Miután az értelmezések dzsungeléből kivadásztuk a geek, a nerd és a dork szlengszavak mai közelítő meghatározásait, itt az ideje, hogy terepre menjünk, filmes és sorozatos példákon bemutatva, milyen karakterek milyen típusba illenek. A holnapi befejezésben pedig szavaink magyar megfelelőinek nyomába eredünk majd.  Összefoglalva tehát a legfontosabb három szavunkat, nagyjából így nézünk ki: 1. Geek: specializált tudás van, intelligencia van, szociális készség van 2. Nerd: specializált tudás van, intelligencia opcionális, szociális készség nincs 3. Dork/Dweeb: specializált tudás nincs, intelligencia nincs, szociális készség nincs A részletezéshez lásd az előző cikket, most pedig jöhetnek a konkrét régebbi és újabb fiktív karakterek, akikben valamely kategória személyiségjegyeit fedezhetjük fel. A kilencvenes évek nálunk ismert talán legpozitívabb geek karaktere Jerry Steiner a Parker Lewis sosem veszít című sorozatból (még a magyar szinkron hőskorának végén sugározta a TV2, a magyar változat sok helyen jóval viccesebb az eredetinél). Steiner bár a jelenleg Amerikában már a közbeszédben kiemelt szintre került school bullying folyamatos áldozata annak tipikus amerikai elemekkel (zsebpénz-elvétel, fizikai bántalmazás, iskolaszekrénybe zárás), ezt a tech geekség teljes arzenáljával ellensúlyozza, programozik, hackel, sőt feltalál, vagyis a sztereotípia pozitív pólusának extrém végén szerepel. Azonban a kilencvenes években még nem igazán van kánonja ezeknek a kategóriáknak (sőt). A Jóbarátok második évadában Joey benéz az statisztikai adatfeldolgozásban középvezetővé kinevezett Chandlerhez, és ott egy alacsonyabb beosztású statisztikussal találkozik. Bár az alacsony, szemüveges beosztott teljesen jól végzi az igen speciális munkáját, Joey simán ledorkozza. Pár résszel korábban pedig hasonló tónusban geekezi le Chandlert, még kvázi-szitokszóként. Az 1999-2000-es évadban készült, mindössze tizenkét részt megért Freaks and Geeks nevében hordozza a szubkultúrát, kifejezetten a negatív tónusban. Szereplői az amerikai középiskolarendszer társadalmi kirekesztettjei, a privilegizált helyzetét megtagadó nonkomformista jótanuló lánytól a megszólalni sem merő srácig. A geek-nerd-dork skála számos elemét megjelenítő sorozat műsorról való levételét petíciók kísérték, mert bement a sztereotípiák alá, társadalmi drámaként boncolgatva a kérdést. (Oly sok európai mércével intelligens amerikai sorozathoz képest ezt sem sikerült feltámasztani.) A geekség társadalmi elfogadásával mindeközben egyre több pozitív geek karakter, illetve geek karakterjegyeket birtokló szereplő tűnt fel a mozikban. Ilyen Jeff Goldblum, aki a Függetlenség napjában már a kilencvenes években bizonyította az Apple számítógépek bolygóközi dominanciáját (ő kapcsolta rá a Macbookját az idegen űrhajóra, saját kézzel írt vírusával megsemmisítve azt), majd jöttek a geek/nerd hackerek, akik ragyogóan fel tudnak törni kormányzati szerveket (pl. a Transformersben két mellékszereplő, vagy Matthew Broderick a Háborús játékokban a hetvenes években gyártott IMSAI 8080-asával indít majdnem nukleáris összecsapást a Szovjetúnióval). A hackerdíjat talán mégis Lex Murphy, a Jurassic Park-ban szereplő 12 éves kislány érdemli, aki bámulatos sebességgel tör fel egy teljesen egyedi operációs rendszert. Ha mostanában biztosra akarnak menni Hollywoodban, akkor a geek geeksége kimondatlan, tompított, és esetleges negatív tulajdonságait valamilyen szexepilre cserélik. Ebben a kategóriában Hugh Jackman nyer, aki a 2001-es Kardhalban nem csak hackel, hanem szexin hackel, miközben maga hackelési folyamat is felhasználóbarát, egy kezdő 3D grafika tutorial és egy puzzlejáték keresztezésére hasonlít. Mára az is gyakran előfordul, hogy – teljesen eltávolodva az eredeti geek figuráktól – főhősök kapnak a geekekre jellemző elemeket, negatív töltet nélkül. A legnépszerűbb geek karakterjegyeket hordozó figura jelenleg Iron Man, aki a Robert Downey Jr.-féle adaptációban számos pozitív geek személyiségjegyet kap.

Leonard, Howard, Sheldon, Raj

A geek-nerd-dork skálát ma legszélesebben a The Big Bang Theory szereplői reprezentálják, igaz, ezzel is csínján kell bánni, elvégre a sorozat feje Chuck Lorre, aki más sorozataihoz hasonlóan a legtöbb részben végtelenül sztereotipikus módon jeleníti meg a figuráit. Mindenesetre mivel négy főszereplőről van szó a TBBT esetében, karakterrajzukban markáns különbségek jelentkeznek. Mivel mind a négyen tudományos területen dolgoznak, és elég széles skálán mozognak a hobbijaik (a geekekhez és nerdökhöz egyaránt sztereotipikusan kapcsolt témákban, a klasszikus társasjátékoktól a D&D-ig, a World of Warcraft-tól a Halo-ig, a szuperhősképregényektől a Star Trekig), ezért a valódi különbségek a szociális készségeikben mutatkoznak meg. Ehhez leginkább az első évadokat érdemes megnézni, amikor még a TBBT a korai, “tiszta” formátumában létezik, később sok minden változik, illetve hígul a karakterekben és úgy általában is. Leonard a Venn-diagramunkon a geek kategóriában helyezhető el a legkényelmesebben. A négyes kontrollcsoportjaként funkcionál, ő van a leginkább szimpatikusként megrajzolva, a “legnormálisabbnak” ábrázolva – ezt jól mutatja, hogy a korai évadokban csak neki van karakteríve. Leonard a szociálisan legadeptebb, vagyis felismeri a szociális helyzeteket és tud is rájuk reagálni. Főleg ahogy haladnak előre az évadok, az áhított hölggyel, Pennyvel való konfliktusaik egyre kevésbé kötődnek a geekségéhez, sokkal inkább általános sitcomos problematikákra cserélődnek. Howard a geek és a nerd között helyezkedik el, de már a nerd felé hajlik. Leonardhoz hasonlóan intelligens, azonban ő az intelligenciáját a saját tudományos szakterületén kívül nem tudja applikálni. Nőkkel kizárólag csak a “csajozási” szociális helyzetet képes alkalmazni, ami tanult sablonokból áll, a másik kommunikációjától függetlenül, a korai évadokban Howarddal kapcsolatos poénok leginkább ezeknek a szociális sablonoknak a bukására épülnek. (A későbbi évadokban Howard is kapott állandó partnert Bernadette személyében, viszont a készítők nem tudták jól megoldani a váltást, gyengült is a karakter, a hatodik évadban már nem is igazán tudnak vele mit kezdeni.) Raj leginkább a nerd kategóriába sorolható. Bár asztrofizikus, ő még a saját témájában sem nagyon érvényesül. Emellett szociálisan tökéletesen inadept: férfiakkal rosszul méri fel a lehetséges megnyilvánulás határait, nőkkel pedig mentális kommunikációs blokkja van, ami csak alkohol hatására oldódik. Raj a legsztereotípabb módon nerd a négyesből, amin nem segít a további sztereotípiahalmozás (indiai bevándorló, szekuláris hindu, töri az angolt, stb.), ami gyengébb pillanatokban megkérdőjelezhető etnikai poénkodásba csap át az írók részéről. Sheldont hagytam a végére, ő ugyanis kakukktojás. Egyfelől tanulnia kell a szociális helyzetek felismerését és a konkrét helyzetek társadalmilag elvárt működését, azokat pedig kizárólag programszerű módon tudja elvégezni (társbérlő-szerződés). Ez önmagában az autizmusspektrumon helyezi el Sheldont, mely gyanút a kényszeressége is erősít (ld. a háromszori kopogáskényszere, melyik a kanapén az ő helye, betegség esetén mindig a soft kitty-t kell énekelni). Amikor pedig felismeri a szociális helyzeteket, már kizárólag a saját érdekében cselekszik (antiszociális viselkedés). Sheldon ilyen értelemben a legkomplexebb karakter, és egyedi jellemzőivel ki is lóg a skálából. A fenti karakter-besorolások miatt fordulhat elő, hogy a sorozatban az elé táruló helyzetekből Leonard tud a legtöbbször jól kijönni, Howard és Raj általában megszégyenül (Bernadette óta ez is borult), Sheldon pedig vagy győztesen jön ki a vehemenciája és az intelligenciája miatt, ha pedig veszít, új keretrendszerbe helyezi a szituációt, és elhiteti magával, hogy ez így van jól. Kocka? Függő? Gyík? Szaki? Cikktrilógiánk zárórészében utánajárunk az elmúlt évtizedek geek-szerű magyar szavainak, a szinkronferdítéseknek. Addig pedig várjuk kedvenc geek, nerd és dork karaktereiteket a kommentekben! (Aki látott dweebet, különdíjat kap.)]]>