Valahol a nem túl távoli jövőben, vagy még inkább egy alternatív valóságban, egy világhírű könyvesbolt polcairól eltűnik minden kötet, illetve kicserélődik egy titokzatos, fehér almanachra, amely az 1 címet viseli. Az ügy felderítésével a Valóságvédelmi Hivatal foglalkozik, amely mindössze abban különbözik az FBI-tól, hogy a módszerük mentesül mindenféle ok-okozati viszonytól. Lecsukják azokat, akik az incidens alatt az üzlethelyiségben tartózkodtak, majd elemezni kezdik a kötetet, amely a világban hatvan másodperc alatt lezajló események enumerációját tartalmazza. Hány hektoliter sperma fröcsköl szét hány millió péniszből, hány ártatlant végeznek ki különböző diktatúrák, hány mikrométerrel emelné meg az óceánok vízszintjét az emberiség teljes vérkészlete – a néző pedig ezekből az információkból köteles levonni a tanulságokat. Stanisław Lem Az emberiség egy perce című írásának kvázi főszereplésével készült Pater Sparrow első mozija, amellyel rögtön túl is vállalta magát. Ahogy az eponim könyv próbálja statisztikaszerűen összehordani a világ eseményeit, úgy igyekszik a film felvonultatni a szürrelaizmus és a science-fiction műfaji jegyeit, hogy megágyazzon a lételméleti-metafizikai témájának. Csakhogy ugyanúgy, ahogy a könyv számai önmagukban nem jelentenek sokat, a film széles eszköztára is vaktöltény-puffogatásnak tűnik a konkrét koncepció hiányában. Nem kérdés, az 1 vállaltan science-fiction. Már ami a kellékeket illeti, mert van itt hangmodulátorral beszélő nyomozó, nonszensz technoblablával szópárbajozó technikusok, futurisztikus delfinárium (ne is kérdezzétek), meg még egy csomó minden, amit a filmrendező szakos hallgatóknak valószínűleg elsőként tanítanak meg a zsánerről szóló előadáson, mint kerülendő példákat.

dolphinarium-1 „Egyszer alszol, sokszor ébredsz; sokszor alszol, egyszer ébredsz”

A cél (túlságosan) nyilvánvalóan az, hogy a film ezekkel az eszközökkel embertelenítse el a nézőt a fölöslegesen hangzatos nevű Valóságvédelmi Hivataltól és az alkalmazottaitól. Ezzel még nem is lenne baj, hiszen ez a módszer működött az összes eddig megírt és/vagy leforgatott disztópiás fikcióban. A Hatalmat, illetve az azt gyakorló rendfenntartó szervezeteket természetszerűleg el kell idegeníteni a befogadótól, és ennek az érdekében Pater Sparrow mindent bevet, kivéve a legfontosabb tényezőt. A Hivatal ugyanis híján van bárminemű motivációnak, háttérnek, ami nélkül annyira érdektelenné válnak, hogy még azzal sem érdemes fárasztanom magam, hogy ellenszenvet érezzek irántuk.

interrogation-1 „Amíg nem beszélhetünk definitív szituációról, önök szegregálhatóak”

Hasonló vezérelvek mentén halad végig a film; a látványos vizuális megoldások és az egyéb, véletlenszerűen bedobott szürreális motívumok remekül teljesítenek, amennyiben az a céljuk, hogy szürreális motívumok legyenek, de koherens történetvezetés nélkül csupán üres ötletbörze marad a film. Ami azt illeti, annyira jól leplezi az 1, hogy csak non sequitur jelenetek halmazából áll, hogy a moziból kifelé jövet még én éreztem magam hülyének, amiért nem sikerült átlátnom az impresszionista-elvont képsorokon. Ez a megfoghatatlan cselekmény, amely, úgy látszik, a magyar művészfilmek népbetegsége, aláássa a premisszában rejlő – természetfeletti – feszültséget, a dramaturgiát, a főhősök kálváriájával való azonosulást. Pater Sparrow jó érzékkel találta meg ezeknek a lehetőségét Lem szerzeményében, de túlságosan sok figyelmet fordított arra, hogy összehordja egy kupacba azokat az iskolában elsajátított elemeket, amelyekkel elérheti a célját, és nem jutott ideje össze is fűzni őket egy kerek egésszé.

czukor_balazs-1

Értelmetlen marad a gyanúsítottként fogva tartott katatóniás takarító (Czukor Balázs) karaktere, mert a semmiből a semmibe vezet a szála, pusztán hangulatelemként funkcionál. Sinkó László egyébként emlékezetesen előadott lételméleti filozogálgatásai tökéletesen súlytalanok maradnak, mert sorra lövöldöz a levegőbe elvontan megfogalmazott, Hamvas Béla életművéből kiragadott kérdéseket, és kettő között arra sem hagy lehetőséget, hogy egyáltalán az értelmükön elgondolkodjunk. Moralizálásra, asszociációkra alkalmatlan a módszer, mert nincsen központi téma, csak egy szabad bölcsész sztoikus agymenése kerül terítékre. Miután ennek a karakternek sincs semmi keresnivalója ebben a helyzetben, eszünk ágában sem marad odafigyelni a szavaira. A szándékolt elvontsággal totálisan szembemenően kapunk az arcunkba didaktikus Reuters-archívokat, történelemformáló események dokumentum-felvételeit, de nehéz őket hova tenni, mert következetlenül helyezkednek el a filmben, és ha lehet, még jobban kizökkentik a nézőt a cselekmény egyébként is kényelmetlen medréből. Látványosan izzadva, túlmagyarázott narrációval próbál a film belénk verni fajsúlyos kérdéseket, majd fellengzősen ereszti őket szélnek, a nézőre bízva a válaszadást anélkül, hogy pontosan tudnánk, mi is a probléma.

sinko_laszlo-1 „Amit a szem lát, és amit a szemben látok, az azonos”

Az 1 legnagyobb hibája a története és a szövegkönyve közti disszonancia. Egy alapvetően szürreális műben ez még rendben is lenne, de azt csak az amatőrség számlájára tudom írni, hogy Pater Sparrow nem ismeri a „mutasd, ne mondd” elvét. A konfliktust okozó könyv katasztrofális hatásairól (az elolvasása után sokan megőrülnek, öngyilkosok lesznek) elbeszélések, híradások nyomán értesülünk, és egy pillanatig sem derül ki, miért is kellene olyan ominózusnak gondolnunk ezt az egyszerű almanachot. Mindent hasonlóképpen a szánkba rágnak, a cselekmény gyakran üresjáraton áll, hogy a szereplők elmondhassák azt, amit akár láthatnánk is. Sparrow-nak nemcsak a színészei beszéde és mozgása közt nem sikerül megteremtenie az összhangot, a gördülékenységgel alapvetően gondjai akadnak. Nem hagyja, hogy két dolog egyszerre történjen a vásznon. Ha a szereplők csinálnak valamit, biztosan megállnak, amíg beszélgetnek, ha a háttérben zajlik valami, akkor az előtérben megfagynak az események, és fordítva. Ugyan ad ez egyfajta koreográfiát a filmnek, de rettentő szaggatottá és művivé teszi az egészet. Annak ellenére, hogy a színészek minden mozzanata meg van instruálva, a koncepció már alapjaiban elhibázott.

macsai_pal-1

Nem segít a rendező helyzetén az sem, hogy a szereplői feltehetően maguk sem tudták pontosan, mi a dolguk. Mucsi Zoltán vaskalapos sztárügynöke túlzottan rideg lett, Mácsai Pál dúsgazdag könyvkereskedője csapongó és fogalmatlan, Kerekes Vica asszisztensnője félelmetesen bárgyú. Sinkó László az egyetlen, aki mindent belead, illetve Balázs Zoltán a futurisztikus modorosságaival gyorsan eladhatóvá teszi az antipatikus nyomozó karakterét (Mucsi riválisát). Sajnos azonban a magyar színészekből nem lehet kinevelni a teatralitást, a makulátlan, népnevelő célzatú artikulációt, ami egy csapásra hiteltelenné tesz minden alakítást. A lengyel Krzysztof Rogacewicz nyújt némi természetességet a filmben, aki ettől a leginkább befogadható, ugyanakkor sajnálatosan hanyagolt karakterré válik.

Az 1 című film trailere Összességében véve nehéz megmondani, miről akar szólni az 1. Ha a protagonisták Josef K-éhoz hasonló szenvedéseit mutatja be, akkor hiányzik mögüle a mondanivaló. Ha azt vizsgálja, mi történne a világgal, ha egyszerre mindenki mindent megtudhatna róla, akkor alaposan mellényúl. Ha egy paranormális jelenség nyomozásáról szól, akkor foghíjas és kaotikus. Ha egy bürokrata, embertelen nyomozó bűnhődését meséli el, akkor rosszul hangsúlyoz. Elgondolkodtatni egy percig sem tud, a kérdései ugyanis felszínesek, magvatlanok. Így mindössze egy üres ötletbörze, tehetségbemutató lesz a mű, fércmunkának csak azért nem nevezem, mert úgy süt róla az akarás.]]>