Rajongónak lenni mókás, kivétel olyan esetekben, amikor imádatod tárgyához készült filmről vagy játékról kell írni a nagyközönségnek. Mert ha az egekbe magasztalod, akkor elfogult, ha lehúzod, akkor meg ortodox fanatikus vagy. Persze lehet egyensúlyozni a két véglet között, egyaránt megkeresni egy mű értékét és értéktelenségét. A legtöbb esetben ez megy… Az Aliens: Colonial Marines esetében nem annyira… Ez a játék ugyanis annyira megosztóra sikeredett, hogy ahhoz képest a Prometheusról egyhangúak a vélemények. Még én sem tudom igazán, hányadán állok vele.

Dzséjt, az alien-rajongó tesztje

Imádom! Anno hasonló hatást a Ghostbusters: The Video Game gyakorolt rám, az A:CM-et így leginkább csak ahhoz tudnám mérni. A Szellemirtók játék sikere és bája abban rejlett, hogy maximálisan hű volt a filmekhez, és remekül folytatta azt. Pont, mintha Ghostbusters 3 lett volna. Az eredeti szereplők adták a hangjukat és arcukat, végig lehetett járni a helyszíneket, le lehetett győzni az ikonikus szellemeket, és persze, kedvedre lövöldözhettél a proton-ágyúval, miközben mindenféle szellemes dolgot gyűjtögettél. Az A:CM ugyanezt az irányt követi. Ugyan az Aliens-Alien3 duó folytatásaként lényegesen kevesebb karaktert mesélhettek vissza a készítők, néhány ismert arc így is befut. Kapunk újabb Bishop modellt, akit természetesen Lance Henriksen szólaltat meg, és végre tényleg hasonlít rá, nem úgy, mint a 2010-es Aliens vs Predatorban. Mellette visszatért a multi kedvéért Al Matthew (Apone őrmester), Mark Rolston (Drake) és Michael Bhien (Hicks), utóbbi ráadásul a single-ben is cameozik egyet. Már ez erős hangulati bomba, hát még amikor a Sulaco ismert helyszínein járkálunk, vagy felderítjük a Hadley’s Hope és a Space Jockey-k (Engineer sicc!) lezuhant űrhajóját. Ezek a pályák ráadásul tele vannak kisebb-nagyobb utalásokkal a korábbi filmekre (még a Prometheusra is!), mint Nyuszi babájának a feje, Bishop lába, a kiürült sentry gunok, stb, lényegében nincs olyan eleme a játéknak, ami ne passzolna a filmekhez.

Emellett gyűjtögethetünk dögcédulákat, amik között néha olyan nevek tűnnek fel, mint Frost, Dietrich, Apone, ráadásként megszerezhetjük Hicks puskáját, Hudson impulzus karabélyát, Vasquez smart gunját, stb. És persze kedvünkre lövöldözhetünk az M41A impule rifle-vel. Mi több, a gyűjtögetéssel és a kisebb feladatok (lőj le egyszerre két alien shotgunnal, fogj be egyszerre öt alient a detektorral) megoldásával különböző fegyvermodokat oldhatunk fel, amiket eztán felszerelhetünk a fegyverekre. Így rakhatunk rájuk lézeres célzót, sörétes puskát, gyújtógránát-vetőt, csimbi festést, és így tovább. Igen széleskörűek a lehetőségek. Egyetlen apró bibi van a fegyverek körül. A smart gun és a jó öreg lángszóró csak bizonyos pontokon használhatók, aztán érzékeny búcsút kell tőlük venni, ha kiürülnek vagy átlépünk egy másik pályára (ami különösen fájó, ha az a smart gun történetesen Vasquezé). Ez a megközelítés igen furcsa annak ismeretében, hogy minden más fegyver, amit felszedünk, végig megtartható, használható. Hogy miért két ilyen ikonikus puskát kellett lekorlátozni, érthetetlen. Alienekből ugyanúgy szép számmal elláttak minket. Nagy öröm, hogy ez a franchise első olyan terméke, amiben megjelenik az összes film (kivétel persze a két AVP) xenomorph variánsa. A „Giger-alien” a Nostromoról (még a szemüregek is megvannak!), a recésfejűek, akik eredetileg beköltöztek a Hadley’s Hope-ra, a dogalien a Fury-ról, de még a genetic drone is megjelenik az USM Aurigáról (nem az édibédi hófehérke, ne tessék megijedni, annak newborn a becses neve). Mondanom sem kell, nem csak látványra, de hangzásvilágra is teljesen az Alien univerzumban érezhetjük magunkat. A fegyverek, a dögök, még a számítógépek is a megszeretett hangokon szólalnak meg, a zene pedig igen jól hozza vissza az ismert dallamokat, beleszőve rengeteg új motívumot. Az újítások is tetszetősre sikeredtek. Az új fegyverek kellemesen modernek, jól passzolnak az univerzumba és jól használhatóak. Az új alien fajok, amik a felrobbant atmoszféra processzor sugárzása nyomán keletkeztek, szintén pofásak, pedig kezdetben tartottam tőlük. Kifejezetten ijesztő lett a Raven nevű termetes jószág, amely képes egy csapásra megölni, és ha bal lábbal ébred, még a sima alieneket is leöli. Az emberi ellenfelek kellemes változatosságot adnak, miattuk nem fullad unalomba az alienek lemészárlása. Szerencsére valódi, hús-vér emberekkel kell harcolni, nem úgy, mint az AVP-kben, ahol nekem mindig csípte a csőröm a sok android. A Weyland-Yutani Társaság zsoldosai nem szórakoznak, impulzus karabéllyal, smart gunnal, lángszóróval, automata ágyúkkal, gránátokkal és rakétákkal, mi több, néha még APC-vel is megkeseríti szegény tengerészgyalogosunk életét. Egy szó, mint száz, ez a játék remek, igazán film hű, rengeteg apró utalás van benne és teljesen belesimul a világba, nem úgy, mint az eddigi AVP-k. A sztori érdekes, kezdetben rengeteg kérdést vet fel, amiket aztán szépen elvarrnak, bár az egyik fordulat után azért az embernek – még a rajongónak is – nyelnie kell, mert alaposan belenyúl a világba, de a válasz rá olyan kitérő, hogy az már pofátlanság. Az egyetlen mentsége, hogy az Alien3 eleje amúgy is elég nagy katyvasz ahhoz, hogy ráfoghassuk: bőven belefér, sőt, még némi logikát is vitt bele.

Dzséjt, a kritikus tesztje

Nos, ha megpróbálom levetkőzni alien rajongó mivoltom, még rosszabb helyzetbe kerülök, mint eddig. A szaksajtó és a rajongói fórumok is televannak azzal, hogy technikailag mekkora katasztrófa a játék. Átgondolatlan koncepció, rossz arányválasztás, elavult grafika és motor, s ezernyi bug. A lent látható videó prezentálja, mekkora a különbség a demo és a kiadott játék között. Közben kiderült, hogy mivel a Gearboxot lekötötte a Borderlands 2 és a Duke Nukem Forever, nem értek rá foglalkozni a Colonial Marines-szel, ezért lepasszolták a single kapmány elkészítését a TimeGate-nek (F.E.A.R. kiegészítők, Section 8), a DLC-k elkészítését pedig a Demiurge és a Nerve Software csapatainak, így a Gearbox csak a multiért felelt.

Ám a TimeGate kidobta a már elkészített anyagot és újraformálta az egész single-t, értelmetlenné téve a sztorit, játszhatatlanná a játékot PS3-ason. Ez persze a Gearboxnak nem tetszett, visszavették, s miközben a SEGA már nagyon erősen verte az ajtajukat a lassan hat éve késő játék miatt, próbálták befejezni. Szóval a megjelenés óta áll a bál, a Gearbox és a TimeGate most azon vitáznak, ki vette ki a nagyobb részét a készítésből. (Vagyis, arról veszekednek, ki rontotta el jobban… Ez a nem semmi!) Közben mindenki szidja a SEGA-t, amiért nyolc év fejlesztés után már látni akart valamit a pénzéből. Az eredmény: lyukas sztori, elavult grafika, rossz egyensúlyozás a retro és a modern elvárások között, és ezernyi bug… Egyértelműnek tűnik, akkor mi a bajom? Hogy az ezernyi bugból, amik állítólag játszhatatlanná teszik a játékot én a tíz órás játékidő alatt alig valamit észleltem. Amik feltűntek, azok olyanok voltak, amik nem befolyásolják különösebben a játékélményt, sőt, láttam már rosszabbat is. Példának okáért a Dead Space 3-ban a falba bedobott nekrok visszatérő lebegő, halhatatlan csákányaival volt alkalmam megküzdeni, rögvest a játék második fejezetében! Az A:CM-ben a legsúlyosabb, amibe belefutottam, hogy a társam elakadt a nyílt folyosón, de pár méter után a program utánam transzportálta (szó szerint, még szép transzport effektet is kapott). Nem láttam olyat, hogy a szereplők egymásba csúsznak, hogy a nyitott ajtóról pattan vissza a gránát. Sehol sem volt jele a buta AI-nek, sőt, kifejezetten tetszett, hogy az alienek végre nem egy előre rögzített nyílegyenes úton szaladnak felém, hanem megpróbálnak a hátamba kerülni, ide-oda ugrálnak a folyosókon, szóval próbálják megnehezíteni a dolgom. Mi több, tanúja voltam, amint egyet lerúgtam magamról, de mivel a pisztollyal nem sikerült kinyírni, eliszkolt a szellőzőbe, majd a detektorral végignézhettem, amint megpróbál a hátamba kerülni. Szóval, a bugok, amik ellehetetlenítik a játékot nálam nem jelentkeztek. Ekkora mázlim lenne? Vagy az első nap kiadott patch – ami előbb került fel a steamre, mint ahogy én kézbe vehettem a játékot – ennyit javít a játékon (a leírás szerint nem)? Nem tudom. Egy biztos, a saját tapasztalataimra támaszkodva nem jelenthetem ki, hogy ez a játék bugos, kivétel, ha a xenomorphokról beszélek. Amit viszont én sem tudtam elkerülni, az a grafika. Ez tényleg ronda, na. Megjeleníti, amit kell, és hangulatos is, legalábbis nekem az volt, de nem lehet elmenni amellett, hogy a mai kor technikai lehetőségeit ez a játék hihetetlen mód kerüli. Kerüli, mert nincsenek benne! Ilyenek hiányoznak, mint dinamikus fény-árnyék effekt, rombolható… Mit rombolható? Egyáltalán interakciót mutató környezet, reális sebzés rendszer (vicces, amikor a pulse rifle-vel meglövöd a csókát, az meg szétrobban!!!!). A karakterek szépen megrajzoltak (az emberek is, az alienek meg még sosem festettek ilyen jól), de a mimikájuk nagyon fapados, a 2004-es Half Life 2 kenterbe veri. Az animáció pedig borzalom, a zombialieneknél kifejezetten megnevetteti az embert. Egyszerűen hihetetlen, hogy felelős fejlesztőcég és kiadó vállalni mert ilyen grafikát 2013-ban. Azóta lelkes moderek villámsebességgel elkészítették egy DirectX 10-es modot (a játék alapból csak a 9-est tudja!), ami igen szépen feljavítja a grafikát, érdemes telepíteni. (AliensDX10 Better Grafik and Light v2) Szóba került a zombialien… zombalien… zombilien… zombien… Oké, hagyjuk. A mutáció okozta alien-elfajzás szintén kicsit felemás lett. Rajongóként ugyan díjaztam eme új variációk megjelenését, amik sokkal jobban festenek, mint az Alien Resurrection newbornja, vagy a Prometheus deaconja. De! Klisé, klisé, klisé! A hangra reagáló, magát felrobbantó alien, a rinocérosz módjára szemből sebezhetetlen alien, a savköpködő alien, ez mind-mind a Left 4 Deadből van, kérem, pedig ott nem él ilyen! Minek kellett ezekre xeno skint húzni? Az új dögök közül tényleg, ami jól szuperál, az az említett Raven, egyrészt, az hoz egy kis parafaktort (amíg rá nem jössz, hogy a szkript hogyan fut), másrészt, legalább egyedi. Leölése nem is a megszokott lövöd, amíg meg nem döglik módszerrel megy, hanem egy rakodógéppel kell jól felpofozni. Jól hangzik? Elsőre valóban az, de valójában nem áll másból a csetepaté, mint két egérgomb nyomogatásából, amiknek hatására kiosztod a sallereket, aztán random mód bejön néha olyan animáció, amiben megragadod a Raven grabancát, vagy kicsit megtekergeted a nyakát. Vagyis ezekre semmi befolyása sincs az embernek. És ha már boss-harc, fájó pontja ez a játéknak. A Raven problémája mellett hasonló gondok vannak a crusher nevezetű lénnyel, aminek kivégzése annyiból áll, hogy ő lerohan, neked félre kell futnod, és miután elszaladt melletted, tüzet nyithatsz a hátára, ahol könnyen sebezhető. A királynő elpusztítása pedig könnyebb, mint a 2010-es AVP-ben, pedig ott sem kellett vért izzadni. Négy gomb lenyomásával fel kell húzni egy katapultot, amivel kilőheted a királynőt az űrhajó oldalán tátongó lyukon. Ez még nem is lenne olyan rossz, ha a pálya nem lenne tele ládákkal, amik mögé elbújhatsz, és a szétszórt páncélok nem generálódnának újra. Szóval minden kihívás nélkül győzhető le minden szörnyek legyszőrnyűbbike… No comment. Hasonlóan faramuci a helyzet az új fegyverekkel. Mint írtam, a smart gun és a lángszóró kivételével minden gyilok magunkkal vihető, fejleszthető. S mivel a lőszert mindegyiknél külön számolja, azzal sosem lesz gondunk. Ha az egyik kiürül, csak kézbe kell kapni a másikat. Ráadásul a program állandóan olyan dolgokkal szórja tele a pályát, amire szükséged van, tehát ha fogy a páncélod, abból találsz majd lerakatot, ha a shoti lőszere, akkor azzal lesz tele a placc. A fegyverváltás persze okozhat némi bonyodalmat egy nagyobb alien-roham alatt, mert alapjáraton kézben csak három fegyver van (ebből csak kettő érhető el scrollozva, a pisztolyhoz már a 3-as gomb lenyomása ajánlott), a többit mondhatni zsebben tartjuk. Vagyis csere esetén egy a Crysis játékokéhoz hasonló tárcsás menübe kell belépni. Természetesen ekkor nem áll meg az idő, vagyis amíg szöszölünk, kicakkozhatják a valagunkat. Ezzel szemben a fejlesztéseket már a játék menüjében menedzselhetjük, vagyis ESC lenyomása után, ezzel együtt a játék szüneteltetésével érhető el. Jól átgondolt… De mi is itt a probléma? Hát az, hogy rohadt mód felesleges fejleszteni vagy más fegyvert elővenni. Én legtöbbször az M41A-t szorongatta, és az volt a legnagyobb cserém, amikor az alap 40 (fejlesztés után 60) lőszeres impule rifle-t lecseréltem Hudson karabélyára, mert abban 95 lőszer volt (a vicc az egészben, hogy a filmekben 99 lőszer fér bele…). Ezt leszámítva csak azért váltottam néha, mert hát ki kellett próbálni a többi gyilokot is. Illetve, ha egy alien a földre teper és sikerül lerúgni, akkor hősünk a pisztolyát kapja elő, amíg a fekszik. No meg kétszer használtam a smart gunt is… Fejlesztésből pedig egyedül a tárkapacitás növelése hasznos. Ha már példának hoztam a Ghostbusters-t, maradjunk ennél. Ott ugyanúgy voltak új fegyverek, sőt, ugyanígy fejleszthetőek voltak, és az egyre morcosabb, speciálisabb dögök, olykor pedig maga a környezet kényszerített rá, hogy akkor is használjuk a többi fegyvert és fejlesztést, ha amúgy fülig szerelmesek vagyunk a protonfegyverbe és mással sem lövöldöznénk. Itt ilyen nincs. Ugyanúgy elbánhatsz a királynővel az alap impulzus karabélyt szorongatva, mint az arctámadóval, a nagy hadelhadd alatt fel sem merül az emberben, hogy esetleg elő kéne venni azt a csúcs modern és egy lövéssel dezintegráló plasma rifle-t, vagy a gránátvetőt lángszóróra kéne cserélni.

S ha már szóba került az arctámadó. Alapjáraton a játék egész nehézre sikerült, a dögök és a WYC zsoldosok is keményen sebeznek, az eszüket jól használják. Szóval ezzel nem lenne különösebb problémám, ha nem lennének olyan események, amibe bele kéne halnom, de simán túlélem. Lüke kívánság mi? No, ennek magyarázata egyszerű – és itt most kicsit megint az alien rajongó szól belőlem. Az olyan pillanatokra gondolok, amikor az alien leteper, és a hős lerúgja magáról, mert a dög ugyan az arcába tolja a pofáját, de a második állkapcsot az istenért nem lőné ki. Vagy az arctámadó esete, amikor ugyan nem látni, hol van, de a karakter zsigerből elkapja a levegőben, és mi az entert bőszen nyomogatva hámozhatjuk le magunkról. Mi ezzel a baj? Nos, az, hogy hülyeség, másrészt, ez így nem játék. Sokkal élvezetesebb lenne, ha ilyen esetben quick time event lenne, ahol idegtépően rövid időn belül kellene lenyomni a billentyűzet random mód jelzett gombját. Mert nagyjából ez szimulálná reálisan egy golyó módjára feléd repülő arctámadó, vagy egy arcodba lihegő alien esetén a túlélési lehetőségeidet, plusz, ezzel legalább játszanál, nem egy előre renderelt videót néznél.

Csapatban halni élvezet

A játék négy multi mókát ajánl: Team Deatmatch, Extermination, Survival és Escape. Az elsőben semmi extra sincs, az egyik fajnak ki kell irtania a másik faj játékosait. Az Extermination már ötletesebb, ott a tengerészgyalogosoknak a feladata a pálya különböző részein elszórt tojástárolók elpusztítása, az alieneknek meg értelemszerűen ennek megakadályozása a céljuk. A dolog jól hangzik és élvezetes, annak ellenére, hogy lényegében ez egy területfoglalós játék kicsit újrakeverve. A kiskatonák odarohannak a tárolóhoz, majd ott kell állniuk mellettük X ideig. Mivel a terület viszonylag kicsi, így ez idő alatt alig tudnak mozogni, ami a másik csapatnak kedvez. Az egyedi és legjobb élményt a Survival és az Escape adja, ezek már igazi Alienses multi mókák. A Survival lényege, ahogy a neve is mutatja, a túlélés. A tengerészgyalogosokat leteszik egy épületbe, aminek persze rengeteg bejárata van. Ezek egyike-másika lehegeszthető, mások elé sentry gun állítható, de még így is éppen elég bejárat marad. Az embereknek nincs más dolguk, mint adott ideig túlélni a dögök végtelen rohamát. A trükkös rész az, hogy alient játszva bármennyiszer feltámadhatsz, viszont ha emberként földre kerülsz és egy társad nem állít talpra záros határidőn belül, akkor „game over man, game over.” Úgyhogy ahogy fogy az emberek száma, úgy gyengül a védelem és özönli el a placcot egyre több éhes dög. Az Escape hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt egy adott területen kell átjutni. A dolgot nem csak az alienek csapata, de a közbeeső feladatok is nehezítik. Ez igen pörgős játékmód, a katonák folyamatosan mozognak, a dögök pedig végig ott lihegnek a sarkukban. Mivel itt van élet és páncél csomag, az elhalálozás nehezebb, de ha tengerészgyalogosként halsz, szintén végleg a földön maradsz (természetesen itt ugyanúgy van egy rövid periódus, amíg a csapattárs talpra állíthat). Mindkét mód erősen igényli a taktikát, főleg a Survival, ahol igen jól meg kell szervezni a védelmet, és ha az alienek csapata rést üt rajta, akkor gyorsan kell újraszerveződni. Az Escape-nél pedig a csapattársak védelme a fontos, jó tengerészgyalogoshoz híven nem szabad senkit sem hátrahagyni, és amíg valaki elvégzi a kirendelt feladatot (például átvágja a zárt ajtót), addig a többieknek muszáj fedeznie a hátsóját. Elsőre a csapatok közti erőviszony kiegyenlítetlennek tűnik, mivel az alieneknek testközelből kell leölnie a lőfegyveres katonákat, és bizony a dögök nehezen állják a sarat a robbanó töltényekkel szemben. Azonban a jól felépített (bár elég kevés) pályának hála lehetőség nyílik lesből támadni, és a tömeges lerohanás is igen elsöprő lehet. Ráadásul az alienek átlátnak a falakon, a tengerészeknek ehhez elő kell vennie a detektort, ami lehetetlen, ha folyamatosan támadnak a dögök, mivel a single-hez hasonlóan itt sem lehet egyszerre detektorozni és lőni (ahogy a filmben sem lehetett). Az alieneknek három variánsa van: warrior, lurker és splitter, utóbbi képes távolra savat köpni. A szörnyek képességei rengeteg féle felé fejleszthetők, több különböző támadási forma (gyors támadás, erős támadás), kivégzés (savhányás, farokra tűzés), mozgási képesség (nagy ugrás, gyorsabb futás), illetve külsejük, leginkább a fejük és a színűk formálható extrém irányba. Persze mindehhez XP-t kell gyűjteni és teljesítenünk a különféle kihívásokat. Ez utóbbiak ráadásul lehetővé teszik, hogy a xenok crusherré mutálódhassanak. Embereknél nincs különösebb specializálódás, van a férfi és női katona, illetve a DLC esetén Drake, Apone, Hicks és Hudson. Fegyvereik és kinézetük testre szabható, sőt, kapcsolatban állnak a single-vel, így az ott elért fejlesztések megjelennek a multiban. Ráadásul plusz fegyvereket vehetnek fel a pályákon, mint a smart gun, a lángszóró vagy a sentry gun, ezek természetesen el vannak rejtve. A multi összességében igen élvezetesre sikerült, jó időre lekötheti az embert. Egyetlen kellemetlensége az itt már általam is tapasztalt bugok, főleg az alienek terén. Az irányításuk kicsit macerás a falmászó képesség esetén. Nem minden felülettel birkóznak meg, ráadásul az irányítás és a kamera belehülyülhet, olykor pedig a szörny áteshet a pályán. Plusz jelenleg alig lézengenek a szervereken, a team deathmatchot ki sem tudtam próbálni, a többinél pedig perceket várhattam, mire végre összejött a megfelelő mennyiségű ember (legfeljebb nyolc játékos lehet, ez a Survival és Escape módoknál egyben a minimum mennyiség). Amiről még nem ejtettem szót, az a single co-op módja. Ebben négyen léphetünk be és játszhatjuk ki a sztori pályáit. Jó kis móka, a dögökből ekkor több van és nehezebben purcannak ki, viszont a sztori ekkor elég idiótán működik, révén az NPC-k szemében továbbra is egyedül vagyunk. Nagy hátránya ennek a módnak, hogy nem lehet barátokat invitálni, így csak random emberekkel játszhatjuk. Ami olyan eseményekhez vezethet, mint amikor lehegesztettem az ajtót a Raven előtt, mit sem tudva arról, hogy csapattársaim összehegesztették a mögöttem lévő ajtót. Természetesen a Raven annak rendje és módja szerint cafatokra tépett és várhattam, míg társaim elérik a következő checkpointot, hogy feltámadhassak.

Most akkor jó vagy nem jó játék?

Nehéz megmondani. Mint 2013-ban megjelent FPS jó indulattal is csak középszerű. Ezen az sem segít, hogy a bugok többségét az első napi javítás kigyomlálta, a maradékot pedig kis szerencsével el lehet kerülni. A grafika ronda, a motor elavult. A játékmenet rosszul egyensúlyoz a nosztalgia és a mai trendek között, a játékidő rövid, a szkriptelt események sokszor ölik meg a hangulatot, a fegyverek és fejlesztéseik pedig átkozottul fölöslegesek. Az új alienek meg klisések. Rajongói szemmel viszont remek. Beleillik az Alien-világába, iszonyú hangulatos a Sulacón, a Hadley’s Hope-on és a Derelicten sétálni. Tömör gyönyör felfedezni az utalásokat, meglelni Hudson holtestét, meghallgatni Anne Jordan (Nyuszi anyja) telefonját az anyjának, miután hazatértek a Derelictről. És még sorolhatnám, rengeteg dolog van, ami örömet tud okozni egy alien rajongónak. Szóval vegyes a dolog. De javulhat, az első patch-et nyilván jó néhány követi majd, a grafikát pedig feljavították az amatőr modszakik, akik valószínűleg ugyanúgy nem állnak meg itt. A Survival és az Escape a multiban önmagában már most szórakoztató, és ha kiadnak hozzá még pár pályát, még jobb lesz (most csak kettő van mindegyikhez). A co-op mód is lekötheti az embert. A sztori sem rossz, leszámítva azt a magyarázat nélkül hagyott fordulatot. És még mindig bulis alienekre lövöldözni, akkor is, ha nem vagy megszállottja a banánfejűeknek. Szóval ez egy ilyen végletek játék. Vagy bejön minden hibája ellenére, vagy annyira megutálod, hogy a gondolatától is irtózni fogsz, függetlenül attól, rajongsz-e az univerzumért. Bár személy szerint a fanoknak azért ajánlom, legalább egy próba erejéig. Pro: + Érdekes sztori + Pulse Rifle + Hű az univerzumhoz + Survival és Escape multi módok Kontra: – Elavult grafika és motor – Rövid – Bugos – A kánon megbolygatása épkézláb magyarázat nélkül

]]>