Szentgyörgyi P. József könyve nagyon sok tanulsággal szolgál minden olvasó számára. Olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyeket nem lehet félvállról venni még akkor sem, ha a történet egy elképzelt világban játszódik. Az Elveszett emberiség egy alternatív emberi fajon keresztül mutatja be, mi vár ránk, ha sorra követjük el az ő hibáikat.


„Keresztény eszme!” Ez volt az első gondolatom, amikor hosszú idő után elolvastam eme négyszáz oldalas szösszenetet az elveszett emberiség történetéről. Szentgyörgyi P. József új elképzeléssel szórakoztatja az olvasót, elkalauzolja egy olyan világba, amelyet egészen kivételes módon jelenít meg. Nem egyszer úgy érzi az ember, hogy nem is a sorokat bújja, hanem filmet néz.

A szerző már az előszóban megismertet minket a történettel. Itt leírja ugyanis, hogy bizonyos jelek arra utalnak, az emberiség történelme jóval később kezdődött, mint ahogy a modern tudomány állítja. Egyes bizonyítékok szerint létezett már előttünk egy hozzánk nagyon hasonló faj, amit a könyv egyszerűen „homo saurusnak” nevez. Miután ők kihaltak megkezdődött az emlősökből kifejlődött emberek története. Ezt beszéli el a könyv, melyek főhőse az akkori világ egyik ifjú trónörököse.

Az író dicséretére legyen mondva, az első pár fejezetig az előszó minden egyes betűjét elhittem. épp ezért nem science-fictionként, hanem egyfajta ismeretterjesztő műként tekintettem e könyvre, aminek azonban – ezt hozzá kell tenni – bűn rossz.

A cselekménynek érdekes hátteret ez az elképzelt világ. Mindazonáltal a történet némely pontján a sablonos elemeket még a tudományos-fantasztikus körülmények sem tudják enyhíteni. Az olvasó nem egyszer előre tudhatja, hogy mi lesz a következő fejezetben. Dicséretes, hogy az író egy világ pusztulását beszéli el, ugyanakkor szomorú a történet egyes szálainak sablonossága.

Az előttünk lévő emberi faj technikailag jóval a mieink felett állt, meghódította például a naprendszert, sőt olyan bolygókra is ellátogatott, amelyek ma már –a világűr szeszélye folytán- nem léteznek. Az félelmetesen új (illetve félelmetesen régi, hisz a történet a dinoszauruszok korában játszódik) technikai találmányok sokszínűsége egészen páratlan hangulattal gazdagítja a cselekményt. Az író fantáziája nem ismer határokat, igaz ez akkor is, ha némely találmány meglehetősen utópisztikusnak tűnhet.

A könyvet erősen áthatja a kereszténység. A haldokló faj egyik utolsó uralkodójánál Isten jelenik meg, valamint az utószóban a szerző arra szólítja fel az olvasót, hogy higgyen a dolgok jobbra fordulásában, higgyen a feltámadásban. Ez természetesen nem válik kárára az Elveszett emberiségnek, sőt, elsősorban ezek az elemek teszik ezt a sci-fit meseszerűvé.

Formailag érdekes a dőlt betűs kiemelések használata. Nem meglepő, hogy ezt a stílust akkor használja az író, mikor valamit különösképpen az olvasó figyelmébe ajánl. Ám túl gyakran alkalmazza a kiemelésnek ezen módját és egy idő után nem csak, hogy nem érezzük olyan hangsúlyosnak az adott részt, de a szemnek is fárasztó lesz a normális és a dőlt szavak váltakozása.

Szemmel láthatóan Szertgyörgyi feltett szándéka volt, hogy egy világot teremtsen, majd elpusztítson és ez maximálisan sikerült neki. Az előzetesen beharangozottakkal ellentétben műfajt ugyan nem teremtett, de a szerző négyszáz oldalon keresztül igyekszik kiaknázni ebben az elképzelt világban rejlő lehetőségeket. A kezdet kezdetén az ultra fejlett technika és a dinoszauruszok korának láttatása nagyon zavaró, de ha valaki elég eltökélt, hamar megszokhatja. Csak legyen türelme hozzá!

]]>