A Cherubion Fantasy Exkluzív sorozat kereteinbelül ismét epikus, kétkötetes művel jelentkezett a kiadó. Ezúttal Cherubionvilágán kalandozhatunk Douglas Rowland Cherubion Alkonya című regényében.

1886}

Kiadó: Cherubion

1. Az Alkony Prófétája
Terjedelem: 384 oldal
Ára: 1998 Ft-

2. Az Alkony Keselyűi
Terjedelem: 432 oldal
Ára: 1998 Ft-

Részlet:
– Hé, katona…
A hadnagy meglepetten fordult a dallamos hang irányába. Karcsú nő ült a Fékpofamegüresedett székével szomszédos helyen. Hauser nem emlékezett, hogy korábbanis látta volna ott, pedig egy ilyen jelenség fölött biztosan nem siklik el atekintete. Talán mégis lehetett valami alapja Fékpofa kifacsartkvantumelméletének.
A lány nem volt kisminkelve, mint az itteni szajhák, és olyan divat szerintöltözött, melyet a férfi hirtelenjében nem tudott hová tenni. Ismeretlenmotívumokkal telehímzett, lenvászon ruhája inkább elfödte, semmint kiemelteidomait, de Hauser fogadott volna, hogy a szövet leomló redői alatt remek azalakja. Nem tűnt prostinak, ahhoz viszont túl jól nézett ki, hogy kiégett, öregkatonákat szólítson le egy ilyen helyen. Semmi kétség, cholerita kém, gondoltakajánul a hadnagy. Remélhetőleg az ágyban akar hadititkokat kiszedni ebből afélrészeg tisztből…
– Meghívhatom valamire? – kérdezte az italtól lustán forgó nyelvvel.
– Sosem iszom szeszt. – A lány bocsánatkérőn mosolygott. – Csak azértszólítottam meg, mert akaratlanul is meghallottam, miről beszélt a barátjával.és… tetszett, amit mondott.
– A barátom?
– Nem. Amit maga mondott. Tanyáról, családról.
– Aha.
Hauser lopva belepillantott a szemközti tükörbe, hogy lássa, legalább elméletileglehet-e esélye ennél a szépségnél. Ködös pillantású fickó bámult vissza rá, akiegy hetet sem tagadhat le a negyven évéből. Rövidre nyírt hajában lassan annyilesz az ősz szál, mint a fekete. Szeme sarkában megszaporodtak a ráncok, azarca beesett, mintha alul lenne táplálva, holott alkatilag ilyen. Törött orráta szanitéc igencsak tessék-lássék tette helyre két évvel ezelőtt északon, akunigaami határnál. Homlokán sebhely; gyerekkori emlék, de ha a szükség úgyhozza, bármikor lehet köríteni mellé egy mesét, hogy harcban szerezte. Egyedülaz álla lehet vonzó benne: erős és határozott, igazság szerint jóvalhatározottabb, mint ő maga. Igazi kamuflázs-áll.
– Örülök, hogy van, aki így gondolkodik Fort Herculben. – A lány félénkpillantást vetett Hauserre. – Megengedi, hogy átüljek maga mellé?
A hadnagy bizalmasan közelebb hajolva súgta: – én örülnék a legjobban, hahagyhatnám. De itt ül Gus, a láthatatlan, zöld bohóc, és nem akarja, hogykegyed az ölébe telepedjen.
– Attól tartok, nem értem…
– Nem is értheti. Csak egy vicc. Gus az egyik bajtársam elmeszüleménye. Ãœljönát nyugodtan.
A nő hálás mosollyal átcsusszant a Hauser melletti székre.
Nem úgy mozgott, mint egy ember: nagyságrendekkel finomabban, elegánsabban,hajlékonyabban. A hadnagy csak most vette a fáradságot, hogy alaposabbanszemügyre vegye. A nő kicsiny füle cseppet mintha kihegyesedett volna, a szemesárga, éjjellátó hiúzszem – egész lényében volt valami macskaszerű.
Egy cherub! – döbbent rá Hauser, és egy kicsit röstellte, hogy ennyi ideigtartott kitalálnia. Most már végképp nem tartotta valószínűnek, hogy az idegenszajha lenne. A Szerelem Bárban ritkán fordultak meg cherub örömlányok, főkénta humánok előítéletei miatt. A Katasztrófa utáni korszak tudósainak éstörténetíróinak feljegyzései szerint a cherub faj az ember körül egykor élőháziállatokból fejlődött ki, mutáció vagy talán az istenek közreműködése révén.A Humán Föderáció polgárai közt erősen tartotta magát az a meggyőződés, hogyvalamirevaló ember nem adja magát össze egy `jószággal`, melyet ősei még ólbantartottak. Kivételek persze mindig akadtak, `perverzek`, akik éppenséggelizgatónak találták ezt a másságot. A mellette ülő teremtést elnézve Hauserkapásból besorolta saját magát is a sréhek közé. Micsoda szemrevaló bestia…
– A cheruboknak köszönhetjük a békét. – A férfi zavartan elvigyorodott, mertérezte, milyen esetlenül hangozhat ez a bók. – és én szeretném kihasználni.Amúgy Kurt vagyok.
– Thamarit.
A lány átnyúlt a saját, zöld gyümölcslével teli poharáért. Hauser el voltbűvölve a mozgásától. Királynői fensőbbséget sugároztak ezek a mozdulatok,mégis, Thamarit tekintete korántsem magabiztosságról árulkodott. A lányszomorúnak, elveszettnek tűnt, és ez minden testi szépségnél erősebben hatott aférfira. Repeszgránátot robbantottál a hipotalamuszomban, tündér, gondolta. Márelőre sajnálta magát a holnap reggelért, mikor zúgó fejjel zötykölődik aterepjáróban, vissza az erődbe, s közben emlékezni próbál erre a cherubangyalra, aki talán egyenesen Dithé istennő honából ereszkedett le mellé tízpercre.
– Mondani akar valamit?
Thamarit váratlan kérdése ráébresztette Hausert, hogy nyíltan bámulja a lányt.Zavartan nyelt, és visszafordult a poharához.
– Nem, semmit… Eh, a fenébe, mégis akarok. Maga… te… nagyon szép vagy.
`Nagyon szép vagy.` Ez igen, Hauser hadnagy! Ehhez tényleg kellett huszonháromév szolgálat a határvidéken, hogy megkockáztass egy ilyen mondatot. De ezzel elis lőtted minden puskaporodat, jobb, ha tudod! Ideje felhajtani azt a piát, éskeresni egy üresfejű humán kurvát, az való neked.
Thamarit elpirult.
– Köszönöm. Szeretném, ha tudnád, hogy… jó volna azon a tanyán.
A férfi meglepetten tátogott.
– Talán akadna még egy hely.
– Nem úgy értettem! – visszakozott a lány ijedten. – Sajnálom. Nem lehet…
Hauserből majdnem kibukott, hogy ugyan miért nem, ám még időben elharapta akomor alak láttán, aki ekkor lépett a bárpulthoz. Az érkezőről lerítt, hogy ő aválasz a kérdésre, méghozzá közel kétméteres magasságával igencsak nyomósérvként tornyosult fel. A cherub fajhoz tartozott ő is, de neki nem jutottThamarit macskaszerű kecsességéből; darabosan mozgott a selyemtunikája alattduzzadó, roppant izmaival. Ha a hadnagy találgatni akart volna, miféle állatlehetett az ősei között, legelőször a bivalyt nevezi meg, bár ezt afeltételezését nem annyira konkrét külső jegyekre alapozta, inkább csakvalamiféle általános benyomásra. A lány párja… apja?… bátyja?… hatalmasvolt és masszív, akár egy Grimlock-harckocsi.
A mixer máris ott termett, és kérés nélkül egy teli poharat tolt atúlméretezett cherub keze ügyébe.
– Rövid időre hagylak magadra, és máris kacérkodsz egy emberrel. – Az óriáshangja erőltetetten nyugodt volt. Rá sem pillantott Thamaritra, a lány mégisbűntudatosan összerezzent.
– Csak beszélgettünk, Dalchequa! – hadarta a lány. – Ártatlan beszélgetés.
– Ribanc vagy. Semmivel sem jobb, mint azok ott… – Dalchequa sötétbarnapiheszőrrel borított, busa fejével a prostik felé intett, akik az asztalokhoztelepedve szorgoskodtak azon, hogy a katonák minél több italt rendeljenek.
– Hé! – szólt közbe Hauser rekedten. – Semmi szükség erre, cimbora. Csakbeszélgettünk. Fűztem a hölgyet, de ő lerázott. Odébb ülök, rendbenő
– Igaz ez? – fordult Thamarithoz az óriás.
A lány lehajtotta fejét, és halkan, de dacosan válaszolt. – én ültem őmellé.Szólni akartam valakivel, akinek szíve is van, nem csak pénzeszacskója.
– Ribanc!
A hatalmas marok szorításában szétroppant a pohár, Dalchequa ujjai közülborostyánszín folyadék ömlött szét. A szakállas mixer ugrott volna, hogyfeltörölje, de a cherub egy intéssel megállította.
– Ártatlan beszélgetés volt, Dalchequa! – Thamarit közel állt a síráshoz. -,Menjünk innen, jó? Ha úgyis végeztél Plantier-vel…
– Rögtön, kedvesem. Rögtön. De előbb megkapod a büntetésed a pimaszságodért. -Megragadta a lány csuklóját, és a bárpulton heverő üvegcserepek fölé húzta. -Nézz csak ide, katona! Nézd, és örülj, hogy csak beszélgettetek! Mert ha más istörtént volna, most a torkodon nyomnám le ezt a törött poharat.
– Ne bomolj, cimbora… – kezdte Hauser, de hangja elveszett Thamaritfájdalomsikolyában, amint az óriás a pultra csapta a karcsú kezet.
Dalchequa elengedte a lány karját, aki szipogva szedegette vérző tenyeréből aszilánkokat.
– Ezt nem kellett volna, te barom állat! – szűrte a szót a fogai közt Hauser.
– Mit mondtál?
– Hallhattad.

 

]]>