A 2010-es év utolsó SFportal Meetupjának kétségkívül legérdekesebb előadása Antal József nevéhez fűződik, akit a sci-fis közönség mint írót-szerkesztőt ismer, ám most mint biokémikus jelent meg a Tündérgyárban, a Meetupok megszokott helyszínén. Antal előadása az év legszenzációsabb tudományos bejelentéséhez kapcsolódott:a Mono-tó kapcsán elhíresült arzénos baktériumról a Science magazinban megjelenő tudományos beszámolót vette górcső alá – és ezzel kapcsolatosan természetesen a bulvár médiában megjelent híreket is megvizsgálta. Az előadó már a legelején leszögezte, hogy ha a Science cikkét egy szakmabeli phd-hallgató adja be a tanárának, a tanár minden bizonnyal visszaadja azzal, dolgozzon még rajta egy kicsit, mert ez nem elég. A megjelent bulvármédiás hírek szenzációhajhászok, mint ahogy a NASA is az volt a bejelentés kapcsán, miközben a valóság teljesen lehangoló. Már az a több helyen olvasott mondat is hamis, hogy: „a baktérium különlegessége, hogy a DNS-e nem azokból az elemekből épül fel, mint a Földön ismert összes többi élőlényé”, hiszen az „idegen” baktérium ugyanazt a szén alapú földi biokémiát, használja, mint például a levendula, és ugyanolyan nukleinsav-fehérje-szénhidrát-lipid alapú földi élettel van dolgunk, mint minden élővel körülöttünk. Az első kifogás a kutatás kapcsán abból ered, hogy az arzén alapú baktériumot nem a Mono-tóban találták meg, hanem laboratóriumi körülmények között alkották meg, ahol a körülményeinek megváltoztatásával maguk a tudósok kényszerítették a baktériumot foszfor-arzén cserére. Maguk a tavi baktériumok természetes, natív földi biokémiát és foszfort használnak, és csak laboratóriumban, a körülmények megváltoztatásával kényszerültek a foszfor-arzén cserére és bizony laboratóriumi körülmények között is „jobban működött” (szaporodott) a foszfortartalmú. Ugyanakkor az arzénalapon tartott kísérleti baktériumok más, extrém mérgező környezetben élő mikroorganizmusokhoz hasonlóan vakuólákat (hólyagocskákat) képeztek önmagukon belül, hogy a mérgező arzént abban tárolják viszonylag ártalmatlan formában – tehát nem természetes az a folyamat, aminek eredményeképpen a „szenzációs” eredményt elérték a NASA szakemberei. A kutatás legnagyobb problémája azonban az volt, hogy mindössze a baktérium DNS-ére korlátozódott (az előadó szerint azért, mert a DNS szinte celeb a molekuláris biológiában, mindenki ismeri a nevét, jól el lehet adni a bulvárban). Ez azt jelenti, hogy a baktériumból a lehető legprimitívebb izolációs technikával kivonták a DNS-t, és a kapott „tál kocsonyás levest” high tech műszerekkel vizsgálták meg. Emellett nem voltak kontrollkísérletek és nem nézték meg, hogy a módosult DNS „működik-e”. Maguk a kutatók is bevallják, hogy más molekulákra vonatkozó adataik vagy nincsenek (nem vizsgálták) vagy valószínűleg műtermékekből származnak. A cikket azóta szétszedték más kritikusok: szerintük nem is történt foszfor-arzén csere a DNS-ben, az eredmény műtermék. Gyakorlatilag ugyanis a sejtből kikerülő arzénos DNS a vizsgálatok végét nem érné meg, egyszerűen szétesne közben. Mások azt számították ki, hogy csupán minden négyszázadik foszfor-molekula cserélődött ki arzénra, ami még a szennyeződések koncentrációtartományába is belefér. A kísérlet hiányosságai: többek között nem vizsgálták sem az RNS-ben, sem a membránok lipidjeiben, sem az aminosav oldalláncokon a foszfor-arzén cserét és nem bizonyították, hogy megtörtént-e az adenozin-trifoszfátban (a sejt energiaforrásában). Nem vizsgálták az arzént méregként elkülönítő hólyagocskákat sem, és még az sem tiszta, hogy amikor a DNS izolálása megtörtént, akkor a kutatók ezeket „bedarálták”-e abba a tál kocsonyába, ami a vizsgálat alapját képezte. Antal a végén sorra vette a bulvármédia feltevéseit és sorban cáfolta a megjelenő butaságokat. Ez nem „új élet”. Képtelenség, hogy az arzént használó biokémia alakult ki elsőként a földön, s csak később cserélődött foszfor alapúra, mivel az arzén legalább három nagyságrenddel kisebb mennyiségben van jelen a Földön, mint a foszfor, illetve az arzénvegyületek több nagyságrenddel instabilabbak, mint a foszforvegyületek. A kutatásból nem következik az sem, hogy a Naprendszer vulkanikus bolygóin vagy bárhol másutt a világegyetemben valószínűbb az élet kialakulása, és a Titánon sem nőttek az esélyek, hogy ez arzén alapon megtörténhetett: ne feledkezzünk el az élet kialakulásához szükséges energiamennyiségről. És mivel az arzén mérgező, minek is lenne jó arzénos műtrágyával működő energianövények termesztése? Egy kérdés maradt az előadás végére: minek blamálta magát a NASA ezzel a szenzációsnak feltüntetett tudományos lufival? Nos, az Amerikai Űrkutatási Hivatal bajban van, igazolnia kell saját létezését és a sehová nem vezető kutatásokra fordított pénzek elköltését. Indokot kell találni az óriásbolygók holdjaira indítandó robotküldetésekhez, és az élet lehetősége más bolygókon még mindig felkelti a média figyelmét. Ezért volt a titkolózás, kiszivárogtatás, szenzációs tálalás. Árulkodó momentum, hogy míg a szenzáció bejárta a bulvársajtót és az egész világot, addig a kritikákra a NASA szakemberei csak szakmai fórumokon reagálnak, tehát a nagyközönséghez nem fognak eljutni. Sajnos átvertek minket, s ezt egy olyan cég tette, amely a presztízsét így nem fogja tudni visszanyerni.]]>