A Misztikus nő (műkritika)

A nő szépség kortalan. Egyrészről mondom ezt a Nő nagy tisztelőjeként, aki pontosan tudja, hogy a női szépséget az idő nem megkoptatja, hanem a felszínre hozza azokat az értékeket, amelyek igazán fontosak egy nőben; másrészről a kortalanság találóan utal a szépség megfoghatatlanságára, és a történelem során oly gyakran változó nőideáljára.

A Nagy Könyv projectből sajnálatos módon kimaradt, de az európai kultúrtörténet és a vizuális ábrázolás egyik kiemelkedő alkotásáról fogok most beszélni, egy képről, amelyet az olvasás iránti elkötelezettség szült, és amelynek én a „Misztikus nő” címet adtam.

Az ismeretlen alkotó remek kézzel nyúl a népszerű téma után, és szakítva a kortárs alkotások erőszakos otrombaságával, egy igazán tartalmas és talán újfajta szemlélettel ajándékoz meg bennünket. Letisztult gondolatok és izgalmas formák jellemzik a művet, mellőzve a ránk erőszakolt érték- és esztétika közvetítő paneleket, amelyek sajnálatosan oly nagy népszerűségnek örvendenek napjaink művészetében.

A női szépségideál korról korra változik. Az ősidők nője erős és vaskos csontozatú, fizikai megjelenése, csontszerkezete mind-mind a túlélésért folytatott harc és a szaporodás érdekében alakult ki. Egy vézna, mai topmodell kiábrándító és taszító látvány lett volna az ősférfi számára, hiszen a teste az utód biztonságos kihordására teljesen alkalmatlan, puha és képlékeny fizikuma pedig lehetetlenné tette volna a társ és a család védelmezője feladat ellátására.

Előrébb haladva az időtengelyen az ókori nőideálban is a telt vonalak dominálnak, de már nem a vaskos, erős formáké a főszerep, hanem a lágy és gömbölyű asszonyiságé. A civilizáció mentesítette a nőt az erőszakos élet terhei alól, teste tehát megváltozott, eltűnt belőle a rideg, fizikai erő minden jegye. Szépségével és biztos utódkihordást sugalló testével, tartásával megszületett az asszonyi nő.

A Misztikus nő tehát az antik korok nőalakjait idézi, de felruházza azt a modern kor jegyeivel is. A csípőtájék gömbölyűsége, a tökéletes hajlatok és ívek megjelenése a görög és római civilizációk művészetének alappillérei, de a kar és vállak erőt sugalló szimmetrikus formái már a nők mai helyzetére utalnak. A mai kor asszonya önként (emancipáció) magára vette a letűnt idők erőszakos világát, és mindennapjait a harc tölti ki. Természetesen, nem kardfogú tigrisekkel vagy mamutokkal kell megküzdenie, hanem a férfivilág minden kihívásával szemben kell helytállnia.

A kép kihívó és magabiztos nőalakjából transzcendens erő, igéző dinamizmus áramlik a néző felé, és ha képzeletben eltávolítjuk kezéből a könyvet, nem is a mezítelen mell látványa fog meg bennünket, hanem az ökölvívóéra emlékeztető kéztartás. Az ujjakon viselt gyűrűkkel tetézve ez a kép nem egy védtelen és kiszolgáltatott nőt idéz, hanem a férfiakkal egyenrangú, velük megküzdeni kész harcos amazont. Modern Diána! – kiálthatunk fel, és igazunk van, a női meztelenség általánosan a kiszolgáltatottság és védtelenség szimbóluma, de nem a Misztikus nő esetében.

A kerek és széles csípő a férfiak számára a nő termékenységének jele. Kétségtelen tény, hogy a képet szemlélve a férfiak tudatalattijában megjelenő párzási inger a művész (és nemkülönben a szereplő nő) nagy fegyverténye, de a férfivért forraló bujaság és a nő melle előtt tartott könyv szokatlan megjelenése már valami újszerűre mutat rá. Az új évezred kezdetén múlt és jelen között kapcsolatot keresve a művész oly eredményre jutott, amely az emberiség egészének pozícióját egy más perspektívában láttatja: a harc, mint pusztító erő és a könyv, mint művészet és kultúra örök küzdelmének végére, egy békés és boldog világ eljövetelére utal.

Egyfajta futurisztikus látomás ez a kép, mondhatni a kamaszos fantázia és az érett, bölcs gondolatok különös szintézise. A vizuális ábrázolásokban a női mell az anyaság és a születés, mint az egyik legcsodálatosabb emberi érték és pillanat emblémája (anyatej és a tejjel-mézzel folyó kánaán kapcsolatára is gondolhatunk), de a születés az emberi gonoszság forrása is egyben. A könyvel kitakart mell (a pusztítással szembeszálló kultúra) feszültséggel ruházza fel a képet, még jobban felerősítve a műből sugárzó misztikus erőt.  

Elég egy pillantást vetni a modell kezében tartott Mysterious Universe antológia borítója és a vállának, kulcscsontjának szimmetriájára, hogy megértsük az alkotói képzelet legfontosabb következtetését: a kultúra és rombolás párharcának véget vető Misztikus Univerzum (Isten) csak a nőben testesülhet meg. Ez a sugallat összetöri és sárba tiporja a katolikus világkép szennyes nőalakját, felszabadítja a nőket az eredendő bűn minden súlya alól. Forradalom ez a javából, hiszen a katolikus egyház majdnem kétezer éve különbözteti meg hátrányosan a nőket, de az ábrázolt békés és boldog világban a nő tiszta, büszke és nemes.

Az érzelmek ábrázolására leginkább az arcot használják fel, de a kép esetében az alkotó ezt nem tartotta szükségesnek. Egyetértek vele, hiszen a kompozíció ösztönökre ható kisugárzását, a formáinak mozgékonyságát az arc érzelmi síkja csak felszabdalná, és elvonná a lényegről a figyelmet. A fejtartás kérdő jellege, a múltból kiábrándult, komor, csalódott pillantás így is önmagáért beszél.

A Misztikus nő boldogságot és szabadságot ígérő ábrázolása alighanem az európai kultúra egyik legfontosabb alkotása. A Misztikus nő képe maga a Megváltás, a Novus Ordo Seclorum, az Új világ eljövetele.

Légy boldog, légy szabad ember a könyv által, győzd le a gonoszt a művészet által, uralkodj a pusztítás felett önnön testi-lelki szépségeddel – így foglalhatnánk össze legtömörebben a jelentését, de biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünkben mély és feszítő érzések mozdulnak meg, amikor a Misztikus nő képére pillantunk.