MondoCon-on látogatta meg az SFportal standját Wolverine, a kézfejéből harcra készen előbukkanó pengékkel, hogy rákérdezzen: ugyan miért gondoljuk azt, hogy a Thor belefér a sci-fibe. Halált megvető bátorsággal fejtettem ki erről az álláspontomat. Nem mintha nagyon gondolkodtam volna rajta, igazából időm sem volt rá. A kérdésfelvetést az okozta, hogy a rendezvényre meghirdetett cosplay különdíjunk grafikáján szerepelt maga Thor is, akiről elsőre nem gondolnánk, hogy sci-fi szereplőnek számít. Ugyebár a Marvel világával gyakran foglalkozunk, szimplán azért, mert kedveljük, és mert az SFportal tematikájába simán beleférnek a „határterületek” művei is. Tőlünk meglehetősen távol áll a sci-fi sznobéria – sosem méricskéltük patikamérlegen egy-egy mű „scifisségét”, így én személy szerint a Marvel-en sem gondolkodtam el még ilyen szempontból. Node az ember átértékeli a dolgokat, amikor Wolverine kérdez rá ilyesmire, és én kapásból azt mondtam, hogy a Thor az bizony beleférhet a sci-fi kereteibe. Lássuk csak, miért. 1., A science-fiction fogalmát sosem definiálták pontosan Mint a mellékelt eset is alátámasztja, a sci-fi pontos definiálása a különböző találkozók egy népszerű teremsportja. A „mi a sci-fi?” kérdéssel legalább akkora tömegverekedést, de legalábbis flémet lehet kiváltani, mint azzal, hogy mondjuk Han Solo lőtt-e elsőként. A Wikipédia sci-firől szóló szócikkében sem találunk egy konkrét definíciót, hanem több különböző író ködös meghatározását idézik a szerkesztők is:
- – a sci-fi az, amire rámutatunk, hogy sci-fi
- – olyan, mint a pornográfia, nem tudod, micsoda, de felismered, ha látod
- – realista spekuláció a jövő eseményeiről, ami a való világ tudásán alapul
- – a fantasy az, amiben a lehetetlen valószínűvé válik; a sci-fi az, amiben a valószínűtlen lehetségessé válik
Női szemmel nézve Thor amúgy lehet, hogy isteninek számít, a S.H.I.E.L.D. sorozat első epizódjában erre tesz némi utalást Maria Hill ügynök is, de ezt valószínűleg figyelmen kívül hagyhatjuk. Amerika kapitány pedig ugyebár úgy van vele, hogy ő csak egyetlen istent ismer, és egészen biztos benne, hogy az nem úgy öltözik, mint Thor.
3., Thor pörölye nem mindenható
Tény, hogy nem szeretnék ezzel kapni egy pofont, de igazából egyik Avengers tagtól sem szeretnék pusztakézzel sem pofont kapni. Mindenesetre ha Thor valóban isten lenne, akkor a pörölyének is illene minden más fegyverzetnél erősebbnek lennie – ami viszont nincs így. Iron Man páncélja behorpad ugyan, amikor kicsit testedzenek az erdőben, de a földi csúcstechnika megvédi őt a csapástól, ahogy a pöröllyel összegyűjtött és ráirányított villámlás is annyit használ, hogy remekül feltölti a páncél energiatárolóit. Amerika kapitány pedig szintén képes megvédeni magát a vibrániumból készült pajzzsal – ami szintén nem mágia, „csak” egy ultraritka elemből készített eszköz. Hulk is túléli a pöröllyel neki kiosztott csapást a film későbbi részében.
De álljunk meg egy pillanatra, hogy összehasonlítsuk a Vasember páncélt és a pörölyt: az egyik a hightech diadala, a másik meg egy misztikusnak tűnő eszköz. A pörölyt csak megfelelő jogosultsággal lehet használni – amivel per pillanat csak Thor rendelkezik; így van ez Tony Stark páncéljával is. (Bár tény, hogy ez utóbbi azért meghekkelhető dolog.) Az meg, hogy a pöröly Thor kezébe repül, az nem nagy kunszt – az Iron Man 3-ban Stark is megoldott valami hasonlót. Nyilván megihlette őt a pöröly is, meg rájött, hogy baromi kényelmetlen dolog úgy kiugrani egy felhőkarcolóból, hogy egy karperecen múlik, hogy rárepül-e a páncélzat.
4., Amit Thor mond a mágiáról…
… az nagyjából egybecseng azzal, amit Arthur C. Clarke mondott a technológiáról: „A hatékonyan működő modern technológia megkülönböztethetetlen a mágiától”. Ha lenne időgépem és visszavinnék az 1700-as évekbe egy plazmatévét, aggregátort meg egy bluray játszót, és levetíteném a The Avengerst, akkor a nézők fele valószínűleg szívinfarktust kapna, úgy megijedne, és feketemágiát meg Sátánt kiáltana. De ha a Moszkva téren megkérdeznék 100 embert, hogy tudja-e, pontosan hogyan működik egy okostelefon, egy számítógép vagy egy LCD tévé, akkor valószínűleg 80 ember nem tudná a választ. Őszintén szólva engem is elsősorban az érdekel, hogy működik – és nem feltétlenül az, hogy hogyan.
Thor egyébként szintén azt mondja Jane Fosternek, amikor az rákérdez az érkezésére, hogy „Az őseid mágiának hívnák, de te tudománynak hívod. Azon a földön, ahonnan én jöttem, a kettő egy és ugyanaz”. Thor számára a Földre érkezés a Bifröstön keresztüli utazást jelenti, míg Jane szempontjából egy féregjárat, egy téridő anomália nyílt meg. Az, hogy Thor túlélhet egy légköri zuhanást, vagy épp a kalapácsával villámokat szórhat, az neki valószínűleg nem nagyobb csoda, mint nekünk egy okostelefon.
Ha egy átlagos androidos telefont csak ötven évvel vinnék vissza, és megmutatnám a Star Trek készítőinek, lehet, hogy ők is csodának éreznék a dolgot – az ő világukban már az egy scifis elgondolásnak számított, hogy az űrhajóval vezeték nélküli kapcsolaton keresztül lehet beszélgetni. Egy mai átlagember számára teljesen hétköznapi az, hogy a villamoson weboldalakat böngészik, a barátaival folyamatosan kapcsolatban van a Facebookon, ha lát valami érdekeset, gyorsan lefényképezi a beépített kamerával – nem gondolkodik el azon, hogy pontosan hogy működik a dolog, csak használja. De ha csak 100 évet mennénk vissza az időben, és el kellene magyaráznunk egy akkori tudósnak, hogy hogyan működik egy átlagos okostelefon, lehet, hogy bajban lennénk. Sokaknak már az is kihívás, ha a nagyszüleiknek kell elmagyarázni a sima használatot.
5., A Marvel Cinematic Universe (egyelőre) nagyjából sci-fi
Thort leszámítva valamennyi szuperhőst valamiféle technológiai csoda teszi szuperhőssé – hacsak nem számítjuk közéjük Black Widowt vagy Hawkeyet, akik viszont „sima” emberek, csak épp a legjobb harcművészek vagy mesterlövészek. Iron Man? A páncélja és főleg annak energiaforrása emeli őt a többiek fölé. Amerika kapitány? Egy szuperszérum csinál belőle egy olyan szuperkatonát, aki bármely olimpiai számban simán megnyerné az aranyérmet – ezt leszámítva egyébként normál ember. Hulk? Ő ugyanazt a szuperszérumot próbálja meg előállítani, de nem sikerül 100%-osan replikálnia azt. Mindegyikük valamilyen tudományos alapú fejlesztés „végterméke” – és ezek a tudományos tételek nagyjából annyira vannak megmagyarázva, mint mondjuk a Star Trek-es csodák, csak 99%-al kevesebb technoblablát találtak ki a dialógusírók.
6., A Tessaract
Ez az a tárgy, ereklye, akármi, ami összeköti a tudomány és a mágikusnak látott világot. Az MCU kánonja szerint a kocka valaha Odin birtokában volt, de valamikor elveszett, amikor még az asgardiakat imádták a földi emberek. Az 1940-es években aztán megtalálja a HYDRA, és szuperfegyvereket képesek ennek energiájával készíteni – Loki befolyására pedig Dr. Selvig képes ezzel az energiával egy téridő hasadékot nyitni. Azon túl, hogy ennyire kis helyen képes ekkora mértékű energiát tárolni, semmi mágikus nincs benne – valószínűleg a miniatürizálás csodája. Ahogy mondjuk egy mai okostelefon processzora is jóval kisebb és nagyobb teljesítményű, mint egy 50 évvel ezelőtti számítógép processzora.
+1., Alan Taylor szerint sci-fi is, fantasy is a Thor
A Thor: The Dark World rendezője, Alan Taylor is komoly kihívásként értékelte a franchise kettősségét. Mint az alább látható interjúban is elmondja, az első filmben pontosan ugyanaz a mondat volt a kedvence, amit a 4-es pontban idéztem – az asgardiak számára a mágia és a tudomány egy és ugyanaz. A Thor szerinte valahol a fantasy és a sci-fi közötti területen él: vannak űrhajóink, lézerfegyvereink, létezik a bolygóközi utazás. De ugyanakkor vannak kardok, lovak, paloták. „Ha rosszul csinálod, az egész szétesik és te kinevetsz” – vázolja a problémát Taylor. – „Ha jól csinálod, mindkettő erejével bírni fog, és bizonyos módon egyedivé válik”.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=ucutmX-0z34
]]>
