Igor Nemezin elgondolkozva nézi a világító stratégiai térképet. Igen, gondolja, valóban nem rózsás a Föld helyzete. Az amerikai Sky flotta egyre nagyobb veszteségeket szenved, és a kínai Kyu sem áll fényesebben. Egyedül csak a Balsoj, a nagy orosz föderáció űrserege sértetlen még. Mert ők még nem szálltak harcba. Nemezint pont ez aggasztja. Még nincs megegyezés az amerikaikkal és a kínaiakkal sem. A politikusok nem jutottak döntésre. Azon tanakodnak, ki legyen az egyesített flották főparancsnoka.

– Ökörség – mormogja maga elé, és ellép a térkép elől.

Negyvenhárom éves. Húsz éve hajóparancsnok, öt éve vezeti a Balsoj flottát. Harcolt. Nem is keveset. Azok ellen, akikkel most össze kellene fognia. Még a szolgálata elején, a műhold válság idején. Amikor a kínaiak lelőttek egy amerikai átjátszó műholdat arra hivatkozva, hogy az olyan műsorokat továbbít a Földre amivel az imperialisták az ő rendszerüket próbálják aláásni. Az Egyesített Föld Szövetség nagygyűlésén vita vitát követett. Egyre jobban elmérgesedett a helyzet. Egyre több tagország lőtt fel flottákat. Az angol korona, a francia-spanyol szövetség. És sok más hatalom is. A nehezen összehozott közös földi kormány feloszlott, és kezdetét vette az első űrháború.

– Micsoda képmutatás! – mosolyodik el kesernyésen.

– Szó sem volt a műholdról. Csak indok kellett. A Föld túlnépesedett, nyersanyagkészlete nem tudta eltartani. Kellettek a közeli bolygók bányái. És azoknak a birtoklási joga. Mert aki azokat uralta, az irányíthatta a földi gazdaságot és tőzsdét. És az az igazi hatalom. Nem a flották, azok csak eszközök.

– Tábornok elvtárs! – Nemezin felriad gondolataiból. Vasza Kirinkov áll előtte, a helyettese. Egy újgenerációs flottatiszt. Igor utálja a fajtájukat. Törtetőek, túl modern gondolkodásúak. Csak a karrier számít nekik, az eszmék számukra csak ideák.

– Tábornok elvtárs! Üzenet érkezett a Kremből. Kérem vegye át!

– Nos, Kirinkov, akkor lássuk! Tegye ki a monitorra!

– Nem tehetem, tábornok elvtárs. Csak az ön hozzáférési kódjával lehet megnyitni a fájlt. És csak ön hallhatja az üzenetet.

Nemezin tarkóján kezdenek felállni a pihék. Rosszat sejt. Valami nincs itt rendben. Egyébként is ellenszenvvel viseltetik a politikusokkal szemben. Mindent csak túlbonyolítanak. Mint ezt a mostani helyzetet is. Pedig most egyszerű a helyzet. Meg kell védeni a Földet. És csak ha a három még meglévő flotta összefog, lehet esély. A betolakodók, a “kicsi lilák” nagyon erősek.

– Kicsi lilák. Hülye elnevezés. – Egy riportban hangzott el először, még az invázió elején. Mert az idegenek akkor még csak kis flottákkal jöttek. A földi erők könnyedén leszedték őket. És az idegen hajók robbanásai a Földről nézve kicsi lila pamacsoknak tűntek. Az emberek ünnepeltek és az utcákon, tereken állva nézték a tűzijátékot.

– Na ezek már korántsem kicsik – gondolja és csóválja a fejét. Három nap alatt legyőzték a földi haderők nagy részét. Még a koreai flotta is úgy tűnt el a semmiben, mint hópihe a gyertya lángjában. Pedig a negyedik legerősebb haderő volt. Csak hát a vezetés.

– Kérem hagyjon magamra – fordul a helyetteséhez.

Nézi, ahogy Kirinkov eltűnik az ajtó mögött. A kommunikációs konzolhoz lép, és beüti a kódját. A monitor kivilágosodik, megjelenik rajta a Föderáció címere, majd a jelszó: “Az emberiség javáért harcolunk!”

– Erre nagy szükség lenne most – gondolja. Csak hát a frázisokkal tele van a padlás. Tettek kellenének inkább.

A monitoron megjelenik a főtitkár. Ünneplőben van, bár ez semmit nem jelent. Ő mindig kifogástalanul néz ki. A választók bizalma miatt ez elengedhetetlen.

– Tábornok, amit mondok, az a legszigorúbb parancs, ellene fellebbezésnek helye nincs! – kezdi mondanivalóját a főtitkár. Nemezin egyre idegesebben fészkelődik. Már megszokta, hogy mindennek nagy feneket kerítenek a politikusok, de ez már kicsit sok. Mit kell ezen ennyit titkolózni. Neki megyünk a liláknak és ennyi. A három flottának még ők sem tudnak ellenállni.

– Tehát tábornok, a Balsojt azonnal mozgósítsa, haladéktalanul léptesse első harci fokozatba!

Nemezin elmosolyodik.

– Hülye aktakukac – gondolja. A Balsoj már jó ideje teljes harckészültségben van. Ellenséges támadásnál, háború közepette ez előírás.

– Na mindegy, hadd fontoskodjon.

A főtitkár következő mondata alig ér el a tudatáig. Nem érti. Vagyis érti, de nem hiszi el, hogy jól hall.

– Hogy mondja főtitkár elvtárs? Kit támadjak?

Nem hiszi el. Valamit nem jól hall.

– Tábornok, azt hiszem világos voltam. Támadja meg a Sky-t.

– De főtitkár elvtárs! Mi lesz a Földdel és a lakosa…

– Mi mindent végig gondoltunk! – vág a szavába a főtitkár – A kínai Kyu hamarosan menekülőre fogja!

– Főtitkár úr! De akkor mi lesz a…

– Maga katona! – ordítja a főtitkár magából kikelve – Teljesítse a parancsot, a gondolkozást bízza ránk! Mi mindent kiszámoltunk. Ez az egyetlen lehetőségünk.

– Lehetőség? Mire?

– A végső győzelemre, maga ólomkatona! Mi mindent számba vettünk… Teljesítse a parancsot!

Nemezin kissé szédül. Katonai pályafutása alatt még nem fordult elő vele, hogy egy parancsot akár csak értelmezni is merészeljen, nem hogy azt kétségbe vonni.

– És még valami, Nemezin! Küldjön értünk egy-két szállítóhajót kísérettel! A kormány ideiglenesen elhagyja a Földet… Sok sikert a hadművelethez.

A monitor elsötétül. Nemezin csak áll némán, zavarodottan. Ebben a pillanatban belép Kirinkov.

– Tábornok elvtárs, várom parancsait!

Nemezin áll. Háttal a helyettesének, kinézve az ablakon. A Földet nézi. És a bolygó egyre közelebb jön hozzá. Vagy az ő szeme egyre élesebb. Már látja is a Don folyót. És a vízparti dácsát, ahol Irinával szoktak megpihenni, ha a flotta éppen nem tart rá igényt.

– Irina – suttog maga elé.

– Tábornok elvtárs, mi a parancs?

A tábornok felocsúdik. Kihúzza a derekát. Ismét kadétnak érzi magát. Ismét tele van tetterővel.

– Támadunk! Cél a lila flotta!

Büszke. Jól és helyesen döntött. A Föld az első. Azt kell védeni mindenáron, a Föld Anyácskát.

Arcára lassan ül ki a döbbenet. Helyettese fenyegető arcát nézi. Onnan tekintete lesiklik annak a kezére. És az abban tartott oldalfegyverre.

– A főtitkár elvtárs számolt ezzel a lehetőséggel. – mosolyog Kirinkov – Épp ezért nekem is küldött egy utasítást. Tábornok, letartóztatom!

Nemezin érzi, elszorul a torka, mellkasa majd szét robban. Nem kap levegőt. Minden lilává válik, mint az ellenséges flották füstpamacsai…

Lassan ébred. Nem érti, hol van. Felnéz, előbb homályosan lát, aztán élesedik a kép. Már azt is tudja, mi ez a hely. A kórház részleg. Jobbra néz. Egyenruhát lát. Kirinkov.

– Á, látom magához tért tábornok. Ne mozogjon. Szívinfarktusa volt.

– Mi történt?

– Mondtam, rosszul lett.

– És a harc… ott mi történt?

– Ja, legyőztük a Sky-t. A Kyu is megsemmisült. Azt a lila flotta szedte le. Tehát győztünk. Csak a mi flottánk maradt meg. Bár voltak veszteségeink is, de elenyészőek.

– És az idegen flották?

– Elmentek.

– Elmentek? Miért?

– Mert már nem volt miért maradniuk. A Földet sikerült elpusztítaniuk. Már nem jelentünk számukra veszélyt.

Nemezin érzi, hogy ismét a rosszullét kerülgeti.

– Te nyomorult! Ott volt a családom! A barátaim!

Érzi, ismét levegőért küszködik.

– Minden ott volt, amit szerettem.

Tudja, itt a vég. Már nem lát tisztán. Érzi, ez az utolsó perce.

– Te nyomorult! A te családod is ott volt!

Félúton a túlvilág felé éri utol Kirinkov hangja:

– Tábornok! Áldozat nélkül nincs győzelem!

Az s1 szerver áldozatainak emlékére.

A novella háttere a Zandagort online stratégiai játék. A játékban, bár a résztvevők versengenek egymással, a végső cél nem az egymás, hanem az idegen invázió elleni harc. Az első forduló az idegenek győzelmével ért véget, mert nem sikerült az emberi faj egyesítése. Ezt novellásította meg az egyik játékos, Vihar.

]]>