A Yale Egyetem ma már fogalom. Az intézményt több évszázados múltja, színvonalas oktatása, no meg persze zseniális diákjai emelték a felsőoktatás elitjébe. Kevés olyan pontja van a világnak, ahol nem néznének fel azonnal tisztelettel egy olyan emberre, akiről kiderül, hogy a Yale-en tanult.


A Yale eredeti épülete 1718-1782„Lux et Veritas” azaz „Világosság és Igasságosság”. Ezzel a jelmondattal alapították meg a Yale Egyetemet 305 évvel ezelőtt, 1701-ben.  Az intézmény a Connecticut állambeli Killingworthben (ma a városkát Clintonnak hívják) kezdte meg működését, de 1716-ban New Havenben ütötte fel a székhelyét, ahol a mai napig megtalálható.

A maga 305 éves történelmével a Yale Egyetem az Amerikai Egyesült Államok harmadik legrégebbi oktatási intézménye. A gyarmati időkben azzal a nem titkolt szándékkal hozták létre a felsőfokú képzés eme magasiskoláját, hogy a tekintélyes Harvard Egyetemnek konkurense legyen. Az alapítók ezen törekvése túlságosan is bevált, ez a két intézmény nemcsak a tudományok, hanem a művészet és a sport területén is egymás legnagyobb riválisának számít.

Alapítása kezdetén az egyetem a Collegiate School of Connecticut nevet viselte és az akkori kornak megfelelően csak fehér bőrű legények járhattak oda. (A Yale csak 1969-ben lett koedukált.) Már a kezdet kezdetén nagynevű tudósok okították itt a fiatalokat. Nagyon sok mentor épp a Harvard Egyetemről jött át, mert elégedetlen volt az egyre növekvő brit befolyással a tekintélyes amerikai intézményben. A jó hírű tanárok és az általuk átadható tudás hamar diákok tömegeit vonzotta az iskolába, ezért 1718-ban komolyan fölmerült a bővítés kérdése, amelyre azonban nem állt rendelkezésre elegendő anyagi forrás.

Elihu Yale (1649-1721)Ekkor lépett a színre egy wellsi üzletember, Elihu Yale, aki a Kelet Indiai Társaság magas beosztású tagjaként tekintélyes vagyonra tett szert. Neki köszönhető, hogy az egyetem új, immáron tanári gárdájához méltó épületben tudta képezni a hallgatókat. Az intézmény vezetői nagyrabecsülésük jeléül még az üzletember életében átnevezték az egyetemet. Ez az eljárás meglehetősen szokatlannak tűnhet, de érthető, elvégre ez a gesztus további adományokkal kecsegtetett. Az más kérdés, hogy Elihu Yale-t az átnevezés híre sosem érte utol, és nem sokkal későbbi tragikus halála miatt a reménybéli támogatás is odaveszett. (Visszanevezni az egyetemet meg ugye nem járja.)

Kezdetben a tanulást elsősorban az ógörög, latin illetve a héber nyelvű szövegek olvasása jelentette. Az Ótestamentum tanulása és értelmezése mindennapos feladatnak számított. Ma már tucatnyi képzésre jelentkezhetnek az itt tanulni vágyók. Többek között a művészet, építészet, dráma, erdészet, jog, zene alapjait sajátíthatják el a hallgatók.

A tanári kar az évszázadok során egyre bővült. Jelenleg körülbelül 2500 oktató dolgozik az egyetemen. (A tanulók száma mintegy 11 ezerre tehető.) Természetesen nem jelent hátrányt, ha egy tudós más nemzethez tartozik, sőt a Yale immár hosszú ideje törekszik rá, hogy a világ legkiválóbb, legnagyobb tudással rendelkező egyéneit csábítsa magához. A mieink közül például Neumann Jánosnak adatott meg az a kitűntetés, hogy New Havenben tanítson.

Az egyetem könyvtára a második legnagyobb a világon. Több, mint 11 millióra becsülhető a birtokában lévő könyvek, kéziratok és egyéb dokumentumok száma.  Mindemellett az iskola tulajdonában lévő kiállítási tárgyak is hihetetlen fontossággal bírnak. Példának okáért a Yale Center for British Art a brit kultúrával foglalkozó intézmények közül kiemelkedő. Ez a leggazdagabb nem-angol múzeum, ami a szigetország művészetéről szól.

A tudományok terén az egyetem tekintélye megcáfolhatatlan. Innen került ki például George Akerlof, Nobel-díjas közgazdász, vagy John Franklin Enders, az orvostudomány egyik meghatározó alakja, szintén a Svéd Akadémia által kitűntetve.

Az egyik amerikai lap szerint a világ politikai helyzetére a Yale Egyetem van a legnagyobb hatással. Az intézmény páratlan politikai oktatása mellett, különböző pártcsoportok is alakultak a tanulás eme szentélyében. 1989 óta – tehát 17 éve – az amerikai elnökök kivétel nélkül a Yale iskolapadjait koptatták. (Bill Clinton, az idősebb és a fiatalabb George Bush, a legutóbbi elnökválasztás ellenjelöltje, John Kerry mind ide jártak.) A magyarok közül Soros György, a Magyar Soros Alapítvány megalapítója doktorált ebben az intézményben. (Későbbi munkásságáért a Yale díszdoktorává avatta.)

Az „ép testben ép lélek” mottó alapján a Yale Egyetem az amerikai sportélet egyik meghatározó intézménye. Innen került ki az a Walter Camp, aki a huszadik század elején új mederbe terelte az Amerikai Footballt, olyan szabályokat létrehozva, amelyek végképp elválasztják ezt a sportot a rugbytől.

A megszámlálhatatlan mennyiségű képzett tudós, professzor, politikus mellett van még valami, ami a Yale Egyetem elvitathatatlan érdeme. New Haven, ez a kis város ugyanis ennek az intézménynek köszönhetően indulhatott el a fejlődés útján. A jól képzett munkások rengeteg nemzetközi nagyvállalatot csábítottak ide, a település pedig –elsősorban a cégek adójából- gyönyörű parkokat, uszodát emeltetett.

Apró érdekesség, hogy legelőször a Yale Egyetemen kezdtek el a hallgatók üres pités tálakat dobálni egymásnak az órák közötti szünetben. A kezdetben nevetséges játék, ma már kedvelt időtöltésnek számít, nevét az edényt gyártó vállalatról kapta: Frisbie Pie Company.

]]>