Find more videos like this on SFport.net Hogy mi a baj? Az a baj, hogy a Dragon Age 2 egy végletekig lebutított, minden téren spórolós játék. Kezdjük a sztorival. A kiindulási pont, hogy egy Cassandra nevű nő elfogja és kihallgatja a Varrick nevű törpöt, akiről kiderül, hogy Kirkwall bajnokának a legjobb barátja. Cassandra mindent meg szeretne tudni erről a bajnokról, azaz Hawke-ról, csak sajnos a róla szóló legendák némileg túlzóak. Ezért kellett neki Varrick, aki hiteles információkat adhat. Persze Varrick első körben a legendát kezdi mesélni, amiben Hawke maga veri vissza a Veszedelmet a Vezérdémonnal, de Cassandra nagyon hamar a tudtára adja, hogy őt a valódi ember igaz története érdekelné. Így nagydumás törpünk belefog egy hat éves kaland elmesélésébe. Ami az Origins elején történtekkel kezdődik, vagyis a Szürke Kamarások elbuktak, Cailan király meghalt, és a Veszedelem éppen lezúzza Fereldent. A Hawke család így menekülni kénytelen. Útjuk Kirkwallba vezet, egy tengerparti városba. Odaérkezvén a dolgunk egyszerű lesz: hat év alatt (három fejezetben) fel kell emelkednünk Kirkwall bajnokává, közben meg kell védenünk a várost először a qunariktól, majd a Káptalan és a Máguskör közti acsarkodástól. És ennyi. Bár akad mellékküldetés bőven, de maga a fő sztori csak ennyiből áll. És gyorsan lezavarható, ami még nem lenne baj, ha a mellékküldetések kitolnák a játékot. De nem. Az első részt kilencven óra alatt sikerült kijátszanom, ezt a második alig több, mint harminc alatt. Harmada! Pedig nem siettem el. Fájó pont az is, hogy a prológust leszámítva végig Kirkwallban vagyunk. Három térkép áll a rendelkezésünkre: Kirkwall nappal, Kirkwall este és a város melletti hegység. Ehhez még tegyük hozzá, hogy maga a város öt nagyobb területre van osztva, és ez ugyanaz nappal és este is. A városfalon kívüli térkép meg három részre bontott. Emellett persze van néhány egyéb látogatható hely is, mint társaink lakhelye, a vár, illetve egy-egy küldetés erejéig utcák, barlangok vagy az Originsből már ismert Mélyutak. A probléma ezekkel az, hogy minden barlang, minden utca, minden ház ugyanolyan belülről. Még csak az sincs, mint a Mass Effect első részében, hogy legalább más a bútorzat. Szó szerint mindig minden ugyanaz, ugyanott van, csak vagy másfelől megyünk be, vagy más ajtók vannak nyitva. Összegezve: ugyanazon a három térképen, ugyanazokat a helyszíneket járjuk be óráról órára. Pöttyet unalmas. A változatosságot az sem fogja emelni, hogy hősünk, Hawke ezúttal nem igazán változtatható. Rendben, megvan a három kaszt (mágus, harcos, szerencsevadász), illetve lehet fiú vagy lány, ráadásképpen megváltoztathatjuk a külsejét, de ezzel minden opció kifújt. Sehol az első epizód legjobb része, azaz az eredettörténet, sehol a fajok közti választás, s ez rendkívül leszűkíti a lehetőségeinket és az újrajátszhatóságot. További butítás, és ez a legeslegnagyobb negatívuma az egész játéknak, a társakkal való interakció. Brutálisan lineáris lett. Csak akkor és ott lehet velük beszélgetni (egy füst alatt ajándékot adni), amikor a sztori elér egy adott pontra. Mindennek tetejében ezek a beszélgetések igen rövidek. A játék folyamán jobban megismerhetjük társainkat akkor, amikor A-ból B-be menet elkezdenek egymás közt beszélgetni – ezekre viszont nem lehet panasz, szép számmal akad belőlük. Ennek az egésznek az a nagy hátránya, hogy társainkat nem igazán lehet megismerni, megszeretni vagy megutálni. Ráadásul, képességeiket tekintve annyira egyformák, hogyha kiválasztottuk a kedvenceinket, nem lesz semmi motiváció, hogy másokat vigyünk. Jómagam kezdetben az Aveline, Bethany, Varrick triót vittem mindenhová. Egy harcos, egy gyógyító mágus és egy nyilazó. Később a sztori miatt kénytelen voltam leváltani Bethany-t Andersre (szintén gyógyító mágus), és vége. Néha Isabelát tettem még be Aveline helyére, mert jobban nézett ki, viszont képességei – a karakterspecializációt leszámítva – ugyanazok. Szimpátiám is nagyjából ebben a négy karakterben volt (Anderst nem komáltam). Ezek után gondolhatjátok, milyen mélyen megható, mikor egy-egy karakter lelép, vagy a kezünkbe teszi az életét. Hát semennyire. Az meg már csak egy apró fájó pont, hogy bár páncéljaik fejleszthetőek, nem cserélhetőek, mint az Originsban. Bár ilyen-olyan okokból majdnem mindegyik szereplőnek megváltozik a ruhája a történet folyamán, ez mégsem olyan, mint mikor mi állítjuk össze a viseletüket. Természetesen szerelmi élet ezúttal is van, lehet fiú lánnyal, lány lánnyal, fiú fiúval. Ez legalább annyiból érdekes, hogy az ágyjelenet után (amellyel kapcsolatban az az érzésem, hogy lassan visszatérünk a Knights of the Old Republic elsötétüléses jeleneteihez) szívünk választottja hozzánk költözik. Ennek persze nem sok jelentősége van, ha csak az nem, hogy egyrészt, ha másokkal is kikezdünk még, akkor szakítás lehet a vége, másrészt, már két helyen is keresgélhetjük. Sajnos, a látvány sem lesz a játék erőssége. Szebb, mint az Origins volt, ám ez még mindig nem felel meg a ma elvárt szintnek. Mert ez még mindig az első grafikája, csak feljavítva, és annak hibáit átvéve. A fegyverek ugyanúgy a szereplők háta mögött lebegnek(!), lazán lekardoznak bárkit akár fal mögül is, a karakterek mimikája szegényes, a beszélgetések alatt is csak állnak (ami nagy szégyen az ME2 után), a környezetben semmi érdekes nincs és még az is ronda. Egyedül, amire azt mondom, hogy jó, az a karakterek arca. Azt sikerült nagyon jól megrajzolniuk, ami főleg akkor szembetűnő, amikor az első részből vagy annak egyik DLC-jéből már ismert karakterrel futunk össze. Na meg még mindig szép véresek lesznek a szereplők a harcok után. Ki kell még térnem a mentések importálására. Nos, van ilyen, de mivel másik hőst alakítunk, így nem a szereplőt, hanem a világot importáljuk. Ez elsőre furcsán hangzik, aztán a játék alatt kiderül, hogy nincs jelentősége. Pontosabban, nem annyi, mint a Mass Effect 2-ben. Tetteinknek az Originsban nincsenek különösebb következményei a folytatásban, csupán az első részben is megfordult szereplők utalnak akkori eseményekre, illetve viselkednek annak megfelelően, hogy mi történt velük akkor. Végezetül, bár ez már nem a játék hibája, de nem mehetek el szó nélkül mellette, a magyarítás. Konkrétabban annak hiánya. Szerintem az EA ezzel nagyon mellé lőtt. Az első rész jó magyarítással rendelkezett (oké, voltak benne hibák, de istenem, miben nincsenek?), és tudok olyan emberről, aki direkt azért vette meg, mert magyar volt. És tudom, hogy most az az ember nem veszi meg. És biztos, hogy nem ő az egyetlen. Egy Crysis 2 vagy Dead Space 2 még csak-csak végigjátszható minimális vagy zéró angoltudással, de egy RPG nem élvezhető, ha nem érted. Pláne, ha az a fenti hiányosságokkal van megáldva. Find more videos like this on SFport.net Van benne valami jó is? Van, sőt, bár a fent taglaltak után valószínűleg egy borzalmas játék képe kezd körvonalazódni, szeretném leszögezni, hogy azért a Dragon Age 2 nem rossz játék. Szerencsére minden butítása ellenére még mindig RPG, és még mindig inkább az, mint a Mass Effect 2. Akció jócskán van, illetve egy-két küldetést leszámítva csak az van, de hőseink képességén bőven van mit állítgatni. Rengeteg tulajdonság és képesség vár felfedezésre, ráadásul továbbra is beállíthatjuk csapattársaink taktikáját. Rengeteg fegyver és páncél között válogathatunk, sőt, azokat a rúnákkal tovább is fejleszthetjük. S persze harmincórányi beszélgetés vár ránk, aminek kifejezetten jót tett két dolog. Az első, hogy Hawke beszél. A második, hogy átvették a Mass Effect szériából a tárcsás, csak érzelmeket sejtető rendszert. Ez dinamikussá és érdekessé teszi a beszélgetéseket, főleg, mert minden szereplő máshogy reagál. Van, akit nem zavar a szarkazmus, és akad, aki kifejezetten kibukik, ha kedvesen szólunk hozzá. És emiatt is fájó, hogy a társakkal nem lehet többet beszélgetni. Rossz szó nem érheti a hangokat. Mind a zene, mind a szereplők hangja, mind a környezet zajai remekül sikerültek. Talán csak azt lehetne felróni, hogy nem minden visszatérő szereplőnek ugyanaz a hangja. Viszont nagy pozitívum, hogy Kate Mulgrew (Star Trek Voyager – Janeway kapitány) visszatért, sőt, a The Exiled Prince című DLC-vel megszerezhető Sebastiannak a Dűne TV filmekből ismert Alec Newman kölcsönzi a hangját. Bár mint látható, a felhozatal a híres színészekből nem olyan erős, mint a Mass Effect 2-ben, ez egy kicsit sem hátrány, hiszen a többi hang is zseniális. További pozitívuma a játéknak a mellékküldetések. Bár nem olyan változatosak, mint az Originsban, még mindig élvezetesebbek, mint a főküldetés. Ezeket több különböző csoportba sorolták, mint főküldetés, társak küldetése, mellékküldetés, másodlagos küldetés, prémium (a DLC-k által beszerezhető tárgyak/feladatok), illetve van még egy pletyka csoport. Az ellenfelekre sem lehet panasz, bár a javukat már ismerhetjük az előző részből, mivel ugyanarról a világról van szó, nem is lehet nagyon mást várni (azért ez mégsem egy galaxis). Ezúttal több gondunk lesz qunarikkal, mágusokkal és a Káptalan embereivel, no meg banditákkal, mint ékfattyúkkal, de az utóbbiakból is bőven fogunk aprítani, hisz bár a Veszedelemnek vége, a randaságok nem tűntek el. Természetesen nem lehetne Dragon Age egy Dragno Age játék sárkányok nélkül, szóval lehet fenni a kardot. Mellettük van még óriáspók, zombi, ogre, lidérc, varterral és még jó pár egyéb mumus, szóval nem fogunk unatkozni. Ráadásul nem könnyű őket leverni, főleg a főellenségeket. Okosak, taktikáznak és igencsak kemény a páncéljuk és/vagy bőrük. Find more videos like this on SFport.net Végítélet! Mint írtam, nem rossz játék, leköti az embert napi néhány órára. De csúnyán alulmarad az Originsszel szemben, és meg sem közelítheti a Mass Effect 1-2-t. Végtelenül lebutították, lineárissá tették, ráadásul pofátlanság, hogy ugyanazokat a helyeket kell végigjárnunk. Ebben a megközelítésben nem is baj, hogy harmad annyi idő alatt végig lehet játszani, mint az első részt. Kilencven órában ez a játék unalmasabb lenne, mint az Assassin’s Creed első része volt, márpedig az az unalom szinonimája is lehetne. Pozitívuma a hangok, a kidolgozott világ (ami voltaképpen az első rész erénye), az akció, a mellékküldetések, hogy a főszereplő megszólal, és még a sztori is ide sorolható, bár igaz, hogy nem eget rengető, de a második fejezettől azért érdekessé válik. Az viszont tény, hogy túlságosan lebutították. Ez az irány, amit a Mass Effect 2-vel vettek fel és úgy érzem, a Dragon Age 2-vel át is estek a ló másik oldalára, nem jó, ne kövessék, mert csúnyán belebukhatnak. Find more photos like this on SFport.net]]>