Intro Reggel 9:25, MOM Park emelet, enyhe burgerszag és egyedül várakozógimislányok. Akik az utóbbi idők szokása szerint később már párokbanvannak jelen, részeként annak a sokrétű embermasszának, amely egyregyakrabban látogat el ST, meg úgy egyáltalán sci-fi rendezvényre.Fogalmam sincs hogy csak nekem furcsa-e, de huszonéves, sőt sokkalkorosabb párok, egyedül lófráló középkorú hölgyek valahogy ritkántűnnek fel külföldi confotókon, természetesen a “de annak olyan párosfézersora volt…” mondatos tizenéves fiúk mellett, akik az előbbfelsoroltak mellett üldögéltek a Palace mozi előtti széksorokon, megelőtte, csak a visszakanyarodás végett. Státusszimbólum-flottaruha éskizárólag elit klubtagokon fityegő komjelvény (magyarázat később)ezúttal kevesebb mutatkozott, ami a korai nyitás miatt is lehet, hiszena mozi üvegtábláit már háromnegyed után elkezdték széthúzkodni, hosszúde gyorsan elpárolgó tömörülést generálva a pénztár előtt. Egészen kis sopánkodásként megemlíteném, az előző itteni rendezvényhezhasonlóan sajna most sem volt semmi külsőbb jele, mi folyik majdodabent – a mozi műsoros monitorain figyelmen kívül hagyva, hogy egésznap con lesz, standard moziműsor fityegett, se tábla se zászló ahallban, pedig milyen hangulatos is lett volna. Némi térbeli töltetetaz amúgy szponzor 576 KByte standja jelentett, amelyet pár nappalkorábban nyitottak meg – bár nem hiszem, hogy a con résztvevői közülvalaki is itt vásárolná meg a polcokon sorakozó több tízezresújdonságokat. Apropó, pénztár – a jegyátvételnél mindenki megkapta a 3 csíklatinumját, aminek elemzésével kissé belefolyunk a con szerkezetielemzésébe. A 3 citromsárga kartonfecni köré ugyanis egész biznisztalakítottak ki az elvetemült klubosok. A találkozót 10 éves ünnepimivoltába elég érdekes motívumként belefolyó ferengi arculat jelekéntugyanis számtalan módon gazdagodhattak további fecnikkel a harácsolószellemű és enyhén debil érdeklődők. Például az alaptőke mellé kapottkérdőívre 36 vagyongyűjtési szabályzatot stírelhettek le a conterületén véletlenenszerűen falra szórt cédulákból, de tudakolhattákszámtalan arra jogosult személytől is. Szabályt/fecnit gyűjthettek mégdartsból, dabóból, cirkáló szinkron-Nágustól, kvízsarokból (rólukbővebben később) a felhalmozott valutát pedig a napvégi árverésenszórhatták el az arra jogosultak. Ez utóbbin nem voltam jelen, de a Bárelőtti erős szabály-diskurzusok sikerre utaltak, bár gondolom kissébelerontott a dologba egy erős üzleti érzékű (flottaruhás!) egyed, akikét csíkért minden szabályt kipakolt, valamint az a pletyka, hogy sokkifüggesztett cédulát letépkedtek. Erős előnyt élveztek továbbá anagypapával/nagymamával érkezők, akik unokájuk boldogságáért készekvoltak minden illegális utat kihasználni, gyanúm szerint ők voltak a főtépkedők 🙂 Lezárva mindezt, szerintem eléggé gyermeteg dolog hasonlóakciót egy ilyesfajta rendezvényre dobni – kompromisszumként beletudnék menni egy játszósarokba, ahol 5-10 évig gyerekek, 18-40 évigbeteges rajongó felnőttek kiélhetik a ferengi-fétis hajlamaikat, de főprogramszálként és attrakcióként ilyesmit bevetni bizony bűn, és bizonyront az esemény kisugárzásán. Körülnézősdi Ismételten körülnézősködésbe visszafordulva, a lépcsőfölfhaladás ésátasötétfolyosón után a szokásos nyílt hallba ér a látogató, melyet azÁtjáró Con zsongása után is megpróbáltak minél jobban telítettebbévarázsolni – aránylag sikeresen. Jobbról kezdve a falon végigcsúszóbemutatást, ismét látni lehetett a DeltaVision ST kártyákat ésszerepjáték-alapkönyveket áruló fazonját, akit már az említetteseményen is tisztelhettünk. Sok tülekedés nála sem volt, talán emiattis pakolt már du. 2-kor – helyét viszont nyomban ST-kártyázók vettékát. E mellett a con egyértelműen leglátványosabb standja következett, aHoldfény Játék-Fantasy & Sport Bt. helyszíni megtestesülése. Talánazért is említem meg őket így külön, mert valóban kitettek magukért afiúk – külön a rendezvényre rendeltek külföldről ST-s árut, így végrenem csak uncsi kártyapaklik formájában találkozhattunk eredetiTrek-árukkal. Az viszont már tényleg nem az ő hibájuk, hogy nem tudták,itthon épp mire van igény, így a külföldön épp divatosEnterprise-cuccokkal hozakodtak elő, amely sorozatot az itthoniakegyelőre vagy nem ismerik, vagy épp szívből utálják. Azért mégisérdekes volt kézbe fogni a hivatalos oldalakon most reklámozott valóbanmarkáns fézerfegyver-replikát (potom hatezer) vagy a hangokat adóEnterprise-makettet (potom nyolcezer) de volt még teljes legénységiakciófigura-kínálat igazán tetszetős dobozokban (TOS-os is) – emellettpersze igényes akciófigurák számos más sorozatból Alientől kezdve aMátrixtől a Terminátorig minden, szóval ideális hely volt egyeseknyálcsorgásának. Lényegre térve, kicsit jobb körültekintéssel egyraklap komjelvényt eladhattak volna (erre utaltam azzal, hogy eddigfőleg csak bőszen Németbe zarándokló klubosokon fityeg ilyesmi), deszerintem akadt volna vevő pl. Voyager-es relikviára, akár egy makettreis. Csak remélni tudom, hogy a gyengébb érdeklődés nem vette a kedvüketa srácoknak, ha a jövőbeli nagyobb Trek-partikon akár csak egy eladóistand is lesz, az az övék legyen. Mellékesen jegyzem meg, akiknek ígyutólag felkeltették az érdeklődését a fent felsorolt áruk, azok aBethlen Gábor 29.-ben a készlet erejéig megvásárolhatják őket – mertamúgy nem igazán foglalkoznak ST-s cikkekkel… Továbbhaladva a Vérszegény-díjas PC Games stand következett, melynekkellékei óriási halom kiteregetett új és archív PC-Games újság, egyunott arcú Lord of the Rings-pólós fickó, és egy sz.gép, amelyen elsőrénézésre valamilyen Unreal 2004-klón FPS futott, legtöbbször multiban,ami egy személyre nézve elég unalmas az üres pályán. Az általábanfoglalt gépet leszámítva egy árva lelket nem láttam a környéken, bár ajavukra szól, hogy ha minden igaz ők hozták a terem közepén felállítottgépsokadalmat, amelyen egész nap viháncolásokkal teli Elite ForceII-zés zajlott – meg persze a nagyban harangozott I. Magyar Elite ForceII bajnokság, amely dörgedelmes neve ellenére mindössze annyit takart,hogy az egész nap felügyelő “Ne nyúlj hozzá” becenevű szerver előtt ülőamúgy talpraesett fiúcska pár körben lezavarta a versenyt a magukatpapírra felfirkantő jelentkezők között. Ennek ellenére nyereményekterén nem volt hiány, X-Men karórától kártya- és újságcsomagokon át aszámtalan játékcédéig (EF, Armada, Away Team) sokmindenthazaszatyrozhattott az első három helyezett. Mindenesere az EF2-sgéppark igazán üde színfoltja volt a rendezvénynek, kéretik ilyet mégtöbbször, esetleg bevonva Armada 2-t vagy Bridge Commandert, mint ahogyarra már régebben is volt példa. Továbbhaladva a teremben állt Mr.Fusion és Morgan autentikus csináld-magad Replikátor-standja. Kellékeia zsebmonitoros sz.gép Replikátorral, és persze a kistévé, melyen őrültjó kis videók futottak az egész nap folyamán – nem is tömeg csődültössze néha előtte, és tényleg, általában jobb filmek futottak itt, minta nagytermekben szünetekben bevágott süvítő reklámok/töltelékek/gagyórajongói videók, szóval ilyesmiket szívesen viszontlátnék aszélesvásznon is. Mindezek mögött a site két házizsömit majszolóalkotója, akik szívesen válaszolgattak a néha felmerülő kérdésekre is.Mit ne mondjak, 5 év után és ilyen bő tartalommal azért meg is érdemlika srácok a jelenlétet – és akik azt kérdezik, hogy hát izé, aTransporternek is lehetne standja – valóban lehetne, ha nem lennékolyan ordenáré lusta hozzá. Megjegyezném, milyen példásan képviseltetimagát az utóbbi időben a magyar “online ST sajtó”, rajtuk és jómagamatkivéve ha minden igaz a Neblaxos sráccal is összefutottam az emeletenfényképezés közben… A terem hátsó része a kongó üresség mellett házilag festettDS9-életképeket felölelő gigantposzereket rejtett, s itt megemlítve aQuark bár köré lightos DS9 ráhatás is imitáltak, kezdve olyanokkal minta két vetítőterem Promenád és Holodeck elnevezése – bájos. A továbbifalakat pedig a PeCsás-klubtermes ösztönöket követve st-fotókkalaggatták tele, amik azért nagyban növelték a már említetttelítettséget. Fordulva egyet egészen az A-terem (izé, Promenád)ajtajáig, e mellett volt található a smink-szék, melyben a con idejealatt bárki megszerezhette hőn áhított Trill-pöttyeit (amik sajna csaknyakig mentek :)) ill. Chakotay-tetkóját az épp ügyeletben lévőklubtagtól – mit ne mondjak, filctollhoz képest tényleg mind eredetireés szépre sikerült, ergo ritkán volt üres a bizonyos szék… Ettől isbalra, a bejárattal szemben volt található a már említett csíkszerzőDarts-tábla, melyet a con legjobban öltözött Klingon-házaspárjafelügyelt – az amúgy is impozáns méretű férfin, és feleségén(?)st.com-on megkukkantható rajongói képekről már ismerős szabásúKlingon-egyenruha függött, igazi “külföldi” Trek-conos hangulatotvarázsolva. Mint minden segítőn, rajtuk is fityegett “Megvesztegethetővagyok!” cédula, bánom, hogy a belépős három csík fecnimért nem kértemmeg, húzza ki a széket a szomszédban EF2-t püfölő pistike alól, de hátbiztos nem azért volt rajtuk, kár 🙂 Dartsra térve nem volt vele semmikülönös, viszont elég muris jelenetek adódtak abból, hogy a Bashirékhobbiját képező korongot a Karib Tenger Kalózai reklámfelülete előtthelyezték el, így a film minden komoly vágású főszereplője kapott azarcába párat, a nap végére elég lyukassá válva… Ettől is balrább (van ilyen szó?) elterülve a napsütötte bal féltekéntrónolt a HungaroConról ismerős Quark-bár, amely ha így élőben nem isolyan impozáns, mégis dugig volt trécselő rajongókkal. Eddig nem istudta senki, mennyire szükség van az ilyen leülős-beszélgetős helyreegy conon, és erre tökéletesen megfelelt a home-made bár, pláne, hogyhátrébb volt pár finoman süppedő puff. A hely további fícsöre a külsőrenézve eléggé tré dabo-asztal, amit a fotók mellett egy gipszágybasüppedt törött játékrulettnek kell elképzelni, de – természetesen – ezelőtt is nagy volt a tolongás, az igencsak kellemes megjelenésűdabo-lány körül folyamatosan ott firkálták szelvényüket a játékosok. Abárról magáról szólva ezen foglalt helyet a kvízsarok, infopult, de ittvoltak kitéve a korábbi klubtalikról megszokott katalógusok, továbbá apult mögé kipakolt segítőkész klubtagok, s mellettük a con későbbifelében pár magyar hang is feltűnt. Részletekben az erő…(?) Mindezek után essen szó az előadásokról is, melyekkel sajnos nemárasztottak el teljes mértékben és mélységben – itt és ezzelkapcsolatban említeném meg a szervezés egyik fő hibáját: a termekbenfolyó eseményekről jóformán semmi tudomása nem lehetett a kintbámészkodónak, leszámítva talán az elvétve kiragasztott programot. Atermekből hang nem igazán szűrődött ki, és tömegmozgás sem volt igazánelőadások közt, talán így eshetett meg, hogy a klub történetét bemutatóprogrampontról is lecsúsztam… Mint azt megtudtam, eredetileg az volta terv, hogy kint képernyő(kö)n közvetítik a bent zajló történéseket -legközelebb igazán megvalósíthatnák, sokat dobna mind a színvonalon,mind az előadások látogatottságán – szerintem ennek volt köszönhető,hogy a Parallax Live!-on is a résztvevők alig negyede-fele töltötte fela sorokat. De ne rugaszkodjunk ennyit előre, egyelőre maradjunk akisteremnél, ahol egész nap folyamatosan ment valami bóvli. Utóbbi szósem véletlen, a Voyager eredeti nyelvű Endgame-jét, és talán atucatszorra leadott Sev Trek paródiát leszámítva lényegében nézhetetlendolgok forogtak bent, beleértve a két amcsi Exeter-rajongói filmet,és…és a spanyol filmet, amit legalább hallgatni vicces volt. Ó, éspersze a ki nem hagyható magyar SECS, de többet tényleg nem mondokerről 🙂 Aki esetleg hiányolta volna a felsorolásból a Nemesist, mintahogy az érkezést követő pár percben kiderült, a Paramounttól jöttértesítő ismételten lelőtte a vetítést (mely a klubteremben biztosanlezajlott volna, ilyen moziban érthetően nem) mindenesetre bőszen lenga “Give Us Nemesis” zászló a Lánchídon, továbbra is. A legújabb időponta novemberi Átjáró Con, de sok reményt már szerintem senki sem táplál,hogy a közeljövőben rendes magyar moziban akár egyszer is levetítsék a10. Star Trek filmet. A nagyteremre ugorva eleinte rövid tájékoztatókzajlottak odabent a szektás hangulatot árasztó egész vásznat betöltőklublogó alatt, majd később még többször felhangzó fülsüketítő és nemtúl fantáziadús reklámfilmek után leadták – nem vagyok benne biztos,hogy először – a Patrick Stewart fellépésről készült feliratos filmet.Újra végigizgulhgattuk Patrick poénjait, tényleges gondolkodás utánadott válaszait, és nem utolsósorban ‘Bájos Barbara’ tolmácsnőjéneknéha azért már idegesítő csetlés-botlásait (pl a felcserélt “…készültmár Beavis és Butt-Heades Star Trek epizód”) – bár ez utóbbikból azamúgy körültekintő vágás miatt jópárról lemaradtunk. Ezután került sora már említett klubtörténeti monológra, majd a (azt hiszem, márjópárszor leadott) Gene Roddenberry-megemlékező filmre. Ha minden igaz13:00-kor következett az ünnepélyes tortavágás, amely valójában nem isvolt az – számomra kissé érthetetlen, bár tömegigényeket biztoskielégítő módon idén az egy hatalmas torta helyett nagy mennyiségűkicsi vegyes ízű tortát osztottak szét, kisebb tumultust okozva a Bárelőtt. A mikronnyi tortaszeletekből így aztán biztosan jutottmindenkinek, én valahogy mégis hiányoltam az eddigi évek ünnepélyes,nagy és szép klublogós süteményét, amely biztosan dobta volna az ünnepfényét, még ha nem is kaparintottak volna belőle oly sokan -halmozottan igaz ez az idei szép kerek évfordulóra. “…hát Árpád biztos jó munkáshajó…” Kicsivel a tortakapkodás utáni időszakban, fél háromkor indult meg azÁrpádot bemutató előadás – az igazán impozáns vásznon futó hajóképek,tervrajzok és szkeccsek alatt dörgedelmesen uncsi technoblabla volthallható az első részben – amelyekből bár látszott, valóban gondostervezés és design során fejlődött ki a Kossuth és Széchenyi helyettÁrpád nevét viselő flottabárka, de mégis nem hiszem, hogy ez ott ésakkor sokakat érdekelt (teremajtón kiszállingózó emberek, unottpillantások). Ezt követően Nea, a projektvezető mutatta be az Árpádfejlődgető honlapját, majd bárgyú ‘interjúk’ hangzottak el az elsősorokból felugráló klubos tisztekkel. Mindez igazán irodalmi ésutókornak megőrzendő verbális körítéssel, mint ‘Azért lettemtranszporterfőnök, mert az úgy mindennel összefügg, a replikátorok, megilyenek.” Mindent egybevetve végül is semmi baj nincs azzal, hogy egyilyen évfordulón bemutatják a klub egyik legfontosabb projektjét, atartalommal mégsem voltam egészen kibékülve, megvolt az a hibája, mintsok klubos előadásnak – picikét összedobott, programlyuk-foltozó, bárbiztosan voltak olyanok, akiket érdekeltek az ilyesfajta részletes éselemző technikai részletek – engem sajna nem. Parallax indítóállvány Majd ezután kicsivel később, olyan du. három után kezdődött meg azösszecsapott reklámfilmekből harsogó ‘élő közvetítés a paraindítóállványáról’. A 180 négyzetméteres vásznat 180 négyzetméteresfehérség önti el (talán rájöttek, mégis kéne valami világosság -ugyanis az összes addigi előadás alatt tökhomály uralkodott aszínpadon, szinte alig kivehető előadókkal) így a kissé már vakítóháttérben feltűnt a már említett rádió két lelkes, ámde kissé mégtapasztalathiányos fiatal műsorvezetője Horváth Ádám Tamás és MaróthyLászló, akik nem sokkal azután fel is konferálták az első vendéget,Rácz Katit, akit többek közt mint Beverly Crusher magyar hangjakéntismerhetünk – aki saját szavai szerint szinte hazajár a rendezvényre,hisz jópár alkalommal meghívták már őt, s társként van jelen arádióműsorban is. Miután a lelkes műsorvezető-páros jelentős öngóltlőtt a nézők számának megcsappantásával – történetesen elárulták,óriási tortamennyiség vár még kiosztásra, plusz lefelejtett 500 darabexkluzív zászlócskával, elkezdödőtt az érdemi beszélgetés. Az elsőműsorvezetők felől érkező kérdés után, (miszerint mi az, ami előszöreszébejut Crusherről: mint mondta, a “Tetris” [Trikorder] amivelazonnal mindenkit meggyógyít) – már érkezett is a második meghívott,Balázsi Gyula, a pár éve elhunyt DeForest Kelley a’la McCoy doktorszinkrona. Válaszaiban anekdotázott többek közt első meghívásos PeCsásélményein (amelyen kezére csapott a magazinjait tigrisként őrző kluboslány, majd mikor kiderült, ki is ő: ‘Ó, hát…akkor tessék csaklapozgatni’). Legkorábbi Star Trek élményeit firtató kérdésre elmondta,már korábban is hallott az (Eredeti) sorozatról, de kultúrája csupánakkor tudatosult benne, mikor egy amerikai ismerőse elmondta, az ottaniértelmiségi partikon az egyik legnagyobb szégyen, ha nem ismeri valakiKirk kapitányt. Majd beszélt a sorozat 2. szezonjának szinkronizálásaközben elhunyt kollégájáról, Felföldi Lászlóról is [kinek kapitányihangját ezután vette át Sörös Sándor] majd az érdekes párhuzamról,miszerint ő is idealista volt, akár sorozatbéli figurája, míg a Spockhangját kölcsönző Kárpáti Péter megrögzött racionalista hírében állt.Későbbi válaszaiban említi, kicsit hozzájuknőtt a szerep, hisz mégistöbb héten át voltak együtt, mind a sorozattal, mind kollégáikkal,valamint hogy első ránézésre valóban furcsállották a kezdetlegesdíszleteket-effekteket, de később őket is megragadták a történetek, afilozofikus és elgondolkodtató cselekmény. Star Trek nézési szokásairólannyit árult el, néha azért bele-belenéz filmekbe, epizódokba. MajdRácz Kati beszélt arról, mennyire rosszul esett számára, hogy azŰrlázadásban nem az ő és kollégái hangját hallhatta – a filmet végigsem bírta nézni, annyira beállt a füle a sorozatból megismertszinkronra – kicsit sem célozva ‘román’ effektushoz hasonlítottamindezt. Majd említést tett arról, hogy néhány ritka kivételtőleltekintve a magyar fordítók soha nem kérik ki a szinkronhangokvéleményét, ha esetleg st-s kifejezésbe botlanak. Majd az időközbenmegérkező harmadik vendég, a Nágus-botot szorongató Pálfai Péter(Quark) vette át a szót – s első kérdésére válaszolva rögtön el isárulta, kedvenc részei közé a “klingon nász-os” és a Quark anyjátbemutató epizódot sorolná [megjegyzendő, a stúdióban általában max párperces jelenetekként, részek közt ugrálva adják hangjukat azepizódokhoz]. Ha minden igaz e kérdés körül indultak meg a nézőikérdések, melyekhez a nagyobb árnyékot vető rádiós kolléga asszisztált- jópár poén tárgya volt, amint lépcsőket mászva vadászott kérdezőrajongókra. Így aztán a három vendég jópár kérdést kapott másszinkronszerepéről, majd kedvenc “szererepükről” kérdezték őket -általános ‘na erre mit mondjak’ hangulat után Balázsi válaszolta, nekitalán a 2 Férfi 1 Eset és a TV2-n is bemutatott történelmi Excaliburtetszett a legjobban, majd Pálfai ugrott be vízesés-szinkronjával, deújból megemlítette ‘kedvenceit’, a brazil sorozatokat, melyekből azegyik csatorna már a nyolcezredik részt vette meg – mint elmondta,legszívesebben háttal dolgozna az ilyenekkel. Rácz Kati szerint azilyen órák teljesen kiszállnak az ember fejéből, de emellett sokmunkája miatt nem tud visszaemlékezni egy-egy filmszerepére. Viszontmegemlítette, az egyik Popey rajzfilmben reggel nyolctól este hatig azösszes szárazföldi és vízi állat ‘effektjét’ ő adta, kicsit hiányoltais, nem említették a nevét a stáblista alatt az állatok magyarhangjaként. Erre Quark hangjában is előtörtek az emlék, mint említette,egyszer egy egész film folyamán múmiahörgést utánzott. Majd a kedvencfilmekről faggatták a három jelenlévőt, ennek nyomán kiderült, RáczKatinak a Vissza a Jövőbe trilógia tetszett (külön kiemelve, mennyiresajnálja a tehetséges ám most is beteg Michael J. Foxot) Pálfai a Szálla Kakukk Fészkére-t preferálja. Ezután arra a kérdésre, miszerintrajongója-e a sorozatnak, Pálfai elmondta, nem rajongója semminek,viszont egyértelműen legkedvesebb munkája volt eddig a ferengikocsmáros hangja. Kérdezték az Andromédáról is, melyben szintén az őhangján szólal meg az egyik karakter – mégis, a sorozatot szörnyűnekgondolja, szerinte nem is csoda, hogy aztán később újraszinkronizáltákaz egészet, bár egyedüé az ő hangja az alacsony és szőrös szereplőnekmegmaradt (“Hát igen, általában pofára adják a szerepeket”). Kiskérdészavar támadt ezután, majd háromfelől kérdeztek egyszerre,mindenesetre az egyik ezek közül az volt, képernyőre kerülnek-e azok asokat emlegetett felvett bakik/poénok, amelyekkel a TNG alattszórakoztatták egymást a stúdióban, teljesen félrefordítva az adottjelenetet (ilyen volt pl. az, amikor Picard a közeledő jármű felétekintve e verzióban azt mondta, ‘Picard az Űrkompnak, azonosítsamagát!’). Pár további kérdésre válaszolva, mint ahogy mennyi befolyásavan egy “csupán” hangját adó alkalmazottnak a fordításra, PálfaiAndromédás példát hozott fel (‘…jönnek a lövegek!’) mint mondta,alapvető beleszólásuk azért van, mit mondanak – valamint Rácz Katimondta el, mind a TV3-as, mind a ViaSat-os TNG-verzió munkálataividáman és érdekesen teltek. Az előadás végére érve a két másorvezetőlerántotta a leplet egy jövő évben forgatandó HT médiás sci-fifilmparódiáról, melyben többek közt nosztalgikus Orion űrhajós, SW-s ésST-s elemeket kívánnak majd vegyíteni, többek közt néhánysztár-szereplő közreműködésével, így a helyszínen fel is kérték a hárommeghívottat a későbbi megjelenésre. Összesítve, bár nem tudom, hánykérdést lehet még kifacsarni az efféle előadásokon megjelenő magyarhangokból, azért mégis élvezetes kis idő volt a Parallaxis műsora, sebben nem kis szerepe volt a fellépő vendégek találékonyságának éshumorérzékének. Az előadásról kiszéledő tömeg jó részével egyetemben időm korlátoslétére való tekintettel magam is a kijárat felé vetettem magam,lemaradva ezzel egy Enterprise-promóval egybekötött Dominic Keatinginterjúról (persze filmen 🙂 a később megérkező Horányi Lászlóval[Picard magyar hangja] való interjún, s a con talán legjobb részénekígérkező Szinkron-Diszkontról – melyeket így első hallásra elrontanisem lehetett, így ilyen élménybeli hiányokkal végső értékelésem egykicsit akár félre is sikerülhetne, remélem nem fog. Mint azt már a beszámoló elején említettem – bár lehet, ez magából azírásból nem derül ki – a connak az előzetes elképzelésekkel ellentétbena rendezvény méretét leszámítva nem volt olyan túl ünnepi hangulata,csupán a nyúlfaroknyi klubos viszaemlékezést, és talán-talán az Árpádelőadást említhetném ellenpéldaként – s mindehhez hozzájárult a tortáküzemi szétkapkodása is. A hall berendezése valóban minden eddigicsak-Trekes rendezvényt felülmúlt, ezzel ellentétben a néhány darabelőadás tartalmi része továbbra sem volt túl lekötő. A kedves éssegítőkész (és ezúttal felettébb serény) klubtagoktól ezúttal is túlsok ‘sajnos -elmarad, -lefújták -nem jött el, -nem jött össze’ hangzottel, utalok ezzel többek közt a Nemesis-vetítésre, és a várva vártKapitányok találkozójára is (bár egyedüliként megérkezett későbbHorányi László), hisz a számtalan meghívott szinkronhangból csupán 4jött el – bár megjegyzem, ez utóbbi kettő nem rajtuk múlott. Báresetenként kissé kezdetleges próbálkozásokkal, de valóban megpróbáltakatmoszférát és keretet adni a rendezvény egészének, ami már rá is férta találkozókra – s így lezajlhatott az eddigi legnagyobb méretű csakST-vel foglalkozó magyar con, amely ha hangulatában és tartalmában mégnem is sikerült tökéletesre, de sok szempontból nagyszerű példa lehet aközeljövő rendezvényeihez. Jövőre is hasonlót… :)]]>