ha a szerep jó lenne. Ha a dialógusok jók lennének, nem csapnivalóan szájbarágósak vagy gyerekesek… De ezen ők sem tudnak segíteni, és nem csupán azért, mert Keanu Reevesnek azt kell eljátszania, hogy nem játszik el semmit. Semmi nem hiteles, semmi nem természetes. Elképzelem, mivel adták el nekik a forgatókönyvet a producerek. “Mr. Reeves, ez a film olyan lenne, mint A függetlenség napja vegyítve az ökológiai scifikkel. A siker garantált, az eredeti film is óóóriási siker volt, ennek pedig mondanivalója is van: a földet a pusztulás szélére sodortuk. Ez a mozi a jövőnek szól.” Csak azt felejtették el, hogy 1951-ben a scifi film inkább a hülye-horror kategóriába tartozott, és a nézők igényessége kicsit nőtt azóta a tematikával szemben, illetve azt is elfelejtették, hogy A függetlenség napját egy tehetséges iparos rendezte… És elérkeztünk a rendezőhöz. Nem is tudom, kitől idézték, de egyet tudok érteni azzal, amit a minap hallottam. Egy rossz forgatókönyv és egy jó rendező többet ér, mint egy jó forgatókönyv és egy rossz rendező. Scott Derrickson nem jó rendező, és erre neki kellett leforgatnia egy csapnivaló forgatókönyvet. Az utóbbi évek legrosszabb scifije lett belőle. Az Amikor megállt a föld öt szóban: lapos, sablonos, következetlen, nevetséges, didaktikus. Még DVD-n sem érdemes megnézni. Ja, és még a magyar cím se jó. Kapcsolódó vélemény: Az emberiség büntetése: Keanu]]>