2007 január 4-ig kellett várni a magyar nézőknek a The Prestige című film hazai bemutatójára, de nem késtek le semmiről, mert a film poénjait szerencsére nem lőtte le a sajtó. A szereposztás parádés: Christian Bale, Hugh Jackman, Michael Caine, Scarlett Johansson. Aki filmet választ a közeljövőben, ezt nézze, ne a szerencsétlenül kiválasztott magyar címet. A tökéletes trükk a legtökéletlenebb magyarított filmcím az utolsó évtizedben.

Christopher Nolan nem csupán jó érzékkel nyúl a témákhoz, és jó forgatókönyvet készít vagy készíttet belőlük, hanem azt képes zseniálisan meg is rendezni. A Batman-saga újraindítása is tökéletesen sikerült neki (nem úgy, mint most a Bond-sagáé Martin Campbellnek), ám mielőtt a következő Batman moziba belekapott volna, egy, a 20 század elejét idéző kosztümös film készítésébe fogott bele. A film a The Prestige címet viseli, és a jövőben így is fogom nevezni, mert a magyar cím kiválasztása felér egy béka seggének a karcolgatásával. A történet szerint a 19. század végén él két fiatal bűvésznövendék – Alfred Borden és Robert Angier –, akik a legjobbak akarnak lenni szakmájukban. Egy tragédia indítja el őket az önálló karrier útján, ám ez a tragédia kihat egész életükre is. Nem csupán azért, mert onnantól kezdve kibékíthetetlen ellentét feszül közöttük, hanem mert engesztelhetetlen gyűlöletük lassan felőrli őket. A harc, egymás legyőzésének, sőt a végén egymás elpusztításának vágya küzdelmüket már-már misztikus magasságba emelné akkor is, ha mutatványaik folytán nem a varázslat mesterei lennének amúgy is.

 

Borden (Christian Bale) a két bűvész közül a tehetségesebb. Van egy trükkje, amire régóta készül, s hajlamos mindent alárendelni a művészetének, kapcsolatait, egész életét. Egyszer hibázik, és ezzel megteremti életre szóló ellenfelét, s karrierje ezek után nem csak arról szól, hogy ő legyen a legnagyobb, de túlélni is meg kell tanulnia. Túlélni és visszaütni.

Robert Angier (Hugh Jackman) trükkjei nem olyan jól sikerültek. A vagyonosabb Angier megengedheti magának, hogy egy „ingeneur”-t alkalmazzon Cutter (Michael Caine) személyében, aki elrendezi a mutatványait. Ő nem azzal lesz nagy, hogy zseniális bűvész, hanem azzal, hogy zseniális előadóművész. A 20. század elejének David Copperfieldje, sármőr és nagyvilági bűvész. Elhatalmasodó gyűlölete és versengési vágya azonban egészen odáig elviszi, hogy akár az életét is kockára teszi mutatványában. A két bűvész harca a színpadi művészetükön túl az életüket is meghatározza. Mindig egy lépéssel előbbre kell járniuk gondolatban és cselekedetben is a másiknál, folyamatos körtánc az életük. Két kakas, amint kerülgeti egymást és keresi a fogódzót a másikon. Sajnálnivaló ez a két, jobb sorsra érdemes férfi, akit elemészt saját dühe. A film felborítja a lineáris elbeszélés kereteit, időben körbe-körbe jár, akárcsak a szereplők. A nyitósorokban cilindereket látunk, aztán ugrunk az időben, és Michael Caine jelenik meg. Két különböző idősíkot idéz a két első nyitókép, melyhez társul még egy. Így egyszerre három időben követhetjük nyomon a történteket, keresztszálasan összefűzve a sztorit, az átverések nagy történetét. Cseppet sem zavaró azonban ez a szerkesztés, amely arra készteti a nézőt, hogy az események mögé látva megpróbálja egymásba fűzni a történetet. Olyan, mintha egy bűvészmutatványt néznénk, jelesül Christopher Nolan a bűvész, és a résztvevők a szereplők. Nolan remek embereket választott a szerepekre. Christian Bale számtalanszor bizonyított, A gépész, a Batman: Kezdődik!, az Equillibrium három különböző szerep, és mindben zseniális. De talán még emlékeznek a mozinézők A Nap birodalmában nyújtott alakítására is, holott ott csak 13 éves volt. Hugh Jackman mögött ott van az X-men mozisorozatban nyújtott alakítása, vagy a Kate és Leopold című romantikus mozi címszerepe. Scarlett Johansson sem kispályás az eddigi négy Golden Globe jelölésével és szerepeivel: Amerikai rapszódia, Match Point, A sziget… Micael Caine-t pedig be se kell mutatni. Megdöbbentő volt David Bowie feltűnése Tesla szerepében. Tesla és segédje (Andy Serkis) amúgy is mágia a mágikus moziban, hihetetlen fűszerezi meg a bosszútörténetet és adja egyfajta Vernei hangulatot az előző századforduló e filmes megjelenítésében. A The Prestige-nek persze vannak kiszámítható momentumai, de egészében véve meglepetések halmazából áll. Nem lehet anélkül végigmenni rajta, hogy le ne leplezzünk egy-két trükköt, így aztán a kritikusnak csendben kell maradnia, mint a bűvész „ingeneur”-jének. S hogy miért The Prestige az eredeti címe, amit a forgalmazó képtelen volt lefordítani magyarra? A nyitó képsorban elhangzik Cutter szájából az, mely három lépésből áll egy jól felépített bűvésztrükk. The Pledge: a bűvész elővesz egy hétköznapi dolgot, amit bemutat a közönségének.  The Turn: ezzel a hétköznapi tárggyal valami különös dolog történik, de ez még nem a befejezés, mert a különös dolog nem hordozza magában az igazi varázslatot. A harmadik lépés, az az igazi. The Prestige: itt következik be az a megrázó dolog, mely megkoronázza az első két lépést. Feltűnik a kalitkából eltűnt madár, megjelenik a megváltozott bűvészasszisztens, megjelenik a vízzel teli tartály mellett a kiszabaduló művész… E nélkül a mutatvány nem mutatvány. Ez a bűvészet megkoronázása és ugyanakkor a bűvész jutalma is. Ha a bűvész maga a mutatvány tárgya, akkor ez az ő megjelenése, tapsa, a közönség feltétlen csodálata. Nem egyszerűen egy tökéletes trükkről van szó. Mert itt semmi nem trükk… Legkevésbé a halál nem az.

]]>