A művész: Luis Royo

Ki ne emlékezne (aki nem, feltétlen nézze meg lejjebb) a Rúnamagazin 3. számának borítóján ugrani készülő macskaként guggoló, fantasztikus nőalakra?Amikor azt a képet megláttam, onnantól kezdve figyeltem fel Luis Royomunkásságára. De ki is valójában ez a művész?

Luis Royo 1954-ben született a spanyolországi Olalla-ban.Gyermekkoráról nem sokat tudni. 16 éves korától festészetet, dekorációt ésbelsőépítészetet tanult a Zaragosai Ipar és Alkalmazott Művészetek Iskolájában,majd 1970 és 1979 között a tanulmányai mellett belsőépítészként dolgozott.Ekkoriban már több művésztársával együtt részt vett egy közös festészetikiállításon. A képregénnyel 1978-ban került kapcsolatba, s eleinte kisebbfanzinoknak rajzolt, majd néhány évvel később, 1981-ben, jó néhány munkájajelent meg olyan neves magazinokban, mint a Comix International, Heavy Metal,vagy a spanyol Rambla és az El Víbora.1983-tól Luis érdeklődése a könyvborítók és a magazinillusztrációk felé fordult. A Heavy Metal magazin volt az a kiadvány, amelyigazán elkezdte megismertetni a grafikáért és festőművészetért rajongókkal LuisRoyo nevét, de közben olyan neves kiadóknak is készített könyvborítókat, mint aTor Books, az Avon vagy a Bantam Books. Ennek folyománya képen eljutottSvédországba, Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba is. Miközben Európa ésEgyesült Államok szerte illusztrátorként dolgozott, 1985-ben, hazájábanmegjelentetett két önálló képregény füzetet is.

A 90-es évekre már meghatározó fantasyés sci-fiillusztrátorként tartották számon, aki Boris Vallejo stílusánnevelkedve, ámattól mégis jócskán eltérve alkot színvonalasabbnál színvonalasabbműveket. 1992-ben kiadója, a NORMA Editoral megjelentette elsőművészeti albumát „Women” (Nők) címmel. A témaválasztás adott volt,hiszen LuisRoyo művészetének fókuszában ott találjuk az erős és veszélyes, demégis érzékiés gyönyörű nőket. Ez az album a korábbi nyolc év legjobb munkáinakválogatásáttartalmazta, amely nem sokkal később megjelent Francia- ésNémetországban is.Ezt követte 1993-ban egy gyűjtögetős kártya album, melybenaz ő munkái is szerepeltek, s melynek címe a „From Fantasy To Reality”(Fantáziátóla valóságig) volt. Ám két évvel később, „The Best of Royo” (Royolegjobbjai)címen egy hasonló tematikájú album jelent meg, s mint azt a címe ismutatja,immáron csak Luis alkotásaiból állt össze a kiadvány.Egy évvel később, 1994-ben, újabb albummal rukkolt elő „Malefic”(Boszorkányság) címen. Ezzel a kiadvánnyal nem csak új szín ésábrázolásmódvilágot teremtett, de képein keresztül bevezetett egyfajtatörténetmesélésistílust is.1995 volt az év, amikor neve és munkássága már nem csak azigazi rajongóknak és bennfentesek számára ismeretes, hanem széleskörbenelterjed a világon. Rajzaival, festményeivel, könyvborítóivalmindenfeléösszefuthattunk, hiszen olyan neves kiadóknak kezdett dolgozni azÁllamokban,mint a Ballantine Books, Daw and Harper Paperback. De készített képeketkülönféle Star Trek sorozatokhoz, sőt a Marvel Ultra X-Men szériájáhozis.

Ekkoriban már Luis Royo grafikái és festményei egyre-másratűntek fel különféle reklámcélú ajándéktárgyakon (merchandising) tárgyakon,mint naptárakon, posztereken, bögréken, egérpadokon és hasonlókon.1996-ban, feltételezhetően örökös témájának, a nőknek és anőket körüllengő erotikának köszönhetően festményei rákerültek az amerikai és anémet kiadású Penthouse magazin címlapjára, s mindkét kiadvány interjút isközölt a festővel. Ugyanebben az évben nyerte el a „Silver Award Spectrum III”díjat a legjobb kortárs fantasy művész kategóriában, és ekkor jelent megkövetkező művészeti albuma, „Secrets” (Titkok) címen az angol anyanyelvűországokban.Egy évvel később, mikor a Heavy Metal magazin 20. jubileumiszületésnapját ünnepelte, ezt a számot Luis Royo-nak, a magazin elismertművészének címezte, benne egy külön galériát kapott, és ő készíthette el azünnepi szám borítóját is.Az elkövetkező években sem lankadt a mester tettvágya éssorra jelentette meg nagyszerűbbnél nagyszerűbb albumait, mint 1997-ben a „IIIMillennium” (3. évezred), a „Dreams” (Álmok) 1999-ben, vagy a „Prohibited BookI” (Tiltott könyv I) albumot, amely még addigi, prűdnek koránt sem nevezhetőalkotásaihoz képest is, még mélyebbre kalandozik az erotika világába. Ennekellenére senki ne gondolja, hogy a képek pornográf jellegűek lennének. Sokkalinkább az erotika egy mélyebb, nem kifejezetten csak testi, de lelkitartalmakat feszegető bensőségesebb rétegében kalandozik el a mester.

Az utóbbi 5-6 évben is sorra jelennek meg Royo albumok, mint2000-ben az „Evolution” (Evolúció), 2001-ben a „Prohibited book II” (Tilottkönyv II), 2002-ben a „Conceptions” (Vázlatok), 2003-ban a „Visions”(Látomások) és a „Prohibited book III” (Tiltott könyv III), a „Conceptions II”(Vázlatok II). 2004-ben „Fantastic Art”(Fantasztikus Művészet) címen jelentmeg albuma, majd ugyanebben az évben jött ki a „Prohibited sketchbook” (Tiltottvázlatfüzet), amely a korábbi „Tiltott könyvek” korai vázlatait tartalmazza,így bepillantást enged a művészetet kedvelő érdeklődőnek, hogyan is készül elegy kép az első ceruzavonástól az utolsó festékcseppig. Ez idő alatt a művész 4 éven keresztül dolgozott egyszemélyes projecten, melynek neve „The Labyrinth: Tarot” (Az útvesztő: Tarot).Ez nem más, mint egy Royo által illusztrált tartot kártyacsomag.Luis Royo azóta is folyamatosan alkot, ám visszaköltözöttBarcelonába, és feltett szándéka, hogy visszatér a vászon és ecset technikához,hogy újabb arcát mutassa meg, és újabb remekművekkel kápráztassa el rajongóit.

Egy kis gyűjtemény Luis Royo albumainak borítóiról a teljesség igénye nélkül.

Ezen biográfia mellé terveztünk a művésszel egy onlineinterjú elékszítését is, de managere, a kiadójánál, a Norma Editorialnál azt azinformációt adta, hogy 2007 áprilisáig Luis Royo egy külföldi projectendolgozik, amelyről nem árulhatnak el semmit, és minden figyelmét arrakoncentrálja; nem ad interjút senkinek. Ezt sajnálattal vettük tudomásul, dereménykedünk benne, hogy egy új album, esetleg a „titokzatos” külföldi munkaután szerét ejthetjük majd ennek a beszélgetésnek is.