Miért is a JägerCon2008 az alcímű Azért mert a Jägermeister volt az idei, Bonnban megrendezett találkozó fő szponzora, és mindenhol Jägermeisterbe lehetett botlani. A látogatók már az első nap a JägerCon elnevezést használták FedCon helyett. Igaz, ami igaz, még a színpad is Battlestar Galactica vs. Jägermeister díszbe öltözött. Az SFportal Fedcon-os beszámolójának második részét olvashatjátok alább.
Miután túl voltam a sajtótájékoztatón, belevetettem magamat az embertömegbe, és körül jártam a rendezvényt. Ez volt az első FedCon-om, előtte négy Ring*Con-on voltam, és arra gondoltam, ez is valami hasonló lesz. Vagyis nagyon, nagyon hasonló lesz, de megint tévedtem, mert csak valami hasonló volt. A másik rendezvényen az alapvető tapasztalatom az, hogy mindenki kedves mindenkivel. Nem löknek fel, mert útban vagy, és nem is tolakodnak eléd. Amikor Marc B. Lee azt mondja, hogy itt mindenki a barátod, azt a Ring*Con-on a többség, a nagy többség valóban komolyan veszi, és barátként viselkednek.
Itt nem. (Tisztelet a kevés kivételnek.) Ha útban vagy, akkor arrébb löknek, és még csak elnézést sem kérnek. Ha a mosdóból akarsz kimenni, és előre engeded a nálad idősebb hölgyet, a másik nő azt gondolja, hogy csak hobbiból tartod nyitva az ajtót. Szó szerint fellök, eleresztesz egy nagyon csúnya morgást, amire szerintem csak egy ork lenne képes, de még csak elnézést sem kér, mert az agyában valami egészen más hatja a kerekeket.
A lány, aki fellökött a mosdóban, Star Trek rajongó volt. A srácok, akik általában elém masíroztak, tényleg durván, SG csapattagoknak öltözött Csillagkapu rajongók voltak. Azt is le kell szögeznem, hogy a klingonok és birodalmi rohamosztagosok igencsak illedelmesek voltak.
Ez még az egyik oldala a dolognak, de a másik… miért kell fújni a másikra? A többieknek miért kell beszólniuk a sajtótájékoztatón a SW fanoknak? Az összes történet csodálatos, elkápráztatott már mindegyik. A Csillagok Háborúja elénk vetítette a jó és a rossz oldalt, a Star Trek mindig döntés elé vitt minket és bebizonyította, mindig van más út. A Babylon 5 arról szólt, hogyan fogadjuk el egymást, és próbáljunk meg békében élni. A Csillagkapu pedig lehetővé tette, hogy a mi korunkban fedezzük fel a világmindenséget. Ez mind csak mese, de szeretjük őket. Kiszakítanak minket a hétköznapokból.
Mások ezt használják ki. Főként az árusok, akiknek van képük mindent kétszeres áron adni. Csak egy példa: a Serenity Official Companion nagyjából 27 euró volt, az Amazon oldalán kb. 14 euró. Mégis megvették. A rajongóknak meg sem fordul a fejükben, hogy olcsóbban is megkaphatnák? Az előhivatott „hivatalos” fényképek darabja 4 euró, rosszabbik esetben 5 euró, pedig ugyanaz a kép az Interneten is fent van, háttérkép (vagy annál nagyobb) méretben. Az autogramokat sem szabad elfelejteni. Megértem, ha valaki szereti őket gyűjteni. De fura volt például a 30 euróért kínált Joe Flanigan aláírás, ami nem úgy nézett ki, mint az én Joe Flanigan aláírásom, pedig az enyém tényleg az aminek látszik, mert hivatalos Csillagkapu Atlantis versenyen nyertem. Akkor most melyik aláírás a hitelesebb? Vagy Joenak szimplán rossz napja volt, és fáradtan odabiggyesztett valamit?
A legrosszabb az volt, amikor megkérdeztem az egyik árust, aki összegörnyedve ücsörgött a standja mellett, és nézett maga elé. Mit mondjak, kíváncsi voltam, mennyit érhet a Csillagkapu pólóm, Hewlett, Tapping és Luttrell aláírásával. Rendben, aki nem Csillagkapu Atlantis rajongó, attól nem várom el, hogy ismerje Rachel Luttrell nevét, de aki már ezzel foglalkozik, könyörgöm, ne nyögje ki szenvedve, hogy ki a pokol az a Rachel Luttrell (szó szerint idéztem), pedig ott volt tőle nem messze a színésznő aláírt képe.
Ha az árakat nem is nézem, a kütyük bizony ötletesek voltak. A legjobb a teleportáló Star Trek figura, potom 5 euróért (az egyik standnál 10 euróba került), a bábu fele csupa csillámból volt, és ha megnyomunk rajta egy gombot, hallani lehet a híres teleportáló hangot. Mondtam, nem semmi, de a láthatatlan Frodó babát semmi sem múlja fel.
Ami a legjobban fájt, az egy Supernatural doboz volt, rajta a 700 eurós címkével. Annyira fájt, hogy meg sem mertem kérdezni mi van benne, de nagyon nagy valószínőséggel csak kártyák. Vagy a Pokol kulcsa, viccelődött a barátnőm. Utánanéztem az Interneten, de semmit nem találtam, amire illenének a paraméterek, pedig nem egy Supernatural online merchandise oldalt néztem végig. Azt hiszem, hogy ez már örök rejtély marad.
Ami még említést érdemel, azok a jelmezek. A Csillagok Háborúja rajongók ebben verhetetlenek, még egy kb. 2,5 méter magas Birodalmi Lépeget?t is felépítettek. A trekkesek közül tagadhatatlanul a klingonok taroltak, de volt egy-két jelmezes alak, akiket képtelen voltam azonosítani. Volt egy lány, aki fura valamiket ragasztott az arcára, és a CSK Atlantisból megismert lidércekre hasonlított, de a ruha mégsem stimmelt. Feltűnt Shrek is, sőt még Jack Sparrow is, szerintem teljesen mindegy milyen filmes rendezvényre megyek, az elkövetkezendő tíz évben biztosan fogok találkozni kedvenc kalózommal. Ott volt még Sailor Moon és a társai, és csupa fura más teremtmény.
Az autogramosztásra és a közös fényképezéshez is bizony várnunk kellett, de megérte. Erről majd kés?bb be is számolok.
A Ring*Con-nal ellentétben a színészek nem nagyon jöttek le bulizni, pedig örültem volna neki. Szombat este Bruce Boxleitner és Peter Jurasik megjelent, el is kaptam őket, de ha nem haragszanak a kedves olvasók, erre is a következő cikkemben térnék ki. Sajnos miután kibeszélgették magukat a szervezőkkel, pezsg?spohárral a kezükben angolosan leléptek, éjjel egy után mi is visszamentünk a hotelünkbe. Ha volt is parti a színészekkel, az csak is ezután volt, lehetséges, hogy megvárták, amíg elhúzzuk a csíkot, és szépen előkecmeregtek a liftből.
Végezetül pedig a híres FedCon Shuttle röpke történetét szeretném megosztani a kedves olvasókkal. A hobbitokra méretezett űrhajó, nagyjából másfél méter magas, tele aláírással, szám szerint 27 van rajta, olyanok írták alá, mint Leonard Nimoy, Bruce Boxleitner, Mira Furlan, és még sorolhatnám. A szervezők kitalálták, hogy megválnak tőle, és 2500 eurót kérnek érte. Biztos lesz aki megveszi, mert nem tud nélküle élni. Marc B. Lee a záró ceremónián aukció keretében próbálta eladni, de senki nem akarta megvenni. Nem tudtam eldönteni, hogy ő volt jobban meglepve, vagy én voltam az, akit ez egyáltalán nem lep?dött meg. Azon gondolkodtam vagy tényleg nincsen pénzük a rajongóknak, vagy nem ér meg nekik ennyit, pedig Marc valóban megtett mindent, mégsem kellett az embereknek.
Ennyit most a rendezvényről, a következő cikkekben már a színészekre és sorozatokra fogok kitérni.]]>
