Agents of S.H.I.E.L.D. , de az ABC nem hagyott minket Marvel-sorozat nélkül így sem: Peggy Carter ügynök remek beugró. A Marvel az Iron Man 3 Blu-ray kiadásával már letesztelte, hogy mennyire lenne a közönség vevő egy, a második világháború után játszódó Agent Carter sorozatra: a lemezre került kisfilm egységesen pozitív fogadtatásban részesült a rajongók részéről, akik saját maguk kezdték el lelkesen gyártani az elméleteket arról, hogy lesz ebből tévésorozat is. És milyen jó, hogy bejöttek ezek a jóslatok: az Agent Carter sokkal összeszedettebben, sokkal hangulatosabban indul, mint az Agents of S.H.I.E.L.D. pilotja. A kisfilmben már ízelítőt kaptunk abból, hogy Peggy Carter hiába volt ugyan a második világháború egyik hőse, hiába volt Amerika kapitány egyik segítője, ez a későbbi karrierjében semmit sem számít. A 40-es évek végén járunk, ahol egy nőnek nem illik karrierről álmodoznia, az ő feladatuk némi titkárnősködés, kávéfelszolgálás addig, amíg feleségül nem mennek valami pasihoz, hogy utána a gyerekszüléssel-, és neveléssel foglalatoskodjanak. Carter „rendszeridegen” hozzáállása nem csak a kisfilmben okoz konfliktusokat, ezt a problémaforrást jól kidomborították a pilotban is – ami egyébként még jócskán a kisfilm előtt játszódik. Hiába ügynöke az SSR-nak (a S.H.I.E.L.D. előzményszervezetének), a munkája lényegében a dokumentumok iktatására, meg a telefon kezelésére korlátozódna… már ha hagyná magát. A kollégák tipikus macsók: szerencsére azonban nem feltétlenül egydimenziósak. A történet folyamán Carternek lényegében versenyt kell futnia a többiekkel: a saját nyomozását titokban tartva kell eredményeket elérnie, ami megy is neki, elvégre nem csak csinos, de okos és kemény is. De a kollegák sem hülyegyerekek: eredményesek, és a munkájukban jók, nem véletlenül lettek egy ennyire fontos szervezet ügynökei. A szexizmusuk ellenére sem nevezhetjük őket rosszindulatúnak: csak épp úgy vannak „bedrótozva” agyilag, hogy a terepen való ügynökösködés az bizony „férfimunka”, a bűnözők nyugodtan vallathatók a sima kérdezgetésnél erőteljesebb módszerekkel is – csak ez utóbbi nem való a női szemnek, de amúgy semmi probléma nincs ezzel. Mai szemmel ezt a nőket lenéző gondolkodásmódot a faragatlan bunkóság jelének tekinthetjük, ebben a környezetben azonban ez a sztenderd. És pont ebben a környezetben tud extrém jól működni egy női főhős: Peggy Carter nem csupán szexi, de okos, ügyes, saját maga is remekül kiosztja a pofonokat, nincs szüksége ehhez különösebb segítségre. Az élő cáfolata annak, amit a világa gondol a nők szerepéről. A második epizódnak remek keretet ad egyébként egy Captain America rádiójáték is, ami halálosan idegesíti Cartert, nem is csoda. A rádiójátékban a Carterről mintázott női szereplő ugyanis a tipikus megmentendő szőke liba, akinek a feladata a sikoltozás addig, amíg meg nem érkezik a főhős, aki kiszabadítja őt a gonosz fogságából. A rádiójáték fikciója, és Carter története zseniális kontrasztot mutat. Nem kell azonban megijedni attól, hogy a sorozat egy szájbarágós feminista propaganda lenne: egyszerűen csak felfrissítő egy jó női főhőst látni egy sorozat főszereplőjeként. Vannak azért normális férfi karakterek is a sorozatban. Eleve Howard Starktól indul ki a cselekmény: akárcsak majd a fiacskájának, neki is meggyűlik a baja mindenféle szenátusi meghallgatásokkal. Konkrétan azzal gyanúsítják, hogy fegyvereket adott el a feketepiacon – olyan mértékben megalapozottnak tűnnek a vádak, hogy kénytelen el is tűnni. Azaz, nincs abban a helyzetben, hogy bármit tudjon segíteni Carternek – valójában ő van rászorulva a segítségre. Emiatt viszont csak rövid időre tűnik fel a pilotban személyesen, inkább egy gyors cameo erejéig. A későbbi beszélgetésekből, utalásokból azonban annyi mindenesetre kiderül, hogy Tony Stark bizony eléggé az apja fia: volt honnan örökölnie az extravagáns, csajozós életstílust. Nekem egy picit már túlságosan is hasonlított Howard életvezetése az első Iron Man film elején megismert Tonyéra – meglátjuk, hogy a sorozat későbbi részeiben mennyire fogják tudni ettől eltávolítani az írók. Kitűnő mellékszereplő még Daniel Sousa, aki az egyetlen normális arcnak tűnik az SSR berkein belül: sérülése miatt csak bottal tud közlekedni, úgyhogy őt nem nagyon fogjuk akcióban látni, de megbízható irodai partnere lehet majd Carternek. Aki viszont igazi telitalálat a címszereplőn túl, az Edwin Jarvis, akinek a szerepére James D’Arcy tökéletes választás volt. Ezt a Jarvist elnézve nem meglepő, hogy később róla nevezik el a mesterséges intelligenciát, ami majd Tony segítője lesz – ápolva az ő emlékét. Karótnyelt angol komornyikként indul, aki természetesen mindenben Carter rendelkezésére áll – feltéve, ha ez a minden ez este 9 előtt történik, mivel az asszonnyal 9-kor vonulnak nyugovóra. Világának ezen sarokpontja elég gyorsan darabokra törik, Peggy Carter társaságában legalábbis nehéz ezekhez a szabályokhoz alkalmazkodni, mondjuk kíváncsi vagyok, hogy Howard Stark szolgálatában egyáltalán hogyan sikerült korábban ezeket betartani. És az is egy kérdés, hogy vajon látjuk-e majd valaha Jarvis feleségét, vagy ugyanolyan közmondásos alak marad, mint Columbo neje. Mindenesetre ha Batmannek bejött egy angol komornyik társasága, akkor majd Carter is valószínűleg jól fog vele járni. Bár Jarvis nem egy akcióhős (a pofozkodás az mégis csak Carter asztala), azért meg van a magához való esze, és az angoloknak tulajdonított hidegvérrel és udvariassággal segíti Peggy munkáját. Munka pedig akad: Stark cuccai valahogy kikerültek a feketepiacra, méghozzá azok a cuccok, amiket az amerikai kormánynak sem akart eladni, mert ahhoz is túl veszélyesek, hogy szövetségesek kezébe kerüljenek. A történetnek elvileg lesz majd valamiféle kapcsolódása az Agents of S.H.I.E.L.D. második évadának cselekményéhez – de erre a pilotban nem sok minden utal. Nézőként élhetünk a gyanúperrel, hogy a háttérben a Hydra maradványa tevékenykedik, de erre még nem látunk bizonyítékot. Az első szálak mindenesetre látszódnak, amik majd összekötik a sorozatot az MCU világával: még nincs S.H.I.E.L.D., de itt van az előzménye, feltűnik egy jelenet erejéig Anton Vanko apja, aki miatt majd Tony Starknak lesznek kellemetlen pillanatai az Iron Man 2-ben; és persze egy Amerika kapitány utáni világban járunk. Peggy Carter azonban nem csak akcióhős, nem csak „erős” nő, hanem egy élő karakter. Akinek meg vannak a maga személyes problémái: most elsősorban a Steve Rogers elvesztése miatti fájdalom, ami még ugyebár erőteljesen él benne. Ezen biztos, hogy előbb-utóbb azért túl fog lépni a sorozatban. Jarvis pedig nem csak az akcióban segíti őt, hanem úgy tűnik, a személyes problémákban is támasza lehet Carternek. Hayley Atwell már az első Captain America filmben is remekelt a szerepben, de most bizonyítja, hogy ő maga is el tud vinni a vállán egy tévésorozatot is. És ez sokkal több, sokkal jobb lehetőséget ad arra, hogy kiteljesítse karakterét – és ezzel maximálisan él is. Az Agent Carter a legjobb dolog, ami történhetett a Marvel Cinematic Universe–el. És annak ellenére, hogy nincsenek benne szuperhősök, kiemelkedik az egyéb képregényeken alapuló tévésorozatok közül, pedig azért DC oldalról vannak erős versenyzők. ]]>
A szerzőről
Merras
Az SFportal társalapítója, szerkesztője. Kedvenc sci-fi sorozata ennyi idő elteltével is a Babylon 5. Több, mint 15 éven keresztül számtalan sci-fi rendezvény szervezője volt. Bár továbbra is mindene a sci-fi, aktivitása alább hagyott, mióta egy belvárosi kerület önkormányzati képviselőjeként dolgozik. Manapság főleg D&D szerepjátékkal üti el a kevés szabadidejét.