A Syracuse Egyetem kutatója, Scott Pitnick kutatásából kiderül, hogy a denevéreknél evolúciós kompromisszum működik: a szexuális teljesítményt választják vagy az intelligenciát. Bizonyos denevérfajok hímei megrázóan nagy heréket növesztenek.

A rágcsálók után, a denevéreké az emlősök osztályának második leggazdagabb rendje: körülbelül ezer fajuk ismert. Kivételes repülési és tájékozódási képességeik miatt számtalan biológiai kutatás alanyai voltak, így Pitnick és munkatársai jelentős adag hattérinformáció birtokában vághattak a bőregerek szaporodási szokásainak vizsgálatába.

 
Pitnick csapata 334 denevérfajt vizsgált meg, és jellegzetes összefüggésekre bukkantak a denevérhere mérete és egyéb fizikai jellemzők között.

Azoknál a fajoknál, ahol a nőstények monogám életmódot folytattak, a hímek ivarmirigyei testtömegük 0,11-1,4 százalékát tették ki. Ezzel szemben azoknál a fajoknál, ahol a nőstények váltogatták partnereiket, a hímek testtömegük legalább 0,6 százalékát, de akár 8,5 százalékát kitevő szerelvénnyel repkednek.

“A promiszkuis denevéreknél spermaversengés van. Az a hím nyer, aki legtöbb spermiummal támad, ezért legtöbbjüknek botrányosan nagy heregolyói vannak.” – magyarázza Pintick.

Egy nagyméretű agy fenntartása ugyanakkor komoly terheket ró az anyagcserére. Azoknál a denevérfajoknál, ahol a nőstények gyakorta váltogatják partnereiket, a hímek szervezete több energiát fordít a herék működtetésére, mint az agyra.

A mérések szerint a monogám denevéreknél a hímek agytömege a teljes testtömeghez képest átlagosan 2,6 százalék volt, míg a tökösebb fajoknál ez az arány 1,9 százalékra zsugorodott. Szerintem az az emberi faj esetében is így van 🙂 A tökös agyatlan, az agyas meg töketlen. Mindennek a nők az okai! 🙂

]]>