Szörnyű, hogy ilyen emberek (?), mint Havas Henrik katedrához, mitöbb, egész médiasulihoz juthatnak.
Cirka kéthavonta egyszer felbukkan egy-egy hír, hogy Havas épp mekkora bunkóságot követett el a Mokkában, a reggeli műsorában. Előbb egy kisvárost sért meg, látatlanban "tahó vidéki művházról" beszélve, máskor meg hűtlenek vagy impotensnek minősíti riportalanyát. Komolyan, Anettkának volt igaza, amikor bement, aztán amikor Havas következetesen Anettnek szólította, faképnél hagyta ezt a médiatahót. Egy normális tévéadónál, amelyik nem az épp aktuális botrányból akar magának tőkét és ismeretséget kovácsolni, az első ilyen alkalommal rúgja az ilyen seggfejeket médiamunkásokat, mint Havas, nem pedig újabb és újabb lehetőségeket ad nekik, hogy újabb és újabb alkalommal sértsen meg valakit. Árpa Attilában legalább volt kurázsi, hogy az első alkalommal, amikor Havas megszegte az RTL Klubbal kötött szerződését (értsd: engedély nélkül lépett fel a TV2-ben), kidobta, mint macskát sz*rni.
No, persze minden egyes ilyen sértő megszólalás szándékos – hiszen legalább három bulvárlapban lejön az épp aktuális botrány, az pedig nézőket vonz. Ugyanakkor szánalmas. Ha arról lenne szó, hogy interjút kell készítenem velük, hát én még Orbán Viktornak vagy George Bushnak is megadnám a kellő tiszteletet, pedig finoman szólva se tisztelem egyiket se. De a legelemibb udvariasság ezt kívánja, a talán csak a fantáziámban létező újságírói etikáról nem is beszélve. Havassal már mondjuk magam is kivételt tennék, csak hogy érezze a törődést, meg hogy milyen is a túloldalon lenni. Kard által vész, ki kardot ragad – hát vesszen Havas. A szomorú nem is az, hogy egy sztárrá avanzsált senki ezt büntetlenül megteheti a tévében, rádióban, meg az ő neve alatt kiadott könyvek jobban fogynak, mint a leggagyibb scifi vagy fantasy regény (ami így is több értéket képvisel). A szomorú az, hogy egyes egyetemek hajlandóak összefeküdni egy ilyen médiaszajhával, és egy egész intézményt a segge alá tolni. Egy rakat huszonéves gyerekkel, akiknek épp csak most nyiladozik az értelmük, és valami homályos elképzelésük arról, hogy "én a médiákban akarok dolgozni". És akkor Havas tanszékvezető uraság keze alá kerülnek.
És akkor a jövő média "szakemberei" azt látják, hogy Havas tanárbácsi mit ámokfut a tévében. És látják, hogy ebből meg lehet élni, sőt, nagyon jól meg lehet élni. És látják, hogy ez jó, hetednapon megpihennek, majd hétfőn újult erővel viszik tovább Havas úr szellemi örökségét. És 2-3-5 év múlva láthatunk majd Havas 3.0-kat, akik ugyanannyi tisztelettel közelednek az interjúalanyok irányába, mint a Mester. Mert van egy egyetem, ami hajlandó teret adni a jövő médiaszakembereinek előzetes elkurvítására. Nahát, ez az igazán szomorú. Amúgy meg hadd ne mondjam ki, milyen fenemód sajnálom Havas Henriket, aki arra panaszkodik, hogy 56 évesen már nem bírja ezt a reggeli hajtást, este nem bír normálisan aludni, reggel korán kell kelni, napközben meg fáradt. Ezért júniustól új műsort szeretne.
B+, van, van olyan 60 éves nyugdíjas, aki még mindig húzza az igát, hogy éhen ne haljon, és nem havi százezres vagy milliós fizetésért, amit Te kapsz, és mégse olvasom a velveten a panaszkodásukat, pedig nekik valóban lenne mire.
De engem nem zavarna, ha végleg eltakarodnál a magyar médiából – és akkor talán nyugodtabban tudnál aludni. Mi meg tévét nézni.
]]>