Tudományos ismeretterjesztő kötet jelent meg, amely a Star Trek világára felfűzve mutatja be a sorozat mögött álló valós ismereteket. A Cartaphilus kiadásában megjelent könyvhöz Stephen Hawking írt előszót.
Űrhajóparancsnokokat ugyan még nem tudunk teleportálni, de fotonokat állítólag már igen. Minél gyorsabban tekerünk a kerékpárunkkal, annál nagyobbat üt a föld, ha leesünk róla (mármint a bicikliről) – igaz, azt a hétköznapokban még nem volt szerencsénk megtapasztalni, ami amúgy úgyszólván köztudomású: hogy a fénysebességgel haladó tárgy tömege végtelen, és hogy ilyen tempó mellett az idő is elkezd összevissza viselkedni.
A Star Trekben mindez már valóság: nem győzzük kapkodni a fejünket. Ezt a kraniális amplitúdót igyekszik csökkenteni a nemzetközi hírű elméleti fizikus (sokak szakmai irigységének tárgya), amikor egy teljes könyv-terjedelemben játszik el a kalandok során megismert jelenségek és technikák valószínű vagy valószínűtlen voltával.
Jó volna amúgy, ha művét minden középiskolai fizikatanár, sőt közönséges diák is elolvasná: rövidesen olyan dolgokat fogunk tapasztalni a hétköznapokban, melyeknek megértéséhez nem árt majd tudni, lehetséges-e az időutazás, és ha igen, mennyibe kerül, vannak-e az univerzumban féregjáratok, illetve, ha vannak, hogy lehetne elejét venni, hogy rácsukódjanak a bennük repkedőkre.
A könyvhöz a ma élő valószínűleg legjelentősebb fizikus, Stephen Hawking írt előszót – alighanem ez is jelent valamit.
Előszó
Írta: Stephen Hawking
Nagyon megtisztelt, amikor Data, Newton és Einstein mellett engem hívott meg egy pókerjátszmára az Enterprise fedélzetére, ahol alkalmam adódott rá, hogy beszélgetést folytassak a gravitáció két nagyságával, különösen Einsteinnel, aki nem hitt a véletlenben, illetve abban, hogy Isten kockázik. Sajnos nem gyûjthettem be a nyereményemet, mivel egy vörös riadó miatt abba kellett hagynunk a játszmát… Utólag felvettem a kapcsolatot a Paramount Stúdióval, hogy beváltsam a zsetonjaimat, a váltási árfolyamról azonban nem tudtak biztosat mondani. A Star Trek típusú tudományos fantasztikum amellett, hogy szórakoztató, egy nagyon komoly célt is szolgál, mégpedig azt, hogy tágítja az emberi képzeletet. Ma még nem tudunk eljutni oda, „ahová még senki sem merészkedett”, de legalább képzeletben megtehetjük. Felfedezhetjük, hogy az emberi szellem hogyan reagál majd a tudomány jövõbeni vívmányaira, továbbá spekulálhatunk azon, hogy a tudomány egész pontosan hová is fejlõdik majd. A tudomány és a tudományos fantasztikum közötti kapcsolat kétirányú. A tudományos fantasztikum olyan ötleteket vet fel, amelyeket a tudósok belefoglalhatnak elméleteikbe, olykor azonban a tudomány terén bukkan fel egy-egy olyan ötlet, amely különösebb minden tudományos fantasztikumnál. Jó példa erre a fekete lyuk, amelynek nagy hasznára volt a John Archibald Wheeler fizikus által ihletett név. Amennyiben az eredeti „fagyott csillagok”, illetve „a gravitáció szempontjából teljesen összeesett objektumok” elnevezés honosodott volna meg, talán feleennyit sem írtak volna róluk.
Mind a Star Trek, mind egyéb tudományos-fantasztikus mûvek nagy figyelmet fordítottak a fény sebességét meghaladó gyorsaságú utazásra. A Star Trek története szempontjából ez kulcsfontosságú. Ha az Enterprise csupán a fénysebességnél valamennyivel lassabban közlekedhetne, a legénység számára úgy tûnne, hogy a galaxis közepét érintõ körutazás csupán néhány évbe telt, a Földön azonban az ûrhajó visszatéréséig 80 000 év telnék el. A „család”-, illetve „hazalátogatás” fogalma ilyenformán gyorsan kiüresednék. Szerencsére Einstein általános relativitáselmélete magában rejti a lehetõséget arra, hogy kikerüljük ezt a nehézséget: meghajlíthatjuk a téridõt, hogy egy rövidebb utat hozzunk létre a tér két tetszõleges pontja között. Annak ellenére, hogy a negatív energia kérdése megoldatlan, úgy tûnik, a téridõ hajlítására a jövõben talán képesek leszünk. Ilyen irányban eddig nem végeztek komoly tudományos kutatást, részben talán azért, mert a dolog túlságosan hasonlít a tudományos fantasztikumra. A gyors csillagközi utazás egyik következménye az lenne, hogy visszafelé utazhatnánk az idõben. Képzeljék el, micsoda felháborodás támadna, ha kiderülne, hogy az adófizetõk pénzét a National Science Foundation (Nemzeti Tudományos Alap) az idõutazás kutatására fordítja. Ebbõl kifolyólag aztán az e területen dolgozó kutatók olyan technikai kifejezések mögé kell, hogy rejtsék tényleges érdeklõdésüket, mint például a „zárt idõ szerinti görbék”, amelyek tulajdonképpen az idõutazást jelentik. Ennek ellenére, ami ma tudományos fantasztikum, az holnap gyakran már tudományos tény. A Star Trek mögött megbúvó fizika mindenesetre érdemes arra, hogy mélyebben vizsgáljuk. Ha a figyelmünket csupán a földi dolgokra irányítanánk, az emberi szellemet korlátoznánk.
KRAUSS, Lawrence M.
A Star Trek fizikája
Eredeti cím: The Physics of Star Trek
Fordította: Dr. Hethéssy Judit
Kategória: felnőtt ismeretterjesztés,
Terjedelem: 252 oldal
Ár: 2990 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-055-4
Kiadás éve: 2008]]>
