A katonás,gyakorlatias rómaiak rengeteget adtak a fejlődő világnak. Egy határvonalonbelülre tuszkolta az akkor ismert európai és észak-afrikai népek nagyobbrészét, és képes volt egyben tartani a birodalmat. Államformák jöttek-mentek,köztársaságból császárság lett a Római Birodalom, de törhetetlen fejlődéserévén rengeteg, ma is használatos dolgot találtak ki.


A vízvezeték
Az ókori rómaiakügyes városépítők voltak, s városaik nőttön-nőttek, létrehozván az ókori világelső metropoliszait. A legfontosabb nagyváros természetesen a birodalomfővárosa, Róma volt, amelynek lakossága a birodalom fénypontján meghaladta azegymillió főt is. Ekkora városokban természetesen felmerült egy fontos kérdés,a higiénia kérdése. (A későbbiekben szó lesz még a thermákról, a rómaifürdőkről, amelyből annyi volt a birodalomban, mint hangya a földben.) Avárosok vezetői tudták, valahogy el kell juttatni a vizet a városon belülre.

A vízvezetékek azókori világ legzseniálisabb mérnöki alkotásai a piramisok után. Időtállóak,ahogyan az egyiptomi királysírok.

A Róma városábanépült vízvezetékek hossza összesen 260 mérföld (azaz 416 kilométer), nohamindössze 29 mérföldnyi (47 kilométer) épült a föld felett, a „maradék” aföldfelszín alatt fut. A földalatti építkezés elősegítette a védekezést ajárványokkal szemben, és ellenséges támadásnak sem volt kitéve.

A leghosszabbvízvezeték Karthágó (a mai Tunézia területén) ellátására épült, hossza 57,5 mérföld (92,5 kilométer).

A rómaivízvezetékek szofisztikus építmények voltak; mérföldnyi hosszúságukbanmegtartották 17 méteres szélességüket. Egyedül a gravitáció működtette, s egynap leforgása alatt rengeteg víz folyt végig rajtuk a városba: Rómába mintegyegymillió köbméternyi érkezett az éltető nedűből. A föld alatti csatornákban anyomás tolta a vizet a városba, ott pedig kutak segítségével hozták fel afelszínre. A megépítésemellett a vízvezetékek karbantartására is ügyelniük kellett, s ehhez sem kismérnöki tudásra volt szükség.

A Római Birodalombukása után a felszíni vízvezetékek egy részét elvágták az ellenséges erők,másokat pedig az idő és a karbantartás hiánya tett használhatatlanná. Ennek (is)köszönhetően Róma városának lakossága a középkorra jóval egymillió alácsökkent.

 

Vízvezetékek Rómában

Név

építés éve

Hossz

(km)

Magasság

S forrásnál

(m)

Magasság

Rómában

(m)

Kapacitás

(köbméter/nap)

Aqua Appia

Kr.e. 312

16.561

30

20

73,000

Anio Vetus

Kr.e. 272- 269

63.64

280

48

175,920

Aqua Marcia

Kr.e. 144 – 140

91.424

318

59

187,600

Aqua Tepula

Kr.e. 125

17.745

151

61

17,800

Aqua Julia

Kr.e. 33

21.677

350

64

48,240

Aqua Virgo

Kr.e. 19

20.697

24

20

100,160

Aqua Alsietina

Kr.e. 2 ?

32.815

209

17

15,680
(nem iható)

Aqua Claudia

38 – 52

68.681

320

67

184,280

Anio Novus

38 – 52

86.876

400

70

189,520

Aqua Traiana

109

32.500

Arcus Alexandriana

226

22

 
építési és fűtési technikák
A rómaiak azetruszk és a hellén örökséget saját szájuk íze szerint továbbfejlesztették, éstökéletesítették. Különösen eredményesnek bizonyult az új építőanyagokkal valókísérletezések sora. Ez tökéletesen megfelelt a gyakorlatias római népnek, agörögökkel és az egyiptomiakkal ellentétben csak azzal foglalkoztak, hogy abelső tér minél tágasabb legyen, a homlokzat pedig minél díszesebb; a külsőségnem hozta őket különösebb izgalomba.

Ezt azöntöttfalazás technikájával a Kr.e. 2. században sikerült megvalósítaniuk.Elhagyhatták a hatalmas, faragott köveket, vagy a napon szárított téglát. Avízben kötő habarcs, a cement lehetővé tette a deszkazsaluzást, amelyet kőzúzalékkal /caementa/ és hidraulikusmésszel /opus caementicium/, valamint vulkáni hamuval töltöttek ki, lényegébenfeltalálva a betont. Az így öntött fal szilárd volt, ellenállt az időjárásnakés még a víz alatt is kötött. A látható felületeket vakolattal vagy pártafallalburkolták.

Térfedéshez,áthidaláshoz szívesen használták a boltívet. Egymástól meghatározott távolságraboltgyűrűket és bordákat készítettek a gondosan előkészített zsaluzaton, majd abordák közötti kazettákba, habarcsba ágyazott téglát és puzolatörmeléketöntöttek. Kizárólag félkör alakú boltozatokat és gömbkupolákat építettek.

A városoképítésekor az utcákat keskenyre tervezték, és a legtöbb ház eleintevályogtéglából, fából állt, így gyakorta volt tűzvész. Hogy a terjedő tüzetgyorsan megállítsák, a vízvezetékeket használták fel. A hidegebb tájak, illetvea fürdők vizét központilag fűtötték és melegítették. Már a Kr.e. 1. századtólpadlófűtést alkalmaztak (hypocaustum). A fűtendő helyiség alatt egy 80-100cm-es üreges teret képeztek ki. Fölötte a padlót téglából rakott oszloptartotta. Az épületen kívül létesített fűtőkamrából légcsatornán átvezették ameleg levegőt az üregbe. Gyakran a fűtendő helyiség falába is üreges téglákat(tubulus) raktak, amelyek szintén a föld alatti zárt légtérhez tartoztak.

A városbeli lakóházak
Ahol sokan élnek,minden bizonyára kevés hely akad… ez főképp igaz volt az ókori Rómaszegénynegyedeire. Meglepő módon, a rómaiak már több emeletes bérházakat tudtaképíteni, amelyek, igaz, nem voltak hosszú életűek. Vályogtéglából építettékőket, így a tűzveszély állandónak minősült, ahogy az összeomlás fenyegetése is. Ezeket az emeletesházakat „szigeteknek”, insuláknak (insulae) nevezték, és a legalsó szintjükettavernának, üzleteknek és boltoknak adták ki. Egyetlen insula mintegy 40embernek adott otthont, 6 vagy 7 nagyobb lakásban.

A néhol 8 emeletmagasságba nyúló házak magasságát később a tűz és összeomlás miatt törvénybencsökkentették. Először Augustus császár rendelte el, hogy nem építhetik őket 70lábnál magasabbra, később Néró ezt 60 lábra csökkentette. Ez utóbbi már a 64-esnagy tűzvész után történt (amit mellesleg ő maga gyújtatott), ekkormódosították a házak építőanyagát is vályogtégláról és fáról: betonra. 

A gazdagabb rómaipolgárok már saját házzal rendelkeztek, amelyeket domusnak hívtak. Ezek egyemeletes házak voltak, kevés ablakkal, hogy kizárják az utcákról beszűrődőzajt. A még gazdagabbak megengedhették maguknak a két részből álló lakóházat,amelyet a tablinum, vagy egy rövid folyosó kötött össze. A ház főbejárata egykétszárnyú kapu volt, ami az utcára nyílt. E mögött az átrium található, ami aház legfontosabb része volt, itt fogadták a ház összes vendégét. A helyiségközepén, a mennyezeten egy rés tátongott, amit compluviumnak neveztek, s amialatt az impluvium helyezkedett el, ez  amedence fogta fel az esővizet.

Az átriumból nyílta többi helyiség: hálószobák, folyosók, amelyek a kertbe (perisztülion) vagy athermába vezettek. A hálószobát cubiculának hívták, és általában csak egy ágyfoglalta benne a helyet. A tablinum a tanuló- dolgozószoba volt, a tricliniumpedig az étkező. A ház hátsó része a perisztülion köré épült, amely egy kertvolt, innen nyílt a bejárat a konyhába és a fürdőbe, valamint egy szabadtéri,nyári étkezőbe. Nyarak folyamán a legtöbb fény a házba a compliviumból, illetvea perisztülionból érkezett, és a család tagjai is előszeretettel étkeztek aszabadban.

A leggazdagabbak,köztük az uralkodók, természetesen, megengedhették maguknak, hogy villájuklegyen a városon kívül, mégis közel a nagyobb utakhoz. Egy ilyenvilla-komplexum három részből állt: a „villa urbana” a család tulajdonábatartozott. Ez hasonlított a városbéli domusokra. A „villa rustica”volt a szolgálók és rabszolgák lakóhelye. A villákban élő állatokat is itthelyezték el, valamint kórházat, illetve börtönt is építettek hozzá. A harmadik rész araktárak voltak, itt élelmiszert, illetve kereskedelmi anyagokat helyeztek el.Itt voltak az irodák, templom, még több hálószoba, illetve konyha és étkező is. A leghíresebb villaHadrianus császár villája, amely több mint harminc épületből állt, ésgyönyörűséges kertje mintapéldája volt a későbbi korok tájépítészetének.

Vízi közlekedés és kikötők
Az ókori Rómahajóközlekedése -nagy technikai tudásuk ellenére- nem érte el a szárazföldiközlekedés színvonalát. A rómaiak átvették a föníciaiak és a görögökalkotásait, az általuk létesített kikötőket kibővítették, és számos új kikötőtépítettek a meghódított területeken.

A hispániaifélszigeten Terraco /Tarragona/ volt a rómaiak fő támaszpontja. Kr.e. 218-ban PubliusCornelius Scipio jelentékeny kikötőket és erődítéseket épített ott. Marcus VespazianusAgrippa Kr.e. 36-ban kezdte el a baiaei öbölben a misenumi hadikikötő építését.

A rómaiaklegnagyobb szabású kikötője a Tiberis torkolatában lévő Ostia volt. Kiépítése Claudius császáridején kezdődött. 740 méter hosszú 4,5-5,5 mély partszakaszt alakítottak ki. Trainusidején ezt tovább bővítették és megépítették a belső kikötőmedencét, valamint aTiberisszel összekötő csatornát /Fossa Traina/. Ide érkeztek Egyiptomból,Szíriából, Algírból, Tuniszból, valamint Szicíliából a Róma ellátását szolgálógabonaszállító hajók. Említésre méltóak a folyami kikötők is. Venetiatartományba számos hajócsatorna épült. A Dunán szabályozási munkálatokatvégeztek. A mintegy 3,2 kilométer hosszú római kori csatorna nyomai még ma isláthatók. A birodalom vízi útjain is élénk hajózást folytattak. Az árukszállítását evezőshajókkal, vagy lóval vont uszályokkal bonyolították le.

Vitrovius (Kr.e. 80körül) mérnök De Aechitektura Libri Decem című könyvéből ismerjük a kikötők ésmólók építésének korabeli elvárásait: a telepítés helyének kiválasztását, azalapozás, védőgátak, mólók, hajótárolók, raktárak építésének technikáját.

A római birodalomszétbomlása után a Földközi-tenger az arabok kezébe került, és a régi híresrómai kikötők elveszítették korábbi jelentőségüket.

Színházak
Az ókori római népa színházat vulgáris mulatságnak tartotta, így a legtöbb színház fából épült,és nem is maradtak fenn. A legszebb színházakat n em is Rómában kell keresnünk,hanem más városokban, ahol népszerűbbek voltak a színházi előadások. Ezek a„vidéki” színházak már kőből épültek, patkó alakúak voltak, mint görög társaik,így mindenhonnan jól lehetett látni a színpadot és az akusztika is tökéletesvolt.

A közönségetvászon- illetve fatetőzet védte a napsugárzástól, sőt, Pompejiben még vízzel ispermetezték a nézőket a forróbb napokon. Az egyik legjobb állapotban megmaradtrómai színház Orange-ban van, Dél-Franciaországban, amelynek 35 méter magas és 100 méter széles fala mégma is áll.

Templomok
A köztársaságvégén, a császárság kezdetekor templomok szegélyezték Róma fő útját, a ViaSacrát. Ezek a templomok általában a görögöktől átvett jón stílusban épültek, ámaz előző részben emlegetett Pantheon lenyűgöző kivétel.

A rómaiakmindennapi életét jelentősen befolyásolta a vallás, a szertartások, s noha nemmindenki hitt az istenekben, bizonyos rituálék úgymond kötelezőek voltak,nehogy a társadalom kirekessze őket. A rómaiak mitológiájukat átvették azetruszkoktól, de legfőképp a görögöktől. Az istenek, a szertartások mindhasonlóak, amelyeket természetesen a rómaiak tovább fejlesztettek, kicsitátalakítottak.

Fürdők
A fürdők, vagyis athermák nem csak fürdés és sport szemszögéből számítottak fontos helynek; azemberek itt beszélték ki mindennapjaikat, s voltak, akik még üzleti ügyeiket isa medencék vizében intézték. A fürdők többhelyiségre tagolódtak, amelyek mind mással szolgáltak a látogatóknak. Lehetőségnyílt sportolásra, vagy akár a bordélyház szolgálatait is igénybe vehette. Apompeji fürdő romjai megtalálása óta tudjuk, hogy a rómaiak előszeretetteláldoztak a testi szerelem oltárán, legfőképp a fürdők medencéiben.

A látogató aszabadtéri medencében való megmártózás után végigjárhatta a hideg vizes(frigidarium), langyos vizű (tepidarium) és melegvizes (caldarium) medencéketis. A szolgák ugyanakkor szolgálhattak olajos masszázzsal is, a kellemesfürdést követően… vagy közben, ahogy a látogató óhajtotta.

Szórakozás
A népnek nem kellmás, mint kenyér és cirkusz – a római császárok ezen politikát követve (is)tudták összetartani a hatalmas birodalmat. A veszély és az izgalom volt az,amit szerettek, noha a békésebb szórakozást sem vetették meg. Agladiátorjátékok és a kocsiversenyek mégis a szórakozás első helyénszerepeltek.

A Circus Maximusvolt a legnagyobb és legdíszesebb versenypálya Rómában. Az Aventinus és aPalatinus dombok hosszúkás völgyében épült, alakja ovális volt. A nézők eleintea domboldalon ültek, majd előbb fából, később kőből megépítették a stadiont. Apálya egyik oldalán kapuk épültek, a másikon diadalív, középen egy alacsonyválaszfal. A lelátó 250 000 néző befogadására volt alkalmas. Négy főversenycsapat küzdött egymással: a Vörös, a Fehér, a Kék és a Zöld. A két,illetve négy ló vontatta kocsik törékeny fatákolmányok voltak. A győztestbabérkoszorúval és hírnévvel jutalmazták, a hírnévvel pedig jött a gazdagság. Alegtöbb versenyző rabszolgaként kezdte, de hamarosan annyi pénzt szedtek össze,hogy megvásárolták a szabadságukat.

A gladiátorcirkusz,a Colosseum közepén ovális központi aréna fekszik, itt vívták egymással agladiátorok halálos küzdelmüket. A nézők kényelmesen ültek az emelkedősorokban, a tűző nap elől pedig egy vászontető védte őket. Az aréna és anézőtér alatt a vadállatoknak, és a különböző effekteknek, „jeleneteknek”komplett folyosó rendszert alakítottak ki. A gladiátorok nem csak homokbanharcoltak fegyverekkel vagy anélkül, állatok ellen, vagy másik gladiátor ellen,hanem a Colosseumot képessé tették vízi jelenet „eljátszására” is. Acsatornarendszernek köszönhetően a Colosseum központi arénáját el tudtákárasztani vízzel, így nem csak az oroszlánok, párducok, illetve tigrisek voltaka legegzotikusabb állatfajok a harcokban.

A gladiátorokvoltak az ókori világ futballistái. Körülrajongták, mégis megvetették őket.Voltak köztük elszegényedett arisztokraták, szabadok, de a legtöbbjükhadifogoly, illetve rabszolga volt. Itt nem gazdagság és babérkoszorú volt atét, hanem az, hogy életben tudjanak maradni. Ám nem csak Rómábanfolytak gladiátorharcok, szerte a birodalomban, ahol amphiteátrum épült. Tény,hogy a legnagyobb amphiteátrum maga a Colosseum volt, de a birodalom fővárosael is bírta a méretét.

A Római Birodalomfénykora csodás épületeket szült, amelyeket még a felettük elmúló évezredek semromboltak le. Noha ma jelentős a vandalizmus, a környezetszennyezés is pusztítóhatással van rájuk, érdemes rájuk figyelni, hisz egy letűnt kor elevenedik megfalaik, oszlopaik között. A rómaiak népe dicséretre és követésre méltó,tettrekészségük és gyakorlatiasságuk segítette őket a csúcson maradni hosszúszázadokon keresztül. A mai népek sokat tanulhatnának tőlük, ahogy az elmúltidők letűnt népcsoportjaitól is, mert a kitartás, céltudatosság éstettrekészség lassan már kimosódik a média által irányított világból.

 

]]>