"Ahogy a csillag megy az égen"

A Magyar Hírlap cikke 

1886}

"A science fiction-összejövetelek egyik legnépszerűbb teremsportja ascience fiction definiálása" – írta egyszer az amerikai sci-fi-szerző,Frederik Pohl. Úgy tűnik, a franciák másként látják ezt, mert Alain LeBris szerint – aki a hatvanas években alapított sci-fi-, horror- ésfantasztikus filmes magazint – "a science fiction nem más, mint azértelem tündérmeséje". Bár a meghatározás inkább költői, minttudományos, mégis szerepel benne az értelem, a racionalitás mint atudományos fantasztikum központi eleme.

Stanislaw Lem, az idén elhunyt lengyel író és futurológusrészletesebben is kifejti a gondolatot: szerinte a sci-fi legérdekesebbelemei "azok a dolgok […], amelyek pillanatnyilag nincsenek, devalamikor a jövőben megszülethetnek, valamint azok, amelyek nincsenek,és minden bizonnyal nem is lesznek, de amelyek »létezhettek volna«,mert létezésük a legcsekélyebb mértékben sem mond ellent a természettörvényeinek". Tény, ezen az eszmefuttatáson már érdemes elgondolkozni, még úgyis, ha a meghatározás sokak szerint túlhangsúlyozza a tudományospontosságot. "Nem feltétlenül szükséges a tudományos hitel" – érvel S.Sárdi Margit, az ELTE docense, a legjobb magyar sci-fi műveknek éventekiosztott Zsoldos Péter-díj kuratóriumának elnöke. Ő vezetiMagyarország egyetlen, a sci-fivel akadémikus szinten foglalkozószemináriumát. "Mi az egyetemen a racionalitáshoz ragaszkodunk: ha egymű világa nem racionálisan működik, ha mágia, varázslat van benne,akkor az nem sci-fi. Továbbá akkor sem az, ha problematikája és aproblémákra adott válasza kizárólag mai. A mi definíciónk szerint atudományos-fantasztikus irodalom az elbeszélő szépprózának az az ága,amely ma még nem létező vagy föl nem ismert problémákkal foglalkozik,és racionális megoldást kínál, vagy fordítva, létező, fölismertproblémákkal foglalkozik, és nem létező, de racionális megoldástkínál." Bővebben a Magyar Hírlap Online oldalain

 

]]>