DeForest Kelly, George Takei, Walter Koenig, James Doohan és Nichelle Nichols szereplésével együtt, amelynek elején Roddenberry bemutatkozása is megtekinthető? Mindegyik kérdésre ugyanaz a név megoldás: Gene Dolgoffról beszélünk, akinek életrajza úgy mutatja be őt, mint „feltaláló és vállalkozó az elektronika, az optika, a holográfia, a lencseszerű, térhatású és egyéb formájú 3D-s leképzés, megjelenítés területén, jelenleg 65 jóváhagyott illetve 40 jóváhagyásra váró szabadalommal büszkélkedhet világszerte.” 1964-ben a világ első holografikusává vált, három évig fénytant, lézertant és holográfiát tanított a New York-i Egyetemen, és nem meglepő, hogy a kapcsolódó jegyzetek és tananyagok is neki köszönhetők. Dolgoff jelenleg a Long Island-i 3-D Vision elnöke, vezérigazgatója és technológiai vezetője, a vállalat célja új termékek kutatása és fejlesztése, azok piacra vezetése, természetesen a 3D televíziózás és az informatika a fő területük. A Star Trek rajongók hálásak lehetnek mindazért, amivel hozzájárult a Star Trek világához. Olyan dologról van szó, amelyet mindenki elfogad, de nyilvánosan Roddenberry tulajdonképpen soha nem fejezte ki köszönetét. A StarTrek.com munkatársának ezúttal alkalma volt munkahelyén találkozni Dolgoffal, amelynek eredménye egy nagyon informatív és tudományos interjú lett. Akkoriban Star Trek rajongó voltál? Feltételezzük, hogy már a Trek előtt is a tudomány megszállottja voltál… [caption id="attachment_17298" align="alignright" width="200"] Gene Dolgoff[/caption] Dolgoff: Pontosan. Nagyjából három éves korom óta imádom a tudományt. Minden érdekelt, legyen szó tudományos fantasztikumról vagy tudományos tényről. Miután a Star Trek kijött, egyszerűen imádtam. Nagyon izgatott voltam a témája miatt. Sok barátot szereztem tudományos körökből, mint például Isaac Asimov. Isaac és én 1966-ban lettünk igaz barátok. 1960-ban kezdtem el foglalkozni a 3D-s fotográfiával, 1963 végén kezdhettünk el holográfiáról beszélni. Nagyon érdekeltek a részletei. Így felhívtam a kutatót, aki az első hologramot létrehozta, Emmett Leithet, a Michigan-i Egyetem professzorát. Már a telefonon keresztül is összehaverkodtunk, majd elkezdtem holográfiát tanulni. Nagyon nyitott volt a fizika teljesen új világára. Fizikát tanultam, de nem tudtam semmit az interferencia jelenségről és a holográfiáról, ő viszont mindent megtanított. 1964-ben már saját holografikus laborom volt New Yorkban, ez volt az első ilyen a városban. Talán a hatodik ember voltam a világon, aki hologramokkal foglalkozott. [caption id="attachment_17299" align="aligncenter" width="539"] A Star Trekből már jól ismert holoszoba[/caption] Te és Asimov mindketten a holográfia varázsa alatt álltatok? Dolgoff: Igen. 1966-ban beültem Isaac Asimov egyik beszédére, lenyűgözte őt a holográfia, de igazából minden tudományos dolog érdekelte. Ekkor ismertük meg egymást, barátok voltunk, amíg el nem hunyt. Más tudományos fantasztikum íróval is megismerkedtem. Harlan Ellison nagyon jó barátom. Sok tudományos fantasztikum és Mensa konferencián tartottam előadást. Olykor Isaackel együtt. Az egyik konferencián, amely egy 1973-as tudományos fantasztikum találkozó volt, Isaac, Harlan, Arthur C. Clarke és én mind előadóként léptünk fel. Készült is erről egy felvétel, az egyik jelenetében látható, ahogy a színpadon állunk és Isaac a nyakam köré tekeri a mikrofont, mintha átadna egy díjat. Jól szórakoztunk, viccelődtünk. Clarke nagyjából a Randevú a Rámával című könyvének felénél járhatott akkoriban. Az előadása után odajött hozzám, és nagyon sok kérdést tett fel az előadásommal és a holográfiával kapcsolatban. Azt mondta, felhasználná mindezt egy történetben, annyit mondtam, „nagyszerű”. Végül a holográfiáról szóló magyarázatomat is belevitte a Randevú a Rámával következő fejezetébe. Elmesélnéd, hogyan, mikor és miért találkoztál Gene Roddenberryvel? Dolgoff: Nos, írtam egy tanulmányt. A holográfiával kapcsolatos munkám továbbfejlődött, elkészült az univerzum és az emberi agy működésének holografikus modellje. Tehát írtam néhány tanulmányt erről még 1973-ban, majd megkértek, hogy ezt a tanulmányt mutassam be egy konferencián az akkori Csehszlovákiában, Prágában. Az utamat is fizették, én pedig magammal vittem az agyról szóló tanulmányt. Lenyűgöző volt, hiszen egy nemzetközi konferenciáról volt szó, sok fordító tette érthetővé a mondandómat. Miután elmeséltem egy viccet angolul, néhány ember nevetett rajta. Majd egy fickó lefordította oroszra, még többen nevettek rajta. És ez így ment tovább minden nyelven. Furcsa volt, azt meg kell hagyni. Lényeg a lényeg, ezen a konferencián részt vett egy nő, Melanie Toyofuku, Andrija Puharich társaságában, akik együtt dolgoztak Uri Geller médiummal, a céljuk néhány kísérlet elvégzése volt, hogy ledokumentálhassák Geller képességeit. Felajánlottam néhány kísérletet a laboromban, például tudja-e befolyásolni a lézernyalábok okozta interferencia mintázatokat. El is végeztük ezeket a kísérleteket. Toyofuku jó barátja volt Roddenberrynek, igaz? Dolgoff: És ő volt az, aki megemlítette számára, hogy kísérletezünk a holográfia és a lézerek területén. Toyofuku eljött a laborba, látta a lenyűgöző hologramokat, amiket addig sikerült megalkotnunk, különböző méretben, kicsi és nagy, háromdimenziós képek a levegőben, és így tovább. És csak 1973-at írtunk. Mindezt elmesélte Genenek, ő pedig találkozni szeretett volna velem. Toyofuku megszervezett egy találkozót az egyik New York-i hotelben. Gene és felesége Majel ott vártak ránk. Én Melanieval érkeztem a hotelbe, magammal vittem egy csomó hologramot és egy lézert, mindezeket a hotelben állítottam fel. Az egész napot a hologramok bámulásával és a teória átrágásával töltöttük. Akkoriban a hologramok megjelenítettek egy 3D-s képet, de a kezed átment rajtuk. Az anyagi hologramok esetében rájöttem, hogy az anyag az energia interferencia mintázataiból épül fel, és igazából egy anyag struktúrájának hologramja lemodellezhető, ebből pedig az anyag reprodukálható. Kifejtettem, hogy ez nem csak a jövő teleportációjának lehet az alapja, hanem ennek segítségével olyan holografikus környezet is kialakítható, amelyben az emberek tárgyakkal, jelenetekkel, tulajdonképp bármivel kapcsolatba léphetnek, így létrehozható rekreációs szoba, edzőterem, bármilyen szórakoztató helyiség. Közös döntés alapján elneveztük „holoszobának”. Én adtam hozzá a holográfia részt. Miként reagált Roddenberry az elképzelésre? Dolgoff: Teljesen magával ragadta. Azt mondta, „Ez mind összefüggésben van a sorokkal, amiket próbáltam kigondolni. Csak öltetem nem volt, hogyan tudnám… hogyan lehetséges mindez”. Hozzátette, „Nem akartam nevetségessé válni egy olyan dologgal, amelyben nem vagyok biztos és a jövőben nem is lenne lehetséges”. Úgy reagáltam, „Nem, pont a jó úton jársz. Pont így fog történni”, majd kifejtettem neki, hogyan is működik mindez. A holoszoba végül egy nagyon király sci-fi alkotóelemmé vált, nagyszerű történetmesélő eszköz Az új nemzedékben, a Deep Space Nineban és a Voyagerben is. Kapcsolatban álltál még Roddenberryvel a TNG idején? Dolgoff: Nem. Addigra már nem beszéltünk egymással. Soha nem említette, hogy „felhasználjuk a holoszoba ötleted Az új nemzedékben” vagy „Hé, láttad? Mi a véleményed?”. Dolgoff: Gyakran megesik az ilyesmi. Előállsz valamivel, majd nem jár érte elismerés. Egy részt sem hagytam ki a Star Trek franchiseból. Imádtam a holoszobás epizódokat. Nagyszerűnek, igazán szórakoztatók tartom azokat. Egyedül azt sajnálom, hogy nem volt több közöm a franchisehoz. Mindig azt kívántam, bárcsak én lehetnék a fickó (Cochrane), aki feltalálta a térhajtóművet (vagy legalább megemlítenek vagy feltűnök egy filmben vagy egy epizódban). [caption id="attachment_17300" align="aligncenter" width="550"] Minuet több TNG epizódban is feltűnt holografikus személyként[/caption] De azért megtette, ha csak a maga módján is, elismerte a holoszoba ötleted… Dolgoff: Had meséljem el, mit tett. Elhívott engem és a feleségemet a Universal Studioshoz, és megengedte nekünk, hogy eljátsszuk a kapitány és egy vulkáni tudományos tiszt szerepét egy Star Trek próbafelvételben, amelyet tudomásom szerint soha nem vetítettek le sem bármely sorozatban, sem egy filmben. Mindenesetre az interneten (és már itt a StarTrek.com oldalon is) elérhető. Megtiszteltetés volt, hogy Gene jóváhagyta ezt, egyfajta elismerésnek betudható azért, hogy elmagyaráztam neki a holográfia alapjait. Nem tudom, konkrétan mikor készült a felvétel, talán 1989-ben vagy 1990-ben. OK, akkor nagyvonalakban, hogy egy laikus is felfogja, mi a holográfia? Dolgoff: A holográfia tulajdonképpen egy energia mintázatának felvétele és visszajátszása, az energia interferencia mintázatát egy referenciasugárral vesszük fel. Tehát, például ha van egy tárgy, és azt a tárgyat fény éri, akkor az a fény visszapattan róla, és ez a fény különleges információkat tartalmaz, amiket az ütközés pillanatában szerzett. Mindössze három ilyen információról beszélhetünk. Minden fénysugárnak megvan a saját szöge, saját fényerőssége és színe. Ennyi. Van még persze a polarizáció, de az számunkra nem jelentős, mivel azt nem érzékeljük. Ez a három dolog, amelyeket egyszerűen a fény ABC-jének hívok – szög, fényerősség, szín -, csak ezek módosulnak, amikor egy fényforrásból (például a saját lámpád a mennyezeten) származó fénysugár beleütközik egy tárgyba. Ennek a három tényezőnek a változása releváns. Ugyanarról a fényről beszélünk, mint azelőtt, csak más a szöge, fényereje és színe. [caption id="attachment_17301" align="aligncenter" width="480"] A híres baseball epizód a DS9-ból[/caption] Ha a szemed elfogja ezt a fényt, látod, honnan jött. Ha én azt a fényt elfogom, látlak téged. És ha kölcsönhatásba lépsz ezzel a fénnyel egy konstans fénysugárral, amit referenciasugárnak hívunk, egy mintázatot alkot, egy interferencia mintázatot, amely rögzíthető. Miután a mintázatot rögzítettük, azt már hologramnak hívjuk, majd ha erre a referenciasugárral rávilágítunk, minden információ nélkül, maga a hologram megváltoztatja azokat a fénysugarakat, és ha mindent jól csináltunk, akkor minden sugár újra felveszi a megfelelő szöget, fényerősséget és színt. Ebből kifolyólag, ha a fényről újra ugyanazok az információk olvashatók le, akkor ugyanazt láthatod, ugyanarra a tárgyra nézel. Röviden ez a felvehető és visszajátszható hologram. Ami végső soron az interferencia mintázathoz vezet… Dolgoff: Most a fény használatával írtam le a folyamatot, de használhatsz olyan energiát is, amelynek nagyobb a frekvenciája (például gamma sugár). Ekkor az anyag apróbb tulajdonságaival is kapcsolatba léphetsz és olyan sugarak interferencia mintázatát – még egyszer megemlítve: szög, fényerősség, a szín helyett már frekvenciát mondok – kapod meg, amelyek egy atom apró struktúrájából származnak, ezeket eltárolod, majd az apró hullámok információit visszajátszod, azonos szöggel, fényerővel és színnel, így megalkothatod magát az objektumot, amit már valódi képnek mondhatsz. Ennek köszönhetően, ha sok a vendég a házban, és nincs elég szék, készítesz egy hologramot a székről, majd rekonstruálod, máris le tudod ültetni a vendégeidet, hiszen fizikai formát öltött. Ha ételre van szükséged… így működnek a replikátorok a Star Trekben. Leképeztél egy hologramot egy almáról. A hologram rekonstruálja az almát. Mindez csak energiába kerül, de ha megeszed azt az almát, ugyanolyan íze, állaga és tápláló tulajdonságai lesznek, mint az eredetinek. Alapjában véve a technológia ráhúzható a replikátorra, a transzporterre és a holoszobára is. Miközben mindezt megemésztjük, elárulod, min dolgozol mostanában? Dolgoff: Meglehetősen sok eltérő technológián dolgozom. A világon minden projektor az én eredeti találmányomra (digitális projekció) és annak szabadalmára épül. Legyen szó például a mozikról, amelyek digitális projektorokat alkalmaznak. Aktívan próbálom az alkalmazók listáját karban tartani. Nekem köszönhető a bankkártyákon látható hologramok, azok nyomtatásának módszerét én dolgoztam ki. Másik átütő sikerem az olcsón nyomtatható színes holográfia. És bár azt is én találtam fel 1971-ben, soha nem tettem közkincsé, nem is védettem le. Csak ülök rajta, hiszen hiába szabadalmaztatnám és fizetném ki érte a költségeket, ha a piac nem érdeklődik iránta. Ráadásul a szabadalom 20 év után lejár, és ha nem időzítesz jól, semmi nem fog történni. Egyelőre megtartom magamnak. Ami pedig a legújabb fejlesztésemet illeti, megalkottam a 3D televíziózás következő szintjét, konkrétan a szemüveg nélküli 3D-t, amely a holografikus projekció technológiájára épül. Jelenleg is ennek a szabadalmán dolgozom. Már működő prototípusunk is van, ez lesz a 3D-s szórakoztatás, hirdetés és medikai képalkotás következő lépcsőfoka. Nem lesz szükségünk szemüvegre, mint manapság a moziban és az otthoni televíziózásnál, így nem lesz megterhelő a szemünknek sem. A következő tervünk, amin jelenleg és még legalább egy évtizedig dolgozni fogunk, az a valódi, teljes holografikus projekció, így valósággá válhat a teljes szobanagyságú megvalósítás, ami körbevesz téged. És ez végső soron az első lépés lesz a Star Trek holoszobája felé. Nem lenne nagyszerű valami hasonló történetettel előállni valamelyik új Star Trek filmben? Forrás: Star Trek Meet The Man Behind The Holodeck ]]>