(Forrás: Fictiongarden.net) Jack Torrence százados a HOPE-01 irányítótermében állt, és – a még fényévekre levõ – Tau Ceti-t nézte. Õ, és kéttagú legénysége voltak az emberiség pionírjai, akik felfedezik a szomszédos naprendszert. Mintegy huszonöt évnyi ûrhajózás várt rájuk, amibõl már 3 évet teljesítettek. Huszonöt év, három ember, összezárva egy kis ûrhajóban – elsõre képtelenségnek tûnik, hogy pszichésen alkalmazkodni lehessen ilyen körülményekhez, de a földi irányítótanács semmit sem bízott a véltelenre. Több mint 20 éves tervezés elõzte meg az expedíciót, a résztvevõ három tiszt pedig 5 évnyi pszichikai kondícionálásban vett részt. Minden simán és olajozottan mûködött.
Az irányítóba Kate Winston õrnagy és Terry Jans zászlós lépett be. A nõ kommunikációs és tudományos tiszt volt, az õ feladata volt a kapcsolatfelvétel az esetleges értelmes életformákkal. A zászlós látta el a kibernetikusi és élelmezési teendõket.
Megjelenésük módja azonban nem volt szokványos. A zászlós bal kézzel ugyanis Winston õrmester nyakát markolta, jobb kezével pedig egy sugárpisztolyt nyomott a nõ tarkójához.
A kapitány meglepõdötten hõkölt hátra:
– Megõrült zászlós? Mi történt magával!?!? Azonnal tegye le a pisztolyt!!!
– Nyugi Torrence! Nem akarok senkit sem bántani… Egyenlõre. Viszont nagyon szeretném, ha elárulná a belépési jelszót a számítógéphez.
– Miért kell az magának?
– Tudja kapitány, elegem lett ebbõl a rohadt utazásból. Vissza akarok fordulni. Ennyi.
– Jól tudja zászlós, hogy ezt nem tehetem.
– Ez esetben meg kell ölnöm az õrnagyot. – mondta Jans kíméletlenül.
Torrence kapitány látta Jans szemében az õrülettel vegyes eltökéltséget, így csak egyetlen dolgott tehetett: elõrántotta sugárpisztolyát, és lelõtte mindkét társát. A tetemeket aztán elvonszolta a recirkulációs helységbe, és molekuláikra bontotta. Majd a materializációs egységbe betolta a Kate Winston biometriai adatait tartalmazó diszket, és létrehozta az õrnagyot induláskori állapotában. Aztán megnyomott egy újabb gombot, és betöltötte Kate múlt heti memóriaképét az újdonsült testbe.
A nõ kábultan ébredezett:
– Te jó ég… Hol vagyok? Mi történt?!?!
A kapitány aggódva válaszolt:
– Ne haragudj Kate, de meg kellett hogy öljelek. A zászlós teljesen bekattant, és túszként használt föl téged. A memóriamentésed négy napos, így nem sokról maradtál le. Viszont nem engedhetjük meg magunknak, hogy õt is újramaterializáljuk. Kettten kell továbbvinnünk a hajót.
– Jó, jó, rendben – motyogta Kate, és megpróbálta összeszedni gondolatait. Mire kiértek az irányítóba, összeállt a terv. Egy óvatlan pillanatban kirántotta a kapitány sugárpisztolyát, és a lábával elõretaszította Torrence-t.
– Tudod, drágám, engem is hiba volt újracsinálnod. Ugyanis Jans-szal ketten eszeltük ki a dolgot. Te csak zavarsz, és útban vagy. Viszlát. – mondta a nõ, és meghúzta a ravaszt. Jack Torrence kapitány összeesett.
Az õrnagy bevonszolta a hullát a recirkulációs helységbe, és molekuláira bontotta. Majd a materializációs egységbe betolta a Terry Jans biometriai adatait tartalmazó diszket, és létrehozt a zászlóst induláskori állapotában. Aztán megnyomott egy újabb gombot, és betöltötte a zászlós múlt heti memóriamentését az újdonsült testbe. Az kábultan ébredezni kezdett.
– Szervusz drágám – dorombolta a nõ – a terved zseniális volt, a kapitány nincs többé, miénk a hajó!
Terry lassan magához tért, és a fejét vakargatta:
– No, és a belépési kód megvanő
– Ööö, az sajnos nincs. Nem tudtuk kiszedni belõle.
– Francba!!! Ãgy nem tudunk visszafordulni! Ki kell találnunk valami mást… -motyogta a zászlós és megpróbálta összeszedni gondolatait. Mire kiértek az irányítóba, összeállt a terv. Egy óvatlan pillanatban kirántotta az õrnagy sugárpisztolyát, és a lábával elõretaszította a nõt.
– Sajnálom, drágám, de meg kell hogy öljelek. Újra kell materializálnom a kapitányt, és az egyetlen dolog amit be tudok neki adni, hogy te ölted meg õt, én meg téged. Viszlát. – mondta Jans, és meghúzta a ravaszt. A nõ összeesett.
A zászlós bevonszolta a hullát a recirkulációs helységbe, és molekuláira bontotta. Majd a materializációs egységbe betolta a Jack Torrence biometriai adatait tartalmazó diszket, és létrehozta a kapitányt induláskori állapotában. Aztán megnyomott egy újabb gombot, és betöltötte a kapitány induláskori memóriamentését az újdonsült testbe. Hátha nem fog gyanút. Az kábultan ébredezni kezdett.
– Helló kapitány – mondta a zászlós – a helyzet az, hogy Kate teljesen bekattant, és lelõtte önt, én pedig õt. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy újra materializáljuk. Ketten kell továbbvinnünk a hajót. A küldetés teljesítéséhez pedig meg kell mondania nekem a fedélzeti számítógép jelszavát.
– Jó, jó, rendben – motyogta Jack, és megpróbálta összeszedni gondolatait. Gyanús volt neki Jans, vajon miért kell neki ennyire az a jelszó?
Mire kiértek az irányítóba, összeállt a terv. Egy óvatlan pillanatban kirántotta a zászlós sugárpisztolyát, és a lábával elõretaszította Jans-ot.
– Sajnálom zászlós, de meg kell hogy öljem. A jelszót nem adhatom oda senkinek. Valami nincs rendben magukkal. Viszlát – mondta, és meghúzta a ravaszt. Terry Jans zászlós összeesett. A kapitány bevonszolta a hullát a recirkulációs helységbe, és molekuláira bontotta. Majd a materializációs egységbe betolta a Jack Torrence és Kate Winston biometriai adatait tartalmazó diszkeket, és létrehozta õket induláskori állapotukban. A számítógépbõl kikereste induláskori memóriamentéseiket, és betöltötte õket a testekbe. Azok csendesen ébredezni kezdtek.
A fedélzeti számítógép eközben csendesen röhögött magában .
"Nem is olyan hülyék ezek a földi pszichológusok"-gondolta – "az út a Tau Cetiig ugyanis nem huszonöt, hanem kétszázötven év."
