[/caption]
Közeleg (valahol már el is múlt) a Terminator: Megváltás bemutatója, és hát mint majdnem minden nagy franchise új epizódja, természetesen ez sem úszhatta meg a játékadaptációt. Az ember ilyenkor akaratlanul is felsóhajt: „már megint egy gagyi filmadaptáció”. Nos, ez esetben ez részben alaptalan, részben megalapozott, mert a GRIN Studios által fejlesztett Terminator Salvation játék jobb, mint az átlag adaptációk, de rosszabb, mint egy átlagos videojáték.
Röviden a játék lényege: zúzás ezerrel. Itt nincs kecmec, aki játszott a nemrégiben kiadott Wanted: Weapons of Fate című, szintén filmből adaptált, és ugyanezen fejlesztők által készített játékkal, azok máris tudják, mire számítsanak. Csak ez még annál is pörgősebb és hangyányit nehezebb. Egy T-600-as keményen megizzaszthat, ha nincs meg hozzá a megfelelő célszerszám. Az pedig a plazmafegyver lenne, de az sajnos 2016-ban még nem létezik. Szóval képzelhetitek milyen, mikor kettő-három mászkál a placcon ebből a barátságos teremtményből, kezükben egy minigunnal, szegény Connornál meg csak M16-os és shotgun van. Nos, az első pár percben lazán átírásra kerülhet a Terminator történelem, mondjuk mikor a 600-as nyakon ragadja Connort és aztán, mint egy rongybabát, a falhoz keni. Persze a helyzet könnyebbedik, amikor kézbe kapja a gránátvetőt, vagy éppen az M249 SAW géppuskát. Csak egy aprócska gond van. Addigra az endok (T-600-as) és spiderek (T-17) már sokadmagukkal érkeznek, és eme terminator-gyilkos fegyverekhez sajnos nem adnak megfelelő mennyiségű lőszert, hogy az ilyen csoportos afférokat azokkal vitassuk meg. Úgyhogy rövid időn belül megint ott vagyunk, hogy T-600-asok és T-17-esek mindenütt, melléjük néhány aerostat, csak, hogy az idegeinken is zongorázzon valami (nem azért, mert erős ellenfelek, hanem mert sok van belőlük egy pályán, és míg a nagyobb masinákkal törődsz, azok szúnyog módjára géppuskával szurkálnak az égből), mi meg egy shothgunt és egy M16-ost ölelgetünk a fedezék mögött kuporogva. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy kiegészítőnek vannak gránátok, csőbombák, és olykor állványra állított gépágyúk. Ez utóbbiak mögött az ember már felbátorodik, legalábbis amíg ki nem ürül a tár. Ja és persze, hogy a HK-k se érezzék elhanyagolva magukat, RPG is akad, ami természetesen kellemesen hasznosítható az endok és spiderek ellen is, de a mototermi vadászat is egy élmény vele. És mikor becsoszog a képbe egy harvester, na akkor teljes a „run, Forrest, run” életérzés.
Szóval hangulat az van, ami a klasszikus Terminator zenékkel összekeverve igazán beszippantóvá teszi a játékot. E mellett azért akad történet is, na nem valami csavaros, csak a szokásos John Connor-féle hősködés, mindez két évvel a film előtti eseményekbe ágyazva. Connor mellett felbukkan még két filmbéli szereplő, Blair Williams és a marcona képű Barnes, akik többedmagukkal társként tartanak hős vezérükkel. Szerencsére az MI elég eszes, társaink nem állnak az utunkba, a gépek gyenge pontjait lövik, szóval összességében elég hasznosak. Az ellenfelek már nem ilyen zsenik, bár kiszednek a fedezék mögül, ha kell, körülbelül úgy harcolnak, mint a filmben: mennek előre és lőnek.
A grafika nem rossz, de labdába sem rúghat a kor csúcs játékai mellett, sőt, az átlagot is éppen csak megközelíti. A karakterek nem rosszak, bár se Connor, se Blair nem hasonlít valódi önmagára (maximum nagyvonalakban), viszont Barnes egész jól néz ki. A környezet (leszámítva a betonkemény műnövényzetet) elég szép lett, a romok közt mászkálás nagyot dob a hangulaton, hát még mikor bepattanunk a Mad Max filmeket idéző kocsik géppuskaállásaiba. Azonban fájdalom, de vezetni nem vezethetünk.
Sajnos csúszott némi légy is a levesbe, nem is légy, ez inkább két dongó, meg egy darázs. Az első nagy baj, hogy a játék piszkosul rövid. Az interneten felelhető vélemények szerint négy óra alatt kijátszható. Nos, nekem közepes fokozaton álmosan három alatt is sikerült, pedig nem vagyok nagy játékos. Szóval, ha kicsit tovább akartok vele nyomulni, medium fokozat a minimum, de jobb, ha hardon estek neki. A másik probléma, hogy a játék nagyon lineáris. Minden csak úgy és akkor oldható meg, ahogy a készítők elképzelték. A harmadik, ami viszont több, mint ciki, na és ez lenne a darázs is: a bolti verzió telepíthetetlen. A készítők ugyanis véletlenül lespóroltak egy fájlt a korongokról, így lehetetlenség a játékot telepíteni. A Steamről letölthető verzió viszont működőképes.
Mindent összevetve a játék az „egynek elmegy” kategória. Az előző PC-re is kiadott Terminator játéknál (War of the Machine) ezerszer jobb, körülbelül a Wanted játékkal van egy szinten. Iszonyú rövid, lineáris, ugyanakkor nem fenyeget a veszély, hogy megunjuk, pörgős, és a hangulat magával ragadó. Ha szereted a Terminator univerzumot, mindenképpen próbáld ki, de akkor is érdemes rápislantani, ha csak egy jó kis lövöldözésre vágysz.
A játék hazánkban előre láthatólag június 4-én jelenik meg.
]]>