A gyermekkor végétől A függetlenség napja mozifilmig be-nem-záróan. A kapcsolatfelvétel a sci-fi írók látszólag megunhatatlan tématárát adja. Denis Villeneuve is belevágott, hogy egy Ted Chiang novella (Story of Your Life) kapcsán feldolgozza az első találkozást. Az Arrival trailere nagyon jó mozit ígért. arrival_kiemeltA film azonban vegyes érzéseket keltett bennem. Szó se róla, a látványvilág és a hangulat megkapó. Nincs vita, a kapcsolatfelvétel milyenségének alapötlete egyedi és izgalmas, ahogy ember és idegen “beszélget” egymással. A végső poénon vitatkozhatunk (lásd: ha megtanulom a madarak nyelvét, vajon képes leszek-e repülésre), de a történet megoldása szintén hozza az újszerűség élményét (bár valahol mintha Arthur C. Clarke köpönyegéből bújt volna ki). Ám – és itt megint csak előjön a karakter és ötlet kapcsolata, akárcsak a regények kapcsán – az ötlet és a hangulat kevés egy filmhez, kevés ahhoz, hogy például engem megérintsen. Az Arrival érdekes és elgondolkodtató film, de nem megragadó. A két legnagyobb problémája, hogy konkrétan nincs sztorija és nincsenek karakterei. Jönnek az idegenek, és feltesszük nekik a kérdést, miért vagytok itt? Ebbe az egymondatos, lényegében az egész filmet lefedő “sztorileírásba” sikerült beleszuszakolni egy zakkant katonát és egy kínai tábornokot (tévéhiradókon keresztül), de aztán ennyi. arrival-2016-movie-amy-adamsA tudósok egyikét alakító Jeremy Rennerről azt sem tudjuk meg, hány cukorral issza a kávéját. Nincs élete, nincsenek kapcsolatai, nincs motivációja. Visszafogott poénja van egy-kettő, szerencsére, mert ezáltal felmutat valami életszerűséget. Forest Whitaker még ennyire sincs dimenzionálva. Amikor belép a filmbe, egyszerű gondolkodású (mondjuk ki: kicsit tompa agyú) katonatisztnek tűnik. Aztán az is marad a legvégéig. Ez egy egyöltözetes szerep volt számára, bele se izzadt. Nehéz a színészi játékokat értékelni, és nem azért mert a színészek nem jók, hanem mert nem volt mit eljátszaniuk. A főszerepet játszó Amy Adams az egyetlen kivétel: az ő életére ráláthatunk. Pontosabban szólva egyetlen egy dolgot látunk belőle. A gyermeke halálát. A karaktert ezzel le is írtam, mert konkrétan se kapcsolata, se egyebe nincs, csak egy fájdalmas emlékszál, amibe újra és újra belekapaszkodik. Ha nem jönnek az idegenek a világ legszürkébb egyetemi oktatója címmel mehetne nyugdíjba – vénlányként. https://www.youtube.com/watch?v=tFMo3UJ4B4g Nincs sztori és nincsenek karakterek. Az Arrival intellektuális élvezet, nem emocionális. Nem szórakozol rajta, hanem végignézed, és követed a felfedezés útját. Tetszetős, de csak annyiban mozifilm, hogy vászonra került, és a tuba Dolby Sztereóban megremegteti a széksorokat. Sajnálom, hogy ezt a remek ötletet olyan elcsépelt fordulattal fejelték meg, mint a “kínaiak lőni fognak”, vagy a már említett zakkant katona (akinek próbáltak tizenöt másodpercben valami motivációt adni, de elég hiteltelenül). Egyszóval az idegenekkel folytatott kommunikáció jobban ki lett dolgozva (bár ott is csak a látvány, mintsem az elmélet), mint a történet vagy a karakterek. A kommunikáció ötletéért, a megvalósítás eleganciájáért érdemes beülni a filmre, de nem ez lesz az a mozi, amit ezerszer is megnézünk. De persze ez már valahol ízlés dolga.]]>