Szélesi Sándorral, honlapunk szerkesztőjével, aki Anthony Sheenard néven publikál.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy abból lesz a sci-fi író, akitzavarnak a tények, mások szerint épp ellenkezőleg: csak a tényekalapján lehet jó sci-fit írni. Mi az Ön álláspontja? Aki jól olvassa a sci-fit, az tudja: a science-fiction nagyon is maidolgokkal, a jelen problémáival foglalkozik. Legtöbbször afélelmeinkkel: van, aki a klónozástól fél, az űrkutatástól, az idegencivilizáció gondolatától, a bioélelmiszerek termesztésétől, az édesvízeltűnésétől, más a globalizációtól, a technikai civilizációkihívásaitól; a jó sci-fi író elemzi a társadalom változásait, követi atudomány fejlődését, figyelmezteti az embereket, utat mutat,elgondolkoztat. Maga fél a klónozástól? Hűűű, a mindenit… Mondom inkább így: nem értek hozzá. Sokat olvasokróla, akárcsak más, az embereket foglalkoztató problémáról. Ám minéltöbbet olvasok róla, annál világosabb lesz előttem, milyen könnyűmegvezetni tudattalanokat. Kifejtené? A klónozás tiltásának és/vagy engedélyezésének olyan erkölcsi,társadalmi és biológiai hatása lehet, amely veszélyeztetheti az emberifaj jövőjét. Sok a vita és az indulat az „ember másolása” körül,ideológiai kérdés lett a tudományból, sok tudós csak óvatosan mernyilatkozni. A sci-fi nyelvén, a XXV. századi hősök segítségévelazonban kimondhatjuk azt is, amiért egyesek ma eretneknek tartanákőket. És éppen ebben áll a science-fiction lényege: a sci-fi tudományosigényességgel megírt, időben és térben elmozdítható, valóság alapúfikció. Az Odüsszeia például – nem feledkezve meg mitológiai vonatkozásairól – egyfajta sci-fi volna? Semmiképp. Az Odüsszeia, ha így kérdezi, inkább fantasy. Pedig a benne szereplő szörnyeknek azért van némi tudományos alapja, nem beszélve az emberi félelmek megjelenítéséről. Hát ez az… Leegyszerűsítve úgy mondanám: ha az a sárkány itt van aFöldön, akkor fantasy; ha egy távoli, idegen bolygón, és űrhajója van,akkor sci-fi. Ha Odüsszeusznak, ugye, űrhajója lett volna… Na tessék…, Dante: Pokol? Földi túlvilág: fantasy.

Petőfi: János vitéz?
Óriások: fantasy. Verne: Nemo kapitány? Technikai civilizáció: sci-fi. Obrucsev: Utazás Plútóniába? Tudományos alapú, őslénytanos: sci-fi. Tolkien: Gyűrűk ura? Tündék, orkok, varázslók: ez az igazi alapfantasy. Ezek mind komolymunkák a maguk nemében. Az igazán tudományos fantasztikumot nehézmegírni, mert időigényes; a szórakoztató sci-fi-t könnyebbű, mert nemkell vele annyit bíbelődni. Ez akkor válik fontossá, ha tudjuk, hogy azírók állnak a honorlista legvégén. A legmeghatározóbbak a terjesztők,majd következnek a kiadók, és legvégén a szerzők. Az írók ezért nálunkkénytelenek mással is foglalkozni, és csak otthon, reggel, este,fáradtan, jobb esetben szabadidejükben, szabadságuk alatt írnak.Kevesek tehetik meg, hogy olyan ütemben fejlődjenek, mint nyugatitársaik, akiknél egy rossz könyvhonorárium több évi megélhetést isjelenthet – nálunk egy-két havit, miközben egy jó könyv hónapokig,évekig készül. Merthogy az igazán jó sci-fi irodalmi alkotás, és mintilyen, meg kell érnie a szerzőben. Jó hogy említi: a sci-fit nem mindenki tekinti irodalomnak. Attól, hogy valami tudományos és fantasztikus, lehet irodalmi. A sci-fiműfajban is van olvasható és olvashatatlan írás, és számos rosszszerzője mellett megtalálhatók a kiválóságok is.

Kiválóságok mint: Asimov, Lem, Bradbury, K. Dick, C. Clark…
Ők a XX. századi klasszikusok, a sci-fi nagymesterei. Asimov a könnyedszórakoztatás művésze, A. C. Clarke keményen tudományos alapú, Bradburya nagy mesélő, K. Dick a társadalom torzulásaira figyelmeztet, Lemírásai alapvetően filozofikus igényűek. De akadnak ma is ilyeníróegyéniségek, David Brin például Clarke-hoz hasonlóan tudományosigényű, Kevin J. Anderson pedig olyan nagy mesélő, mint Asimov – az máskérdés, hogy Magyarországon kevéssé ismerik őket. A Zsoldos Péter Díj odaítélésnek indoklásában, melyet a Sötétségelőtt című regényéért kapott kiemelték kitűnő jellemábrázolásait; ezekszerint hőseinek csak a neve kitaláció, amúgy mind archetípus, jólkörülhatárolt karakter. Sokkal könnyebb elmesélni és átadni bármit, ha azonosulni tudunk ahősökkel, ha gyűlölni, szeretni lehet őket. Egy szórakoztató sci-fifőhőse például lehet egy Bruce Willis típusú figura. A mélyebb,elemzőbb sci-fi-be ezzel szemben nem kell akcióhős, megeshet, hogy egykönyvtáros, tanár vagy éppen csillagász áll a középpontban, akitugyanazok a gondok foglalkoztatnak a mindennapokban, mint bárki mást. A Sötétség előtt című regénye megírásakor mi foglalkozatta? Az alapötletét a mai világunk kiszolgáltatottsága adta, az a fajtaadat-áradat, amelyből szinte már-már képtelenség kiválasztani azigazságnak megfelelő információt. Eljutunk odáig, hogy annyiféleigazság lesz, ahányan mondják, magyarázzák vagy annak tartják. A regényegy vér-szórakoztató sci-fi sorozat, a Mysterious Universe része,melyet Fonyódi Tibor íróbarátommal találtuk ki. Főhősöm a 30. századbanél, ő York Ketchikan. Megmenti a szép nőt, lezúzza a gonoszokat, smiközben száguldozik az űrhajóval, különböző technikai-misztikusproblémákat old meg. Igen ám, csakhogy Mysterious Universe világanagyon összetett, és ugyanúgy lehet szórakoztató mint félelmetes. ASötétség előttnek éppen ezért mások a hősei, más időszakban játszódik,nem Ketchikan korában. Ez a 24. század, melyben az információ-áradat azegyén számára megszűrhetetlen, és semmit nem tudhatunk biztosan. Háromszereplőn keresztül láttatom mindezt: egy paranoid, egy skizofrén ésegy túlérzékeny ember áll a középpontban. Így sokkal kiélezettebb aszituáció, és félelmetesebb a valóság képlékeny mivolta. Mind vakonbotorkálnak egy ellenséges külvilágban. Szóval ezért Sötétség előtt a regény címe… Ez valós veszély. Az információval vissza lehet élni, adni-venni lehet, torzítani, befolyásolni, manipulálni vele. Már csak tudhatja, hiszen újságíró is volt. Kipróbálhattam magam számos műfajban, a szépprózától kezdve aforgatókönyvíráson át egészen a tudósításig. Egyedül politikusibeszédet nem írtam, itt még nem tartok… Pedig olykor mintha meglehetősen vegyes műfaj volna az. Úgy érti, hogy a választások előtt fantasy, amúgy legtöbbszörsci-fi?… Nem is rossz regényötlet… De komolyra fordítva: kisiskoláskoromban olvastam Wildertől a Teremtés nyolcadik napját, és a regényegyik főszereplője egy újságíró volt. Azt hiszem, ez az olvasási élményterelt engem később az újságírás felé. A sci-fi világába vezető útonviszont az olvasmányokon túl az ott megszerzett barátságok ismeghatározóak voltak. Mert ha barátok között vagyunk, azért ez azuniverzum mégsem olyan félelmetes. F. Tóth Benedek
]]>