A Szaturnusz gyűrűinek kialakulása már nagyon régóta foglalkoztatja a csillagászok fantáziáját, nem ez az első elmélet, amely ezt a folyamatot kívánja megmagyarázni. Az egyik leginkább elfogadott teória szerint a Szaturnusznak több holdja is volt, ezek ütköztek össze vagy egymással, vagy pedig egy aszteroida becsapódása indíhatta el a folyamatot. A Naprendszer külső részeinek anyaga elvileg egyforma arányban tartalmaz jeget és kőzetet, de a Szaturnusz gyűrűi 90-95%-ban vizet tartalmaznak – Canup szerint a rendszer kialakulásakor majdnem teljes egészében vízjégből állt, amit csak később szennyeztek be porral és törmelékkel az egyéb meteoritok. Ezek a tények nem könnyítik meg az elméletek felállítását a gyűrűkkel kapcsolatban. 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy Titán méretű hold kerülhetett túlzott közelségbe a Szaturnuszhoz, melynek gravitációja erőteljes húzóerőt fejtett ki rá. Előbb a jégrétegeket bonthatta le, majd a hold szikás magja nemes egyszerűséggel becsapódhatott a bolygóba. Akár az is elképzelhető, hogy több hasonló esemény is bekövetkezett az idők során, minden egyes esetben előbb megsemmisítve, majd újra létrehozva a gyűrűrendszert. Az elméletet igazolhatja vagy cáfolhatja is a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda, mely néhány év múlva behatol a gyűrűk közé, remélhetőleg minél részletesebb mérésekkel árnyalva az adatokat. A tudósok várakozása szerint megállapítható lesz a gyűrűk pontos összetétele valamint kora is – ha ezen mérések szerint is 4,5 milliárd évesek a gyűrűk, akkor ez igazolhatja Canup elméletét.]]>