(2005-12-18 13:21)Hihetetlen, hogy ennyire emlékeznek arra, hogy miket is mondtam. A XVIII. Szefantor-on Bangócával 1 ideig a halászlét készítettük,s elkotyogtam azon megjegyzésem,hogy az ember csak akkor eszik jót,ha maga készíti el, vagy elmegy a nővéremhez. Ez még semmi, mert a beszélgetés folyamán azt is elmondtam,hogy tényleg kedvelek bográcsos ételeket főzni. {Különben ez a falunk 1ik nevezetessége. Mármint a bográcsos báránypaprikás. Nem,nem pörkölt,hanem csak 1xrüen paprikás.} Most meg kapok tőle 1 levelet, hogy küldjek már Néki valami felénk honos karácsonyi receptet. Csak az a gond, hogy felénk ilyen különleges ünnepi ebédek nincsenek, így a külömbség csak az bennük a szokásos ebédektől, hogy többen vagyunk az asztal körül –rokonság,barátok – ,elővesszük az „ünnepi” terítéket,virág kerül az asztalra s kiöltözünk. Azé’ megemlítettem Néki a kocsonyát (amit a kultúrált országokban aszpiknak hívnak,mint megtudtam),mert ez az az étel,ami hagyományosan Karácsonyra készül. Tudjátok miről van szó? Másik dolog pedig az, hogy hosszú idő után jelentkezett 1 levelezőpartnerem, akivel a régi sf.hu oldalon ismerkedtem meg. Róla már szóltam, mikor Brod L.K. Hamilton könyvbeszámolója hozzászólásaiban. Nos,Ott megemlítettem,hogy elküldöm Néki a linket, de elmarad (karácsonyi ajándéknak szántam),most pedig kaptam Tőle 1 levelet, amiben megemlíti – sőt idézi a hozzászólásom – ,hogy magára ismert, meg a postoló is ismerős neki ( még mint ender wiggin nick alatt futottam találkozásunkkor). *** “Láttál már talán megismernél, Ha egyszer újra találkoznánk A szemedbe néznék, elbeszélgetnénk Még lehet hogy össze is barátkoznánk; De ami összekötne azt elszakítják, Az utcatáblákat vérrel írják Amit reménynek hittem már régen elhagyott, Ezer ember között egymagam vagyok!”]]>