A napokban jelent meg Dave Howardnak A Démoncsászár fejvadászai – a Brett Shaw küldetés című regénye. A Mysterious Universe sorozatba tartozó könyv a von Anstettenek korában játszódik, és a szereplői között ott van a Harrison Fawcett „teremtette” pretoriánus ezredes, Brett Shaw is. A szerzőnek eleddig novellái jelentek meg, ez az első regénye. A MU-hoz való kötődéséről, a regény születéséről és terveiről faggatta őt az SFportal. SFportal: Eddig a Mysterious Universe világában publikáltál novellákat. Először néhány rajongói írást a honlapon, aztán belekerültél az antológiákba is. Hogy történt és miért a Mysterious Universe? Howard: A történet magát írta. Felettébb kedvelem azokat a Mysterious Universe regényeket és novellákat, amit Szélesi Sándor és Fonyódi Tibor alkotott. Miután rátaláltam a MU honlapra, aktív résztvevőjévé váltam a fórumnak. Ott találkoztam először Broddal, aki akkor még Shark néven futott, és akinek 2008-ban jelent is meg regénye a MU berkein belül, Tüske a köröm alatt címmel. Agyaltunk a történetek résein, és azon, hogy néha mi lett volna, ha… Ezek után született néhány rajongói írásom, amit voltak kegyesek a honlapon megosztani a nagyérdeművel. Valami jó lehetett bennük, mert felkértek arra, hogy próbálkozzak meg komolyabban is egy történet megírásával, amit, ha úgy sikerül, az első MU antológiában meg is jelentetnének. Azt hiszem, sikerült. A második antológiába igazság szerint két novellát terveztem írni, amiből az egyik Átokverte nap címmel szerepelt is. A másikat azóta is finomítgatom, talán egyszer az is lapokra kerül. Arra a kérdésre, hogy miért a MU-ban írok, annak az az egyszerű oka, hogy nem csak olvasni nagyszerű ezt a világot, hanem dolgozni benne, hisz hatalmas és nagyszerű, ezerszínű, komor-vidám-őrült-komoly-komolytalan, és mindezek mellett olyan gáláns, hogy megengedi, hogy kétszer kettő néha öt legyen! Ez a világ a miénk, bármelyik pillanatban elhihetjük, hogy igaz, és tényleg benne élünk. SFportal: Saját hősöket teremtettél vagy valakinek a karaktereit viszed tovább az új regényedben? Howard: Saját hősök teremtése egy kész világban kockázatos művelet. Akik az én regényemmel kezdik ennek a világnak a megismerését, nyugodtan hihetnék, hogy Thomas Craft és Brad Butcher az én privát hőseim. De ez nem így van. A Mysterious Universnek sok el nem mondott története van, amihez nem Brett Shawnak vagy York Ketchikannek van köze, hanem Fonyódi Tibornak vagy Szélesi Sándornak. Az én esetemben Harrison Fawcett, alias Fonyódi Tibor volt az, aki faramuci módon általunk teremtette meg a Shark&Lez Agency-t. Aki olvasta a Jó nap ez a halálra című regényt, vagy a Feketecsuklyások újradolgozott kiadását, az tudja, hogy Brett Shaw azokban a regényekben említést tesz a birodalom leghírhedtebb terrorelhárító és fejvadász cégéről, a SLA-ról. Név szerint ugyan nem említi bennük az ügynökség tagjait, csupán annyit tudni, hogy Shark és Lez kurva kemény legények. Ez óriási poén volt, amikor olvastam. Tény ugyanis, hogy Fawcett a MU honlapon fórumkodó Shark és Lez nicknevű srácokból teremtette meg ezt a szervezetet. Shark mostanra I.M. Broddá nőtte ki magát, Lezből pedig Dave Howard lett / lettem. A szervezet ugyanakkor a MU világában tényként kezelendő adalék lett, a nyomdából kilépve pedig komolyan vett fenyegetés Fonyódi Tibor részéről, hogy most rajtunk a sor, hogy SLA regényeket írjunk! Én a részemről teljesítettem a kérést. Ám szükségem volt arra, hogy néhány ismert karaktert felhasználjak, hogy a SLA tagjaiból regényhősök szülessenek. Ráadásul Fawcett egyszer kijelentette, hogy Lez olyan karakter, akinek az agya egy üvegbúrában van, és ennyi az egész lény. Na, belőle hogy csináltam volna romantikus karaktert? 🙂 Azt azonban még el kell mondanom, hogy az SLA jelenlegi formája és szervezeti egysége I.M. Brod közreműködésének nyomát is magának viseli. Sokat beszélgettem vele az SLA-ról, közös regényt is terveztünk, és néhány általa kitalált fogalmat fel is használtam. Majd kap érte egy csokit…  🙂 SFportal: Nem volt nehéz olyan legendás hősöket “mozgatnod”, mint Paul Wittgen és Brett Shaw? Mit szólt hozzá a kitalálójuk, Harrison Fawcett, hogy az ő karaktereit szerepelteted? Howard: Harrison Fawcett meglepetésemre örült annak, hogy Shaw újra regényben szerepelhet, még ha nem is ő írja meg. Fawcett szereti Brett Shaw karakterét, ezért amikor előálltam a regény koncepciójával, ő maga javasolta, hogy ki kell használnunk ezt a regényt arra, hogy megismerhessük Brett Shaw múltjának eddig nem ismert területeit. Magával a karakterrel ugyanakkor vigyáznom kellett. Követtem el hibákat, megkaptam érte a magamét, de aztán megbeszéltük, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy a karakter működjön. Ebben a regényben szerepel Brett Shaw-n kívül Peter Shaw, Paul Wittgen, IV. von Anstetten, és nem utolsó sorban Blindamoor és Gwandolyn hercegnők is, és mindegyikük komoly szerephez jutott, éppen ezért komolyan konzultálnom kellett vele szinte mindegyik szereplőről. Fawcettnek konkrét elképzelése van a karakterek jövőjéről, így nem írhattam akármit. Az első verzió így is számos hibát tartalmazott, de végül mindegyik korrigálásra került, és a végeredmény már megérdemelt egy komolyabb hümmentést. Amit pedig nem vettünk észre, azt a MU rajongók úgyis a szemünkre hányják majd! 🙂 SFportal: A Mysterious Universe-nek sok izgalmas korszaka van. Miért pont IV. von Anstetten idejét, tehát a 27. századot választottad ki? Howard: Ezt a korszakot szeretem a legjobban. Mint egy nagy költségvetésű kosztümös szuperprodukció, aminek csak forgatókönyv hű rendezői változata létezik. Valamiként ez a korszak az, amiben a múlt minden szála összefonódik, és itt kap irányt és mozgatórugót a jövő legfőbb történése is. Gondolkodtam persze egy másik korszakban is, pontosabban a gilleth-mutáns háborúk korszakában, annak is a végében, hogy mi által és hogyan záródik le a fél évszázadon át tartó háború, ami romba döntötte a fél galaxist, nemcsak ebben a dimenzióban, hanem sok másikban is. A poén az, hogy az a regény félig el is készült, és csak azért hagytam abba, mert rájöttem, hogy legalább egy trilógia születik belőle, és jelen pillanatban nem olyan erőteljes a sztorija, mint annak, amiben Brett Shaw is szerepelhet. Az a regény 1/1 személyben íródott, tragikomikus és szarkasztikus, és egy olyan főszereplővel, aki maga sem tudja pontosan, miért haragszanak rá a Gillethek, de nem sok mindent tesz annak érdekében, hogy kiengesztelje őket, annak ellenére sem, hogy blokád alá vonták miatta a bolygóját, amit kipusztítással fenyegetnek. A srác inkább a misztikus titkot rejtő ajtót keresi, amivel ki lehet kergetni a Gilletheket ebből a világból. Ez az 1/1 technika sokkal közelebb áll ugyan hozzám, de egy SLA sztorit, amiben sok hangsúlyos főszereplő van, ezzel nem lehet megírni. És azt tudni kell, hogy a harmincadik század annyira énközpontú, hogy ott csak és kizárólag 1/1 sztorikat lehet írni. Jó példa erre York Ketchikan, akinél önközpontúbb karaktert még nem hordott hátán a világ! A Démoncsászár fejvadászai mégis kapcsolódnak valamiként a harmincadik századhoz. Thomas Craft karaktere egy olyan titok felderítésére tett ígéretet, aminek egyik szereplője közre játszik abban, hogy a harmincadik század végén feltáruljanak az univerzum misztikus kapui. SFportal: Lesz-e folytatás? Howard: Terveim szerint igen. Egy folytatás már készen is áll, Angyalok és Tolvajok munkacímmel, amit egyelőre csak Anthony Sheenardhoz juttattam el, hamarosan pedig, amint lesz elég papírom nyomtatni, küldöm Harrison Fawcettnek is, hogy elolvassa, és megbeszéljük a regény sorsát. A sztoriról egyelőre annyit árulhatok el, hogy alig egy hónappal a Brett Shaw küldetés után játszódik, a Marson, ahol az SLA tagjai egy édes kis tolvaj csaj után vetik magukat, aki egyszerre haragítja magára az égi, az alvilági és az evilági hatalmakat. A birodalombiztonság ismét a SLA segítségére szorul, és jól teszik, hogy hozzájuk fordulnak. Nélkülük nem derülne fény arra, hogy a birodalom veszélyben van. De mint IV. von Anstetten mondta volt: „Mindennap megmenti valaki a világot”… Szóval a regényt tekinthetjük A Démoncsászár katonái folytatásaként is, amiből szép lassan kibontakozik az ismert galaxis egy újabb legendás szelete. SFportal: Készülsz-e másmilyen regénnyel vagy csak Mysterious Universe regényeket akarsz írni? Howard: Sok MU regényt szeretnék írni. 🙂 Ám most még csak ott tartok, hogy örülök A Démoncsászár katonái megjelenésének. Készen áll egy folytatás, de eközben már sikerült írnom egy vámpíros történetet is. Saját stílusban, egyéni elbeszélő módban. Szerintem egy szórakoztató kalandregény lett, amiben a főszereplők azon kívül, hogy vámpírok, és ennek köze van a sorsukhoz, nem különbözik más kalandtörténettől. A sztori a nem olyan távoli jövőben játszódik, talán éppen csak három év múlva kezdődik el, és egy kis norvégiai kitérőt leszámítva Magyarországon játszódik. Persze, hogy leszámolással végződik az esztergomi bazilikában, de ez miért lenne meglepő? A gonosznak halnia kell, de nem mindegy, hogy milyen véget ér, és milyen döntéseket és áldozatokat kell meghoznia ez ügyben egy fiatal, szimpatikus, meleg vámpírsrácnak, aki a saját bevallása szerint olyan meleg, mint a sokat használt rézkilincs a bordély ajtaján, az ő leszbikus nővérének, egy hetero félisten rokonnak és egy alig tizenhat éves, a vámpírpubertás vérforraló gondjaival terhelt lánynak. Ezen kívül tervbe vettem egy misztikus regényt, aminek a központi témája a ley-vonalak lennének, amik elragadják egy egyedülálló anya egyetlen gyermekét, és egy olyan helyre viszik, ahol a biztos halál vár rá. Majd egy sci-fi regényt is, amolyan old-school-rock stílusban, amiben az emberiség pofátlanul leigázza a galaxist, annak ellenére, hogy tőlük kap ehhez technikai segítséget. És nem kizárt, hogy látogatást teszek a fantasy világába is. De egyelőre maradjunk annyiban, hogy ha rajtam múlik, és az olvasóközönség is elfogad, akkor szeretnék több történetet is papírra vetni, amik közül minimum nyolc a MU világában játszódik majd.]]>