Hogyan kerül egy magyar térinformatikus mérnök munkája egy 30 országban megjelent, sokezer példányban eladott sikerkönyv hazai kiadásába?! Miért vagyunk szerencsések, mi sfbloggerek?! Mert ez a fiatalember közülünk való, Szergely Szergejevics Butov, a Mellonta Tauta blog szerzője. Engedélyével áthoztam ide az SFportalra a történetét, változtatás nélkül. Előkészületben Dmitry Glukhovsky Metro 2034 című könyve    Ebben az évben a favorit olvasmányélményem a Metró 2033 című könyv volt, kortárs SF irodalom, ami ráadásul orosz szerző tollából való. Legnagyobb örömömre nem csak hogy előkészületben van, de gyakorlatilag elérhető közelségbe került a folytatása is, a Metró 2034, amelynek megjelenése október végre várható, vagyis napokon belül kapható lesz! Bárki jogosan kérdezhetné most tőlem, hogy egyrészt mi ebben az újdonság, amikor a kiadó honlapján régóta fent van a könyv ajánlója? Másrészt hogy jössz te a képbe a kötet kapcsán Szergely?   Nos, egyszer volt hol nem volt, egy nem túl távoli galaxisban, hogy nem tévedt el és megérkezett egy elektronikus levél… de talán kezdjük az elején. Szokásomhoz híven, augusztus 17-ére jó előre szabadságot vettem ki (aznapra esett a 35dik születésnapomon) egyéb elfoglaltságaim miatt. Este nézegettem az e-mailjeimet és egy furcsa üzenetre lettem figyelmes, amit először nem is tudtam hova tenni. Szergelyt a bloggert (jé, az én vagyok) keresi az Európa Könyvkiadó egyik munkatársa, ugyanis az előzőekben elkövetett „bűnei” nyomán (az év elején tettem kísérletet egy ismertető megírására a Metró 2033 kiadványról és rajzoltam hozzá egy egyszerű kivitelű, de tartalmas térképet) szeretnék felkérni rá, hogy a könyv második részéhez is ő készítsem el először a térképet, ami ezúttal viszont bele is kerülne illusztrációként a kötetbe! Meg kell, hogy mondjam, hogy ez így nagyon mesébe illő… el is kapott a bűntudat, hónapok óta igaztalanul szüneteltetem a Mellonta Tauta blogot és tartom vissza Szergely Szergejevics Butov-ot (szerény személyem egy másik változata) a mindenféle vackok írásától, vélt vagy valós indokok mentén és erre tessék, itt van! Eztán (második olvasatra) nem kicsit esett le az állam, az Európa Kiadó kis hazánk tudtommal egyik legrégebbi és legnagyobb könyvkiadója (mellesleg a kedvenc szerzőim Abe Kóbó, Burgess, Bradbury, Glukhovsky, Lao Sö, Lem, Orwell, Sztrugackij könyveinek polcomon lévő kiadása tőlük származik), részemről a megtiszteltetés! Majd (harmadik olvasatra) eszembe jutott, hogy régóta érik már bennem a gondolat, hogy szerény képességeimhez mérten, valamivel nekem is illene már hozzájárulni a hobbim (tudni illik SF) épüléséhez (igen, ennek a törekvésnek jócskán ellent bírok mondani a blogom szüneteltetésével). Úgyhogy kapóra jött ez a megkeresés (ritka és szép gesztus volt ez az élettől, hogy precízen a születésnapomra időzítve kaptam), azon melegében igent is mondtam rá (én nem hiszek a véletlenekben). A végzettségemet tekintve egyébként műszaki mérnök vagyok, passzív ágon pedig (ezt jelenleg sajnos nem gyakorlom) térinformatikus szakmérnök, szóval ez szakmai kihívásnak sem volt egy utolsó dolog. Amikor igent mondtam, még nem tudtam egész pontosan, hogy mit is vállaltam. Persze sejtéseim azért nagy vonalakban voltak róla. Pár térképet már készíttetem, egyet pedig direkt a Metró 2033-hoz, de ezeket mindig térinformatikai problémaként közelítettem meg, ahol a grafikai megjelenítés finoman szólva nem hangsúlyos, sokkal inkább az adattartalom. A kiadó által elküldött munka anyagokból viszont egyértelművé vált számomra, hogy ezt grafikai oldalról kell megközelíteni (könyv belső borítójának illusztrálásáról volt szó), és nem a térképkészítés oldaláról. Nem vagyok grafikus, szóval a gondjaim nem voltak kicsik, úgyhogy kezdetnek rögtön be is vontam Hornos Tamás grafikus barátomat (az oldala kint van nálam a blogrollon) a munkába. A helyzetet tovább bonyolította, hogy éppen hosszabb szabadságra készültem elvonulni, így kapásból vesztettünk két hetet. Újabb teoretikus problémát jelentett a Metró 2033-hoz képest, hogy ott a regény ismeretében készíthettem el térképet, itt viszont ez a mankó nem állt rendelkezésemre (tehát a könyvet még nem olvastam el) és a különböző nyelvű kiadásokhoz eltérő adattartalmú térképek készültek, melyek nézegetése aztán sötétebbnél sötétebb és kanyargós metró alagutakba vezettek. Végül ezt a gordiuszinak tűnő csomót a fordító segítségével sikerül feloldanunk (köszönet érte Bazsó Mártonnak) és szeptember elején gőzerővel nekikezdtünk az illusztráció elkészítéséhez. Kettéosztottuk a munkát, én a metróalagutak hálózatának, az állomás feliratoknak és az egyéb kiegészítő elemeknek az elkészítésével foglalkoztam (valamit a kiadóval történő kapcsolattartással), addig a barátom kitalálta a dizájnt, megrajzolta a jelkulcsokat, a logót és a háttérképet (ezeket a grafikai elemeket végképp nem tudtam volna a megfelelő igényességgel és határidőre produkálni).   Tulajdonképpen három hét munkáról van szó, amit a hétvégéken éjszakába nyúlóan közösen folytattunk (ami amúgy jó volt, mert ritkán találkozunk), hogy elkészüljön a mű. Azért tartott ilyen sokáig, mert csak maga a metró térkép végleges változata (nem számoltam meg darabra) több ezer elemből állt össze. A metróállomások száma 188, ebből lehet kiindulni (ha valaki nagyon akar számolgatni), mindegyik alagút csatlakozással, jelkulccsal, állomásnévvel, esetenként figyelmeztető táblákkal ellátva, úgyhogy dolgoztunk rajta rendesen. Az alaptérkép, a jelkulcsok, a feliratok és a háttérkép Photoshoppal, a logók pedig Cinema 4D-vel készültek el, a végleges változatot a barátom Photoshop-al állította össze. Szeptember közepére sikerült előállnunk a végleges verzióval, amit a kiadó el is fogadott és korrektúrázás után pedig ment is a kötet a nyomdába. A kinyomtatott változat nekem is újdonság lesz (más monitoron látni valamit és más kézbe venni). Ami motivált ebben az aprólékos munkában, az író stílusának, az előző regényének szeretete, az a tudat, hogy aki kézbe veszi a második kötetet, annak ez a térkép segíteni tudja a könyv értő elolvasását. Ez a metró nekünk, nem moszkvaiaknak elég idegen világ, pláne atomvillanás után! Szóval kedves olvasó nagyon úgy néz ki, hogy ennek a kortárs orosz SF irodalomnak a második kötete úgy fog kis hazánkban megjelenni, hogy végre tartalmazza az első kötetből hiányzó, így régen várt térképet, nem mellesleg én és a barátom „tolmácsolásában”. Ennyit a nyár végi izgalmakról, azóta (azaz ma) kézbe vettem a nyomdából kikerült könyvet, és meg is nyugodtam, nyomtatásban is megfelelő lett az illusztráció (színes, érdekes, részletes és főleg olvasható). Azt kell, hogy mondjam, nagyon büszke vagyok arra, hogy több mint 30 országban megjelent, sok ezer példányban elkelt, több nyelvre lefordított SF mű magyar kiadásának illusztrációját Сергей Сергеевич Бутов és barátja csinálta meg, azt hiszem pár évtized múlva is lesz mit mutogatnunk. Igen, a hivatalos megjelenés előtt két héttel már megvan a Metró 2034 kötet, már olvasom. A hivatalos megjelenésen jelen lesz a szerző is (részletek az Európa Kiadó honlapján), úgyhogy természetesen az ezzel kapcsolatos eseményekről és a könyvről (ismertető) későbbiekben lesznek még cikkek a Mellonta Tauta blogon.]]>