Meglehetősen régi tartozás rovok le a Dmitry Glukhovsky interjú folytatásával. Az első részét Szergely Szergejevics Butov blogján lehet elérni, érdemes elolvasni, mielőtt ennek nekivágtok. Emlékeztetőül: az Alexandra Kiadó Károly körúti, palotának is beillő épületében találkoztunk október végén, a huszonegyedik századi orosz scifi irodalom egyik képviselőjével, Dmitry Glukhovsky-val. (Kérésére, a nevének angol megfelelőjét használjuk.) Előbb Szergely, majd szerénytelen személyem vallattuk az írót; Szergely a könyv kapcsán, míg az én kérdéseim inkább az oroszországi scifi irodalom, könyvkiadás és az SF-közélet, közösségek felé vezették az írót. Nézzük hát, hogy merre haladtunk tovább: Szergely: A Metró könyvek olvasása közben nagyon tetszett, hogy gyakorlatilag a kapitalizmust és a szocializmust/kommunizmust állítja szembe. Ennek markáns megjelenítési formája a történetben és a térképen, a Hanza-gyűrűt keresztülszelő Vörös Vonal. Miért pont azokat az ideológiákat kritizálja, amiket felsorolt a könyvében? Miért ezeket választotta a társadalmi szatíra egyik konfliktusképző elemének? A mai napig ennyire erőteljesek ezek az ellentétek? Dmitry: A 90-es évek végén Oroszországban ez mind felbukkant. Moszkvában a nacionalista és kommunista felvonulásokon több tízezer ember vesz részt. Mostanában is előfordul, hogy a skinhead-ek és az antifasiszták összecsapnak egymással, sokszor áldozatokat is követelnek ezek a megmozdulások. A feketék lényegében egy metafora a regényben; ők a Kaukázusból érkezett vendégmunkásokat, emigránsokat szimbolizálják. Moszkvában kétmillió ilyen ember él. A Metro 2033 akár az orosz társadalom karikírozott ábrázolásaként is értelmezhető. Rhewa: A mai napig ennyire forró a helyzet Moszkvában? Tehát heti, havi szintűek az összecsapások, vagy inkább csak a választások, nemzeti ünnepek idején történnek ezek az attrocitások? Nálunk jellemzően ez utóbbi esetekben éleződnek ki ennyire a konfliktusok. Dmitry: Csak példaként mondom, hogy november 4-ére terveznek egy ilyen nacionalista felvonulást, amin várhatóan ismét tíz-húszezer ember fog részt venni. Az etnikumok közötti konfliktusok állandóan jelen vannak. Folyamatban van két olyan bírósági ügy is, ahol kaukázusi vendégmunkásokat ítélnek el azért, mert orosz nacionalista futballszurkolókat öltek meg. A hatalom azt akarja, hogy a bírósági ítélet megszülessen még a felvonulás előtt. Felgyorsították az ügymenetet, nehogy a nacionalisták azt mondják, hogy a Putyin nem tudja kezelni ezt a problémát és nem elég erős ahhoz, hogy megvédje az oroszok érdekeit. Rhewa: Aktuális társadalmi feszültségeket visz le a metróba? Dmitry: A történet fő motívuma nem erről szól, de a háttérvilágot úgy írtam meg, hogy a mai orosz társadalmi viszonyokat helyeztem -erősen sarkítva-, a Metró 2033 világába. Rhewa: A riport előtt említettem, hogy a kérdéseim nem kifejezetten a könyvvel kapcsolatosak, inkább az orosz SF irodalomra és az SF közösségekre irányulnak. Például nálunk itt Magyarországon nincsenek irodalmi ügynökségek. Oroszországban vannak? (megjegyzés: sajnos erre a kérdésemre nem kaptam választ.) Dmitry: Nehéz kérdés, először is azzal kell kezdenem, hogy a tudományos fantasztikus írók engem nem szeretnek, és nem tartanak magunk közé tartozónak. Rhewa: Miért is? Dmitry: Azért, mert úgy gondolják, hogy én kommersz termék vagyok, hogy túl sokat képzelek magamról, hogy hirtelen csak úgy eléjük ugrottam… Rhewa: Ezt értelmezhetném akár szakmai féltékenységnek is? Ez nálunk is létező jelenség. Dmitry: Igen, akár így is tekinthetünk a helyzetre. Hogyha félmillió példányban kelt el a könyvem, akkor miért ne lenne nyilvánvaló, hogy egy kommersz termék vagyok, aki csak azért lett híres, mert annyira reklámozzák?! Nekik, az a véleményük, hogy a könyveim tudományos szempontból teljesen hiteltelenek, hihetetlenek, megalapozatlanok. Legjobb esetben átlagos, jelentéktelen írónak tartanak, legrosszabb esetben pedig egyszerűen tehetségtelennek. Hiszen ekkora reklámhadjárattal egy csimpánzból is lehet nagy írót csinálni, nem igaz?! Nos, ezért aztán én sem szeretem az orosz scifi írókat. Soha nem jártam semmilyen klubjukban, nem voltam semmilyen összejövetelükön. Elmagyarázták nekem, hogy az orosz fantasztikus írók konferenciája valójában csak egy nagy ivászat. Nekem pedig vigyáznom kell a májamra. (mosolyog) Viccet félretéve, valóban nem alakult ki jó kapcsolat köztem és az írók között. Szergej Lukjanyenko, aki manapság a legnépszerűbb orosz író, nos, ő például a jóságos isten. Teljesen közéjük tartozik, jól összebarátkozott velük. Rhewa: Némi ellentmondást érzek; ha a Metró kommersz mű, akkor Lukjanyenko, mondhatni a vámpírtrendet meglovagló könyvei nem számítanak annak?! Önt elutasítják a kommersz irodalomért, Lukjanyenko-t pedig keblükre ölelik ugyan azért. Dmitry: Hát igen, de ő Szergej Lukjanyenko, aki ízig vérig ehhez az SF klubhoz tartozik, míg Dmitry Glukhovsky idegen számukra. A fantasztikus írók Oroszországban egy szektába tömörülnek, és az írói karriert ezen a szektán belül képzelik megvalósítani. Menni kell, ismerkedni kell, tisztelni kell a megfelelő tekintélyeket. Kell inni ezzel, kell inni azzal, ott kell lenni a konferenciákon, rész kell venni a pályázataikon… Rhewa: …és aki nem járj végig ezt a szamárlétrát, azt nem fogadja be az orosz SF írótársadalom? Dmitry: Körülbelül, igen. Ha oda mennék hozzájuk, és azt mondanám, hogy na, itt vagyok, nézzétek Dmitry még is csak egy jó srác, akkor lehet, hogy befogadnának. De olvastam, hogy mennyi rosszat írnak rólam a blogjaikban. Őszintén szólva, már semmi kedvem ahhoz, hogy velük barátkozzam. Felőlem éljenek a saját kis világukban, a saját kis buborékjukban, engem ez nem érdekel. Annál is inkább, mert normális író egy-kettő, ha akad köztük, és kész. A túlnyomó többségük olyan vackokat ír, ami úgy sem olvas el senki más, csak saját maguk. Rhewa: Jól látom, hogy belterjesnek tartja az orosz SF íróközösséget? Dmitry: Igen, gettónak tartom. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a tudományos fantasztikus irodalom sokkal népszerűbb Oroszországban, mint a szépirodalom. Egy kezdő SF író első könyve nyolc-tízezer példányban jelenhet meg. A mainstreamben debütáló írónak az első könyve maximum háromezer példányba jelenik meg. A fantasztikus irodalmat sokkal többen olvassák, sokkal többen veszik. Rhewa: Az igen komoly múltú orosz SF irodalmi hagyományok miatt? Dmitry: Lehetséges, hogy emiatt. Egyrészt. Másrészt viszont, van olyan valóság, ami elől jobb szeretne az ember elbújni. Akkor keresünk alternatív világokat, amikor az, amelyik a valóságban körülvesz, élhetetlen, de legalábbis elkeserítő, kiábrándító. A mai orosz valóság nem sok embert tud kielégíteni… Leginkább ez lehet az SF népszerűsége mögött… akár világviszonylatban is. Rhewa: Nálunk egy kiadó nem igazán áll szóba kezdő írókkal, és egy, már befutott írónak sem jelenik meg nyolc-tízezer példányban a könyve. Mennyire nehéz egy kezdő írónak Oroszországban? Dmitry: Amikor a Metro 2033 már kész volt, akkor elküldtem tíz kiadónak és tíz közül kilencben el sem olvasták. Például, ha egy szerkesztő -mondjuk egy SF kiadónál-, naponta kap tíz kéziratot, minden műnek átfutja az első tíz oldalát. Ha az első tíz oldal nem tudta őt lekötni, megfogni, vagy komoly hibák vannak benne, akkor a kézirat a papírkosárba kerül. Rhewa: Akkor hogy lehet, hogy mégis ekkora példányszámmal indulhat egy kezdő író? Például Ön? Dmitry: Amikor kiválasztanak egy írót, az bekerül a kiadó valamelyik havonta megjelenő SF-sorozatába; azok indulnak ilyen példányszámmal. Amikor engem kiválasztottak, a kiadó már biztos volt abban, hogy el is tudja adni a könyvemet, hiszen népes olvasótáborom volt az interneten. Mondhatni, biztos bevételnek, jó befektetésnek számított a könyvem. Rhewa:.A kiadók sorozatain valamiféle logót ért? Nálunk van egy Mysterious Universe nevű sorozat, erre a világra több szerző is ír regényeket, novellákat, tehát ez egy logó. Így gondolta? Dmitry: Igen, ez a helyzet. Sok ilyen sorozat létezik a hazámban; például urban fantasy, űropera, etc… Először természetesen meg kell felelni egy-egy ilyen sorozat követelményeinek, de később, a már befutott, „híres” író elkezdheti írni a saját hangját. Rhewa: A Metró könyvekkel egy külön világot hozott létre, egy saját logót… Dmitry: Igen, ez így van, a Metro Univerzumot. Rhewa: A riport előtt azt hallottam, hogy létezik egy pályázata is a Metró Univerzumnak… Dmitry: Két évvel ezelőtt a kiadómmal beindítottuk a Metro Univerzum 2033 nevű projektet. (megjegyzés: a weboldal cirill betűs, oroszul értők, olvasók előnyben) Az az elképzelésünk, hogy ebbe a sorozatba írhatnak hivatásos SF írók és abszolút kezdők is. A kezdők számára a weboldalon egy külön felületet alakítottunk ki, ahova feltehetik a saját írásaikat. A weboldal látogatói pedig elolvashatják, pontozhatják a munkáikat, és akár szavazatot is adhatnak le rájuk. Rhewa: Mondana a válogatási metódusról pár szót? Dmitry: Aki bekerül az első tízbe a szavazatok alapján, azoknak a munkáját elolvassa a kiadó szerkesztője és én, de előfordul, hogy más szerzők is javasolnak ezt vagy azt a kezdők közül. Együtt választjuk ki ezek közül azokat, akiknek a regényeit publikálni fogjuk. Én magam vagyok a sorozatszerkesztő, már tizenkilenc könyvet jelentettünk meg. Öt első kötetes szerzőnk van, ők mind a Metro Univerzum honlapjáról indultak el, mondhatni a mi íróink. Sztorijaik nem csak Moszkvában, hanem más városokban, más vidékeken is játszódnak. A 2033 Univerzuma egy egységes összehangolt világ, amit a térkép különböző pontjain játszódó történetek alkotnak. Pl. Moszkva, Szentpétervár, Szibéria, Oroszország északi része, Ural vidéke, Ukrajna. Külföldi szerzői is vannak a sorozatunknak. Szeptemberben jelentettük meg egy angol szerző könyvét, ami egy atomháború után játszódó, Glasgow-London közötti utazás története. Egy olasz szerző, Tullio Avoledo könyvét az ősszel szeretnénk megjelentetni. (megjegyzés: a link alatt Tullio Avoledo Metro 2033-as facebook profilja található, olaszul értők előnyben.) Tullionak -aki egyébként intellektuális thrillereket ír-, ez az első SF története. Rhewa: Tehát, a Metro Univerzum megjelenési lehetőséget nyújt a már befutott íróknak, és az utánpótlás tehetséggondozását is felvállalja. Dmitry és az Univerzuma kineveli a következő SF írógenerációt? Dmitry: Igen, így is lehetne mondani. (mosolyog) Köszönetünket szeretnénk kifejezni az interjú elkészítésében közreműködőknek: Dmitry Glukhovsky írónak és Kaschuba Lídiának (Európa Kiadó marketingfelelős) a lehetőségért, M. Nagy Miklósnak (Európa Kiadó szerkesztője) aki az interjú alatt a tolmácsunk volt, és az Alexandra Kávéháznak, az interjú helyszínének biztosításáért.]]>